Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-06-01 / 6. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA 5 millió római katolikus gyermek jár. Az amerikai római katolikus egyházi vezetőség követeli, hogy az állam és egyház elválasztásának alkotmányos elvével szemben az ő iskoláik is kapjanak szövetségi segélyt, hogy saját meggyőződésű hitelveiket jobban taníthassák. A protestáns magániskolák nem követelik az államsegélyt, sőt egyháztesteiken keresztül kifejezést adtak abbeli meggyőződésüknek, hogy az amerikai alkotmánnyal megegyezőleg a magán középiskolák ne részesüljenek kormánysegély- ben. Ilyen határozatot hozott a methodista, baptista egyház, a presbiteriánusok zsinata s arról tudatták a szövetségi kormányt. Ezzel kapcsolatban érdekes visszapillantani a volt magyarországi iskolákra. A protestánsok minden államsegély nélkül, sőt Bécs ellenzésére tartották fenn iskoláikat a századok folyamán. Pénzt és földeket adományoztak a kegyes jótevők ezeknek az iskoláknak, a diákokat fogadták az ünnepek alkalmával s adták oda reszketős kezű egyszerű falusi asszonyok a findzsá- ban gyűjtött krajcárokat a prédikáló vagy szupplikáló diáknak, hogy a magyar jövendő biztosítva legyen tanult emberekkel. Ezek az iskolák adták a századok folyamán a Balassi Bálintokat, Károli Gáspárokat, Bocskaiakat, Bethleneket, Lorántffy Zuzsánnákat, Apáczai Csere Jánosokat, Körösi Csorna Sándorokat, Kossutho- kat, Petőfieket, Bolyaiakat, Balthazárokat, Ravasz Lászlókat, egészen a jelenkorig. A végzetes hiba ott történt, amikor az egyházi iskolák elfogadták az állam által egyre erősebben nyújtott segélyeket. Kezdett kihalni az egyszerű hivőben az egyházi iskola fenntartásának a gondja. Nem imádkoztak többet a hitet fenntartó pataki, pápai, mezőtúri, csurgói, miskolci, kecskeméti és böszörményi iskolákért. Amikor az állam egyszerűen megszüntette a segélyeket, érett gyümölcsként hullottak ölébe a százados iskolák. Nekünk reformátusoknak egyedül a debreceni középiskola maradt meg, de annak fenntartásáról is a jelen magyar állami vezetőség gondoskodik. A magániskolák álljanak meg a saját lábukon s ha nem tartják megfelelőnek a nyilvános iskolákat saját gyermekeik nevelésére, ne tartsák azt se megfelelőnek, hogy ők maguk a kormánytól kapjanak mankót. Dr. Harangi László ÓHAZAI KÖSZÖNŐ LEVÉL A pittsburghi református egyház és az ottani magyar társadalom egyik megbecsült tagja Petro István. Levelet kapott az óhazából, mely önmagáért beszél. — Itt közöljük a teljes levelet. “Petro István Urnák, Pittsburgh. Kedves Rokonunk és Hittestvérünk! Hálás szívvel és köszönettel vettük azt a szép pénzösszeget, amit szeretetteljes törődéssel, beteg testtel és hivő lélekkel azon szándékkal gyűjtött össze az ottani hittestvérek körében, hogy kicsiny falunk református templomában minél előbb megcsendüljön az istentiszteletre hivó uj harang szava. Eddig is tudtuk, hogy kedves Bátyánk és hittestvérünk az uj hazában nem felejtett el bennünket, hiszen többőnkkel levelezés utján szeretetteljes kapcsolatban van. Most még jobban tudjuk. Ezért még többször fogunk Kedves Testvérünkre emlékezni, valamint a többi adományozóra is, akiknek külön köszönjük a kedves adományt és kérjük rájuk Isten áldását. Be kell azonban jelentenünk, hogy az adományt, utólagos engedélyüket és hozzájárulásukat feltételezve, nem harangbeszerzés költségeihez csatoltuk. Ugyanis az adomány megérkezésekor, minden erőnket összeadva, a harangot már kifizettük. Ellenben falunk most végbement villamosításával kapcsolatban bevezettük a templomba a villanyt. Ezen akciót csak azon pénzösszegből tudtuk véghezvinni, amit a Kedves Bátyánk és hittestvérünk küldött. Még igy is a lelkészlakás villamosítása 1961. vagy 1962. évre marad. Ellenben a templomban minden költséget kifutott a testvéri ajándék, amennyiben az összes szerelési és négy lámpahely berendezési költsége 1795 forintba került, viszont a küldött dollárok értéke fejében 1830 forintot utaltak egyházközségünk részére. A mai estén, midőn istentisztelet alkalomra először gyűlt fel a villany, hálaadás utján könyörögtünk az adakozó tengerentúli testvérekért és kértük az Urat, hogy kedves Bátyámék családjában gyógyítsa meg a betegeket. Már előbb is akartunk Írni, azonban az eddig nálunk szolgáló lelkészünk Tussay Tivadar Szinpetribe távozott és igy jelen levelünk megirása a lelkészi szolgálat ellátása céljából Litkára költözött aluirott nyugdíjas lelkészre maradt. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen (Pál Fii. 4:23.) Litka, 1960 december 17-én. Dr. Kökényessy András nyugalmazott lelkész. Petro Géza gondnok. Presbiterek aláírásai: S. Kardos Béla, Nagy József, M. Kardos József, Kardos Győző, Szekeres János, Kardos József, Kardos Sándor, Ruszkay Benjámin, Kardos Imre, Kuhta János, Novák Gyula.”
