Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-05-01 / 5. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 TARTSD MEG AMI NALAD VAN — VÁZLAT — Irta: Dr. Ravasz László Mi az, amit az Isten az egész magyar kálviniz- musnak, lelkészeknek és világiaknak ebben az Igében üzen: "íme, eljövök hamar, tartsd meg, ami nálad van." (Jel. 3:11.) Ez azt jelenti először, hogy nekünk valami nagy, közös kincsünk van. Mi ez? Talán százezer holdjaink a magyar földön? Nem. Talán dicsekedhetünk azzal, hogy beláthatatlan és mindenre elszánt tömegek állanak a hátunk megett? Nem dicsekedhetünk ezzel sem. Nekünk tizenkét értelmes presbiter többet ér, mint egy elbolonditott falu. A mi roppant nagy kincsünk és koronánk a mi evangéliumi hitünk. Ezt a hitet nem mi találtuk ki. Ezt a hitet Isten adta ajándékul. Éppen azért nem tudunk vele hivalkodni, mellünket verni, mert mihelyt dicsekszik vele valaki, abban a pillanatban elveszitette, csak az tartja meg, aki tudja, hogy a hit nem az övé, hanem Isten ajándéka. Még azt se tehetjük, hogy ennek birtokában másokat lenézzünk, hogy el fognak kárhozni, mert éppen ez a hit tanít meg arra, hogy Istennek sok útja van megmenteni és megtartani az övéit. De azért mégis úgy vagyunk a máshitüekkel és a hitetlenekkel, mint Pál apostol volt Fesztussal és Agrippával: kivánnám, hogy lennének olyanok, mint én, a bilincsektől megválva. (Ap. csel. 26:29.) Ez a hit nem dogma, nem theológia, nem tanítás. Ez a hit valami valóságos találkozás az élő Istennel. Egy felénk nyújtott kéznek a megragadása. Aki a kezét nyújtja, az az élő örök Isten, Aki mindezt Krisztusban és Krisztus által cselekszi. Ez a hit a történelem utján jött hozzám. Adta anyám és apám, az iskola, amelybe jártam, a pásztor, aki konfirmált, az egyház, amely tagjává keresztelt, de ők is vették másoktól, elődeiktől, s igy százezreken és évezrdeken keresztül jött hozzám ez a hit a Golgota keresztjétől, sőt még előbb, Isten eleve elrendelésének, dekrétumának időtlen keltétől. Ezt a hitet tehát különösképpen drágává teszi isteni eredete és igazsága mellett az, hogy atyáink temén- telen sokat szenvedtek érte. Ez a kit keresztyén hit. Tudja meg mindenki azt az egyszerű káté-tudományt, hogy a mi családi nevünk a keresztyén nevezet, keresztnevünk a református nevezet. Tehát mi azért vagyunk reformátusok, hogy teljesebb, tisztább és igazabb keresztyének lehessünk. Nem tartozik közénk az, aki a reformációt üres tagadásokra használja, s nem tudja, hogy az az élet legnagyobb állításainak hősies kockázataképpen indult meg, s örökre is az marad. Nem való közénk tehát az, aki nem Krisztusért református, akinek református volta politikai érdek csupán, szent hagyomány, örök ellenzékiség, csupasz felvilágosodottságból és merő szabadelvüség- ből származik. Mi nem földi hazánkért, nem emberi mivoltunkért, mi nem az egyéni szabadságunkért vagyunk reformátusok, hanem Krisztusért, azért, mert Isten megváltott minket; de egy percig sem lennénk reformátusok, ha az földi hazánknak, emberi mivoltunknak, halhatatlan lelkünk örök szabadságigényének ártalmára volna. Ellenben azt tapasztaltuk, s ezért azt is valljuk, hogy csak mini igaz keresztyének tudunk reformátusok lenni, s csak mint református keresztyének tudunk jó magyarok, igaz emberek és szabad egyéniségek lenni. Mi mindenestől fogva a reformáció gyermekei vagyunk, azaz hozzátartozunk ahhoz a történelmi élet- egységhez, amely ezelőtt négyszáz esztendővel éppen a keresziyénség érdekében szükségesnek látta Isten közvetlen kijelentéséhez visszaigazodni és útja tájékozni. A reformációnak is ahhoz az ágához tartozunk, mely Géniből, a Kálvin óriási szelleméből kiindulva, a döntő bibliai igazságokat összefoglalta egyszerű meghatározásokba: Isten szuverén kegyelemből, hit által igazit meg, üdvösségünk felől eleve eldöntött, az élet nem más, mint a zarándok ember útja és megérkezése. Mindez szellemibb, szabadabb, bensőbb, egyénibb, szigorúbb, egyszóval lelkibb és gyökeresebb keresziyénség. Krisztusibb keresztyénség az, amit mi kálvinizmusnak nevezünk. Ez a hit az én koronám. Ez a hit engem megszentel. Ez azt jelenti, hogy először is átalakít és azután kifejleszt, megaláz, bün(Folytatás a 22-ik oldalon) T
