Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-01-01 / 1. szám
22 REFORMÁTUSOK LAPJA A TEMPLOM . . . i Áthozat a 18-ik oldalról) gondoltam nem egyszer. Mikor templomunk történelmi eseményeit lelkűnkbe oltogatta a tanitó, emlékszem, milyen elfogult áhitattal jártam körül Rákóczi Zsigmond fejedelem kriptáját . . . bár beleborzongott gyermeki szivem. Még ma is megmosolygom azt a respectust, amit én a halál iránt éreztem gyermek koromban. De nem kisebb áhitattal álltam, mint serdülő leány, az Ur asztala előtt sem. Ez előtt esküdtek Lorántffy Zsuzsánna és Rákóczi György örök hűséget egymásnak . . . Erről a Szent Asztalról éltek az Úrvacsorával, mielőtt elindultak a legszentebb, a leghűségesebb házaséletbe — vonult át gondolatomon, mig álltam az Urasztal előtt. S ki tudja, talán éppen azon a kőkockán álltam, amelyen Lorántffy Zsuzsánna állt,, amikor elsuttogta tizenöt éves szerelmes szívvel: “Isten engem úgy segéljen.” Mi hozta felszínre ezt a régóta őrzött kedves emlékemet? Egy hazai hir, mely arról szól, hogy a szerencsi ős templomot renoválják. Megviselte és erősen megrongálta az idő, a közel 700 esztendő — de még inkább a két háború. S az azt követő nincstelenség. Nem kért engem a nevezett templom, illetve egyház lelkipásztora gyűjtésre. Nem is gondolja talán, hogy ez a hazai újsághír eljutott a messze Amerikába és a még messzebb Hawaiiba. És én mégis arra gondolok: Milyen szép és áldásos lenne, Istennek is tetsző cselekedet lenne, ha az én magyar testvéreim segítenék ennek a történelmi emlékű templomnak hithü gyülekezetét szeretet adományaikkal. Hogy a nagy munkát és a nagy költséget igénylő renoválást kisebb gonddal valósíthatnák meg. Különösen jó alkalom a “Lorántffy Zsuzsánna Nőegylet”-eknek nemes lelküségüket megmutatni Lorántffy Zsuzsánna emlékével szemben. És azzal a templommal szemben, amelyben ő Rákóczi György fejedelem hitvese lett. — Vajha magukévá tennék fényes példaképül: “Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” Az esetleges adományokat egy hét centes Air Mail borítékban lehetne címemre küldeni: L. M. Szabó, 255 Kuupua St., Kailua, Oahu, Hawaii. A küldeményeket levélileg nyugtáznám; a végösszeget hirlapilag. S annak idején pedig a szerencsi egyház lelkipásztorának és egyház-tanácsának hivatalos levelével is, ahová az adakozók névsorával küldeném az adományokat. A jó kedvű adakozót szereti az Isten! "Még nagyobb műveltségű köreinkben is gyakran kiütközik a zenei tájékozatlanság. Akik jobbkézzel a jóért küzdenek, balkézzel a zenében ponyvairodaimat pártolnak. Az a magyar társadalom, mely kitünően imeri a faj bor és kocsisbor közötti különbséget, zenei kocsisboron él." — KODÁLY ZOLTÁN. POSTALÁDA LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ "Némelhy László cikkének folytatását Némethynek kellene először végeznie, aki a 12 ezer menekülttel rendelkező Clevelandban él . . . Aztán ajánlanám, hogy a Ref. Lapja kérje fel Dr. Nagy Lajost, hogy írjon a kérdésről, akinek életbevágó tapasztalata van ebben a kérdésben. Ő Montreálban, Kanadában menekült egyházat ment szervezni és megbukott. Miért?'’ "A Ref. Lapjában az egyházi hirek épitő irányúak . . . Szédületesen bámulatos amerikai protestánsainknak a tehetetlensége. Nem vitázni kellett volna, hanem azt tenni, amit a Ref. Lapja tett: tényeket közölni és rámutatni arra, hogy a “bigottság” vádját használja fel a római egyház üzelmeinek takargatá- sára, akárcsak a világkommunizmus a koloniálizmus vádjaival.’’ — Nt. Orth Győző, Niles, Ohio. ★ ★ ★ "A Ref. Lapja novemberi számában, a Választások Előestéjén c. cikkből idézem: “A protestántizmus tette Amerikát is naggyá.'’ Ez történelmi igazság. De a mondat többi része már eldőlt, az van benne, hogy “ha ezt a tiszta, puritán szellemet feladja”. . . Már feladta. Hol van már a mai liberalizmussal kacérkodó amerikai protestántizmus szelleme a régi puritánok hitétől! ...” — Dr. K. P., Bécs, Ausztria. "A lap formájában tetszetős, tartalmában pedig érdekes. Adjon a Felséges Ur bölcsességet, lelkesedést és hitet továbbra is a feladat teljesítéséhez.” — Rev. Dobay Raymond, Milwaukee, Wis. ★ ★ ★ "A Ref. Lapja októberi számában Némethy László (“Mit kérdez a múlt század?”) cikkében azt ajánlja, hegy térítsük az egyházi élethez a most menekült ifjúságot ... Ez a probléma itt talán súlyosabb, mint a keleti berkekben, mert több ifjú szaladt ide, mint Amerika bármely tájára. Itt amellett elvesznek ebben a szétesett nagyvárosban. Sok utánjárást, személyes evangélizációt igényelne ez a munka. A lakásukat állandóan változtatják, igy a nyilvántartásuk is nagy munka. Közegyházunk idehozatta őket, de a lelkűk további gondozásáról nem tud gondoskodni. Angol nyelvű gyülekezetekben csak nagyon kevés találja meg a helyét ... Az ifjaknak a legnagyobb része kis farkas csordákban, egy bérelt házban hárman- öten laknak bizony siralmas lelki élettel. Honvágy gyötri őket s a maguk erejéből egyszerűen képtelenek a templomba jönni. Meg kell őket téríteni ...” — Ni. Kecskeméihy László, Hollywood, Calif. ★ ★ ★ ". . . Nem emlékszem, hogy éltünk volna nagyobb bizcnyialanságban és tétlenségben, mint ma! Mi lesz ennek az eredménye? Amerikai országos viszonylatban már látjuk, hogy mit jelent a protestánsság lágymelegsége. Hogy még mi jön ezek után, nem nehéz kitalálni.” — B. I„ Conn. ★ ★ ★ "A Ref. Lapja 17-ik számában érdeklődéssel olvastam Bellágh Barna “Egy bucsuzás margójára” c. rövid megemlékezést. Bellágh Barna édesapja mikor Nagyselmecen szolgált, én mint jegyző működtem ugyanabban a faluban. A Ref. Lapján keresztül,
