Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-05-01 / 5. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 A történelmi kálvínizmus nyomdokain: református gyülekezeti építés szolgálatában A HOMESTEADI EGYHÁZ 1960-AS ÉVKÖNYVÉNEK LELKÉSZI JELENTÉSE II. rész 1. Az Ige hirdettetik. Az Ige szolgálatáról szólunk tehát először, mert az Ige, az írott Ige, a Szentirás az első kegyelmi eszköz. A református lelkipásztor a Reformáció klasszikus rendje szerint az Ige szolgájának tartja magát (Verbi Divini Minister). Jó lélekkel mondhatom én is, hogy próbálom is hasogatni az Igét a kapott talentumom szerint, felkészültségem és örökségem, amint azt lehetővé teszi, mindig tudva azt, hogy az elvetett mag majd kikel a maga idejében. Mert Isten kegyelme a Szent Lélek titokzatos munkája által végzi el azt, amit mi igehirdetők emberi indulattal csak elkezdtünk gyarló, dadogó beszédekkel. 2. A református gyülekezetben a sakramen- tumok illendőképpen kiszolgáltatnak. Ki mondaná azt, hogy amerikai magyar református gyülekezeteinknek népe nem becsüli meg a sakramentumokat?! Megbecsüli! Alázatosan él az Úrvacsorával. Gyermekeit, unokáit örömmel keresztelteti meg. Talán egyszerűbb, olvasni nem szerető népünk vallása nagyon is sakra- mentális-központu s egy kicsit klerikális izü. Ez a bevándorló öregek életében magyarázható és elfogadható. A fiatal gyülekezetnek már tovább kell menni a “hitbeli nagykorúság” felé. Ők már jobban megérthetik, hogy a sakramentumok látható jelekkel fejezik ki és megerősitik, amit az Ige mond és hirdet: az örömhírt, az evangéliumot. S itt álljunk meg és dicsekedjünk egy kicsit. Az elmúlt év március hónapjával kezdődőleg, angol Istentiszteleteinken minden vasárnap egy magyar református hátterű zsoltár, vagy ének szerepelt vagy a lelkész fordításában, vagy egyéb énekeskönyvek közvetítésével. A homesteadi példa azt mutatja, hogy nem késtünk el még ezen a ponton sem. Igaz, hogy előbb kellett volna kezdeni. De mindig könnyebb nagy szavakkal magyar reformátusoskodni, mint magyar református örökségünk kincseit valóban átadni gyermekeinknek és unokáinknak. 3. A Református Egyházban a felelős sze- reteten alapuló egyházfegyelmet gyakorolják. Gyakoroljuk is gyülekezetünkben ... De alázatosan és emberi tapintattal. A gyengéket nem szabad megbotránkoztatni, az erőseket nem szabad elbizakodottságra engedni. De sokat kellene törődni és imádkozni azon, hogy kik az eltévedt juhok a gyülekezetben, akiket meg kell keresni és kik a tékozló fiák és leányok, akiknek a visszatérését és ekklézsia megkeresését türelmesen várja az Anyaszentegyház. — “Tiszteletes Ur menjen már, beszéljen velük” megoldások nem megoldások, inkább csak megalkuvások. A pásztori munka az egész gyülekezet együttes munkája. Az egyházi fegyelmet Református Egyház sohasem bízott egy gyenge ember erejére, vagy gyengeségére . . . Gyülekezetünk Lelki Tanácsa sok és nehéz kérdéssel birkózott meg az évben. Igaz, hogy még mindig nehéz kérdésekben a lelkészre (Folytatás a következő oldalon) nem tudok elfutni, óh, Uram, hiszen én magam vagyok önmagam börtöne. — Talán már nyitnám is, de nem találom az ajtót. Nem tudom, hogy miként kell kinyitni önmagamat. Tapogatózom önmagam belsejében, mint valami vak. Beleütközöm saját létem szűk falaiba. Saját korlátáimban elakadok. Megsebezem magamat vergődésemben és mégsem tudok kinyílni. I ram, mutasd meg Te az ajtót. Nyisd meg Te az ajtót. Mutasd meg nekem Te magad az utat, az öröm, a fény útját. Uram, hallod, amit mondok? Igen, hallom, gyermekem. Hallom és szánakozom rajtad. Már régóta állok a bezárt ajtód előtt. Nyisd ki és már a küszöbön találkozni fogunk. Várlak téged. A többiek is várnak téged. De neked kell az ajtód kinyitnod. Neked kell börtönödből kijönnöd. Miért akarnál önnmagad foglya maradni, mikor szabad lehetsz. Nem én zártam rád az ajtót. Én nem nyithatom ki, mert te magad tartod belülről zárva. GYERMEKTEMETÖ JUHÁSZ GYULA VERSE Az aranynapban zöld rácsok mögött Az apró halmokon százszin virágok Élt három évet, egy napot, ötöt, Ezt hirdetik a bádog felírások. Itt csupa apró szentek alszanak, E csöndes és virágos óvodában, E liliomok és rózsák alatt A fiatal és mosolygó halál van. A dombokra galambok szállónak, A rácsok hivogatón integetnek És egy öreg szomorufüz alatt Vidám bujócskát játszik két gyerek. <V\ O Cm) eV)
