Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)

1961-08-01 / 8. szám

reformátusok;

LAPJA

Hungarian Reformed Relíeíous^ Paper ^rounded ín |9oo

eVANGGLICAL AND R6FORMGP CHURCH • UNITED CHURCH‘VCHUIST ♦

Volume LXI., Number 8. OBERLIN, OHIO Augusl-Seplember, 1961.

FUSSUK MEG AZ ELŐTTÜNK LEVŐ TÉRT

(Zsid. 12:1-2)

Az egyházkerületi gyűlés megnyitó estéjén, 1961 május 1-én elhangzott igehirdetés

A Perth Amboy-i Kálvin János Egyház templomának kapui immár kitárultak, hogy a nemes bolthajtások alatt otthonra találjon az Evangéliumi és Református Egyház Magyar Egyházkerületének huszonharmadik közgyűlése. Ezek az alkalmak mindig ünnepszámba mennek a mi életünkben, mert éppen alkotmányozó közgyűlésén emelkedik egyházkerületünk jogi és történelmi autonómiájából származó felelősségének legmagasabb szintjeire. Most is ilyen magaslatra állit bennünket Isten, amikor Igéjén keresztül, az evangélium egyik tisztacsengésü vezényszavával arra emlékeztet bennünket, hogy a mi közösségünk feladata ebben a szolgálatban fejezhető ki: bizakodással tegyük meg kiszabott utunkat, vagy miként Isten Igéje megfogalmazza: fussuk meg az előttünk levő tért.

NÉPDAL

Elmegyek, elmegyek, Hosszú útra megyek, Hosszú ut porából Köpönyeget veszek.

Búval és bánattal Kizsinóroztatom,

Hulló könnyeimmel Ki is gomboztatom.

Fúdd el, jó szél, fúdd el Hosszú útnak porát, Hosszú útnak porát,

Az én szivem buját.

Ez az Ige hiven kifejezésre juttatja azt a szent feladatot, amelyet Isten Igéje elénk, a Magyar Egyházkerület elé, közelebbről pedig e közgyűlés minden alkotó tagja elé irt:

Isten Lelke segítségével szóljunk legelőször valamit az előttünk levő térről.

Evangéliumi hitünk egyik legfelemelőbb tanításából, az eleve elrendelés tényéből merítjük azt a biztató gondolatot, hogy az előttünk levő teret nem mi választjuk, nem mi találjuk ki. Isten szabja azt ki a mi számunkra. Ő méri ki kezdetét és végét. Mi, mint egyházi közösség csak elfogadjuk Isten kezéből a reánk mért szolgálatot. Mi felajánlottuk ugyan legjobb igyekezetünket az Isten egyetemes anya- szentegyháza eme darabjának szolgálatára, de az igyekezeten kívül semmi nem a miénk. Isten keze tervezte szolgálatunk útjait és módjait. Istentől kaptuk azokat a magyar református gyülekezeteket, amelyeket az utolsó hetven esztendőben, mindenestől uj földrajzi és történelmi adottságok között, Északamerika nagyvárosai kőrengetegében, vagy szétszórt bányavidékein szólított életre az Ő Szent Lelke. Istentől származott az a feladat, hogy 1890-nel kezdődőleg Amerika legkülönbözőbb vidékein magyar nyelven is hirdettessék az Ige Isten nagyságos dolgairól. Valóban nem a mi kedvünk szerint, hanem Isten akaratából kezdett nagy körvonalaiban már-már a múlt század végén kialakulni a szolgálatnak az az útja, amelyből azóta amerikai magyar református életpálya lett. Nem Ő szabta-é ki atyáinkra azt a sajátos feladatot, amelyre huszonhárom egyházkerületi gyűléssel ezelőtt újra odaszánták magukat, hogy ugyanis az Amerikába szakad magyar nép kezükre bízott részét átvezessék az előttünk levő bizonytalan évek