Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)

1961-08-01 / 8. szám

12 REFORMÁTUSOK LAPJA SZEMÉLYI HÍREK Dr. Fred Hoskins, Krisztus Egye­sült Egyházának társelnöke 1962 január 1-től a Chicago Theological Seminary professzora lesz. Tan­tárgya: a gyülekezeti szolgálat. Dr. Hoskins három gyülekezetben szol­gált, mielőtt a kongregácionalista egyházak titkára lett 1956-ban. ★ ★ ★ Molnár Ágoston, a Rutgers Egye­tem magyar tanára a bridgeporti North Avenue-i egyházban tartott istentiszteletet angol és magyar nyelven junius 11-én. ★ ★ ★ Dr. Tenke Gyula vetített képes előadást tartott a new yorki egy­házban európai útjáról. ★ ★ ★ Csutoros István és neje beköl­töztek az uj parókiába. Címük: 3586 Lattimore Road, Cleveland, O. ★ ★ ★ Orth Győző nilesi lelkipásztor vendégszónokként szerepelt a War- reni Bibliamisszió programján május 14-én. Ugyanő az egyházmegye ki­küldötteként résztvett a presbiteriá- nus Ohio Egyházkerület gyűlésén junius közepén, mely Muskingum College-ban (New Concord, Ohio) volt. ★ ★ ★ Miss Susan Kertész, a toledoi egyház tagja az iskola legjobb diák­jaként fejezte be a “high school”-t (valedictorian). Ő és Judith Visi ösztöndíjat kaptak egyetemi tanul­mányok folytatására. Nt. Babos Sándor és neje fia, László, junius 12-én lépett házas­ságra az oberlini First Church-ben. A menyasszony neve Susan Taylor. Az eskető lelkészek Dr. Csikesz Tibor és a vőlegény édesapja vol­tak. A két lelkészpár oberlini tar­tózkodásuk alatt Dr. Harangi László és neje vendégei voltak. ★ ★ ★ Paál Zsuzsika, Nt. Paál Gyula és neje leánya (Homestead, Pa.), mint a homesteadi High School legjobb szoprán énekese kitünően szerepelt a Clarion, Pa.-ban tartott nyugat- pennsylvaniai versenyen. 181 éne­kesből a 16 legjobb szerepelt s a Madrigál-csoportban Zsazsa énekelte a szoprán részt. III. AZ ELHAGYOTT FALU Amikor idős embereinket, asszonyainkat kérdezzük, jó, ha figyelemmel vagyunk egyéni múltjukra, származásukra, egymás­hoz fűződő kapcsolataikra. Hacsak nem valami bizalmas témá­ról van szó, lehetőleg kerüljük el az egyenkénti, zárt ajtó mögötti kérdezgetést. A legtöbb idős ember eleinte elfogódott, bizalmatlan, nehezen oldódik meg a nyelve, különösen a messzi­ről jött idegennel szemben. Ezért tehát jobb, ha megszokott társaságban érzi magát s akkor lassanként szó szót követ, a hangulat felenged és hamarosan a legmeghittebb vagy a leg­vidámabb légkörben folyik a beszélgetés. De hogy az együttes összeállitása igazán jól sikerüljön, figyelemmel kell lenni arra, hogy kiket ültetünk le egymással. Világért se hozzunk össze régi ellenségeket, riválisokat, mert az ilyesmiből nagyon könnyen parázs csetepaté vagy még nagyobb baj származhatik. S bármennyire érdekes is egy fü­tött hangulatú vita megörökitése, a népnyelvkutató sohase felejtse el, hogy nem élhet vissza az emberek bizalmával és nem vehet fel olyan kifejezéseket, nyilatkozatokat, amelyeket beszélgető társai nem szántak a nyilvánosság elé. A magyar fajta szemérem-érzete, másokat és magát is megbecsülő sze­mélyes méltósága nem alkalmas Kinsey-riportok elkészítésére, sem pedig erőszakolt vagy radikális nyilatkozatok kicsaloga­tására. Az ilyen személyes ellentétek gyakran visszanyúlnak idős magyarjaink származási helyére. Nem beszélve egyéni vagy rokonok közt is meglevő ellenséges érzületről, gyakran tapasz­talhatjuk, hogy egyes vidékek lakossága nem valami magas véleménnyel volt szomszéd falvak, megyék vagy vidékek em­bereiről. A csúfoló nevek egész sora tanúskodik erről. S az ilyen ellenségeskedés azután nemcsak Magyarországon, de még itt a bevándorlás után is gyakran súlyos összecsapásokban, sőt halált okozó verekedésekben is folytatódott. Bár ma már kevés nyoma van ennek, legjobb, ha ma sem bolygatjuk ezeket az emlékeket, különösen ha a kedvetlenség, ellenérzés jeleivel találkozunk. Ugyancsak óvatosan kell kezelnünk a régi családi körül­ményeket, a vagyoni állapotot, elszegényedett családok élet- körülményeit, szülők és gyermekek közti fájdalmas és tragikus összeütközéseket, pedig sok esetben ilyen okok húzódnak meg a kivándorlást megelőző időszakban. Elégedjünk meg azzal és annyival, amit és amennyit maguktól elmondanak a mi em­bereink. Különösen ügyeljünk, mikor asszonyok és férfiak ülnek együtt, mert hiszen saját életükről beszélgetnek és senki sem szeret a mások szájára kerülni. Szeretet és tapintat a leg­többet érő tulajdonsága a népnyelvkutatónak. Természetesen nagyon értékes, ha minél több adatot ka­punk meg a régi magyarországi életről, társadalmi, gazdasági és munkaviszonyokról, politikai, nemzetiségi és más problé­mákról. A magyar népköltészet, népdalok, mondák és mesék gazdag világa is megnyitható egy-egy ilyen beszélgetés során. Sokan világosan emlékeznek a falu beosztására, utcáira, tereire,

Next

/
Thumbnails
Contents