Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)

1961-08-01 / 8. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

9

REFORMÁTUS ISTENTISZTELET

Dr. Ravasz László szeptember 29-én tölti be életének 79-ik esztendejét. Ebből az alkalomból közöljük “A Református Templom” c. hosszabb tanulmányából való alábbi részletet:

Istentiszteletnek nevezzük azt a találkozást, amikor a magát kijelentő Isten szine elé bocsátja az Őt imádni óhajtozó embert. Ez a találkozás kétféleképpen folyhat le. Vagy úgy, hogy a magányos lélek egyesegyedül, titkos

kamrácskájában hódol felséges és örökkévaló Istenének; vagy pedig úgy, hogy egy kiválasztott társaság, emberi csoport, azok, akik Isten ismeretéről és imádásáról egy hitet vallanak és azonos érzéseket táplálnak, együtt jelennek meg az élő Istennel való találkozásra. Amaz a magányos istentisztelet, emez a gyülekezeti istentisztelet. Összefüggésükből világos, hogy egyik a másikat nem pótolhatja, nem nyomhatja el, hanem mindenik feltételezi, szüli és kiegésziti a másikat. A gyülekezeti istentisztelet akkor igazi, mély és foganatos, ha olyan emberek gyakorolják, akik magányos óráikban is találkozni szoktak Istennel; és aki Istennel egyedül találkozni szokott, még nagyobb szomjúságot és ellenállhatatlanabb indítást érez arra, hogy magához hasonló testvéreivel együtt, egymás hitét táplálva és erősítve, jelenjék meg az Ur orcája előtt. A gyülekezeti istentiszteletnek finom gyökérszálai tehát átnyúlnak a magányos istentiszteletek csendjébe.

Templomaink külső és belső alkotára, berendezésére istentiszteletünk theológiai alapelvei fontos szabályokat állítanak fel. Az embernek Istennel való társalkodása csak az Ő Kijelentésében lehetséges, még pedig a Szent írásban irodalmi testet öltött kijelentésében. Istentiszteletünk tehát bibliai tisztaságú kell, hogy legyen. Ez azt jelenti, hogy követni kell a Szent írás törvényét és gyakorlatát. A Szent írás alaptörvénye, hogy Isten lélek, s akik Őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. A mi istentiszteletünk alapvető, uralkodó vonása a szellemiség. A szellemiségből következik, hogy az Ige istentisztelete: Isten szól hozzánk a maga Kijelentésében és mi felelünk rá úgy, hogy a Kijelentés erre minket megtanít. Zsoltáraink, énekeink, hitvallásaink, imádságunk, az imádságnak mindenféle formája valójában azokat a mintákat követi, azokat az utakat járja, azokkal a gondolatokkal és lehetőségekkel él, melyek a Szent írásban állnak előttünk. Ebből következik, hogy távol tartunk istentiszteletünktől minden olyan vallásos szokást, gyakorlatot, szertartást, amelyet Jézus nem rendelt, az apostolok nem gyakoroltak. Bármilyen megható, költői szépségű és mély értelmű szokás termelődött is ki a Szent íráson és az őskeresztyénségen kívül, mi a magunk istentiszteletében ennek helyt nem adunk. Az a két szertartásunk: a keresztelés és az úrvacsora, nem rendelés, nem leleményes jelenet tömeghatások elérésére, hanem egy isteni narancs végrehajtása, olyan isteni parancsé, a- melyet megváltoztatni, vagy kiegészíteni szentségtörés.

“Reálisan szembe kell néznünk azzal az eshetőséggel, hogy az egyház elveszítheti Délamerikát, ami tulajdonképpen a világ katolikusságának a felét teszi ki. És ez olyan hatalmas krízist jelenthet az egyház számára, amelyik felülmúlhatja még a Keleti Egyház elszakadását és a Protestáns Reformációt is. Olyan végtelenül komoly a probléma.’’

(Society of Jesus, Ave Maria, Jan. 9, 1960.)

A Magyar Egyházkerület Ifjúsági Konferenciája aug. 27—szept. 2. között lesz az Erie-tó mellett. Cinre: Lake Erie Conference Grounds, 4026 West Lake Road, Erie, Pa. (Telefon: TE 3-9183.) A konferencia vezetője Nt. Harto András; téma: “Ismerd meg önmagadat” (Know Thyself).