Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-08-01 / 8. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 Búcsúzik a magyar bányászok lelkipásztora Dr. Várady Arthur crescent-martins ferryi lelkipásztor ez év szeptember elsejével nyugalomba vonul. Amerikába jövetele óta egyetlen helyen szolgál 38 éve — ahonnan most eltávozik. Bányász népe első bemutatkozásra megszerette s ez a szeretet csak növekedett az évek múlásával. Hűséges és dolgos feleségével együtt egy nagy családdá forrasztotta a föld mélyében kenyeret kereső népét. El is látták a tiszteletes és tudós lelkipásztort minden földi jóval. Amikor még a bánya jól ment, a nagyvárosi parókiák pásztorai sem kaptak annyi jutalmat, mint Dr. Várady Arthur népétől. Ha volt egy keresztelő a bányász családban — már pedig sok volt — a szülők, sógorság- komaság kalapban adták oda tiszteletük és szeretetük jelét a lelkipásztornak. Kétszáz dollár is összegyűlt ilyen alkalommal az örömnapon. Amerika legnagyobb nyári magyar iskoláját hosszú éveken át Dr. Várady Arthur vezette. Három tanitóval s feleségével kettős nyári kurzust is tartottak. Egy alkalommal nem kevesebb, mint 490 volt a gyermekek száma a nyári magyar iskolában. Aztán jöttek a szűk esztendők. A bányák először lelassultak, majd legtöbbje lezárt. Az olaj, a gáz, a nagy gépek átvették a bányászok szerepét s a fiatalság jórésze elvándorolt. Dr. Várady maradt a helyén. Több alkalommal hivták magyar és angol gyülekezetbe lelki- pásztornak: ő maradt. Magyar pásztori szivével a hűség szimbóluma lett. Szeretetéből jutott az óhazaiaknak is. Több mint 700 csomagot indítottak útnak a szenvedő magyar haza népének megsegítésére. Segítette a menekülteket. Volt idő, amikor külön társaskört szervezett a vidékre hozott magyar értelmiségből. Ide tartozott az a 10 magyar orvos is, akiket ő hozatott ki Európából. Magát állandóan művelte. Lépést tartott kora áramlatával s rengeteg könyve nem dísznek volt szobájában. A sok aláhúzás, jegyzet a könyvek lapjain, gyorsirásos bejegyzések elárulják, hogy tulajdonosuk használta őket, átvette a szellem kincseit, amikor tanulmányozta őket. Most, amikor az Ohio folyó partján s a crescenti dombok alján bucsuszik a hűséges, szeretett pásztortól egyháza népe, tudjuk, hogy bucsukézfogásukban a ragaszkodó, hálás szeretet alaphangját egy csendes mély fájdalom hatja át. Az az emberi fájdalom, mely nem tudja az idő múlását visszafelé fordítani, ahogy a kiöntött viz fel nem szedhető a Példabeszédek könyve szerint. Most, a bucsuzás idején üzenjük a hűségben megőszült lelkipásztornak és életpárjának az ézsaiási igéket: “Mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: igy lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem” — ez az áldásokban gazdag Isten adjon a búcsúzó lelkészpárnak békességes nyugalmi éveket, a crescent-martins ferryi egyház népe pedig épüljön tovább Isten igéje szeretetében, mely igének Dr. Várady Arthur oly mélységes és hűséges hirdetője volt köztük egy emberöltőn át. Dr. Harangi László Elnémult a rigó. Az esteli csöndben az őszi bogár szomorú pri-pri dala szól már. A távoli szőlőkben panaszolja szünetlen: Elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár! így változik búsra az én hegedűm is: fejemre az ősz dere, az ősz dere száll. Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is, de pri-pri: odavan a nyár — a nyár . . . GÁRDONYI GÉZA
