Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-03-15 / 6. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA szorul a kicsinyek élete s ez a helycsere fordit egyet a szemlélődésük panorámáján is. Születésnapok, névnapok esedékességét hosszú hónapokkal előbb számontartja az apró nép. — Hányszor kell még lefeküdni, mire megérkezik a nagy nap? Tamás az imádság meghallgattatásának álláspontjáról támadja meg az örök kérdést: Miért nincs pénz? — Mert még nem kértünk Jézustól. Neki bizonyosan van s biztosan adna — állapit ja meg. S aznap este már benne is van a saját fogalmazásu imádságban a pénz. Benne van a magyarázat is: hintalóra kell a pénz. A hintaló jó dolog, lovagolni nagy cipőben is lehet, a huszárok pláne csizmában lovagolnak s eszébe se jut senkinek, hogy lenézze őket. — A huszár nem kénytelen pótkocsit játszani . . . Tamás magános könyörgése úgy cseng a néma gyermekszobában, mint hitvallóké egy romlott világ közepén. * * * Vasárnapra a három kisebb gyermeket az influenza az ágyban marasztalja. Mire apa délben betér a gyülekezetből, a gyermekszoba uj dolgokon tűnődik. Az istentisztelet végén Péter, a legnagyobb, aki a verandán ülve hallgatta végig az áthallatszó prédikációt, különös hirrel rontott a többiekhez: — Valaki valahol kergette Jézust! — A .friss hallomás eleven erejével mondta el a dolgot és lázba hozta vele a többieket. — Egészen jól lehetett hallani a kiáltást: Saul, Saul, miért kergetsz engem? — És csak beszélte tovább, hogy először megijedt, hogy apát bántják, de azután a szavakból jól ki lehetett venni, hogy Jézust kergetik. Tamás az ágyban fölugorva szenvedélyesen érdeklődik, hogy na és, mit csinált a gyülekezet? — Semmit. Elmentek az emberek . . . Sokszor nem érti az ember a felnőtteket! Az apa megelégelvén a hallgatolózást közéjük lépett és közbe szólt itt-ott. így tudják meg a gyerekek, hogy nem Saul az egyetlen, aki Krisztust kergeti . . . Tamásnak szeget ütött a fejébe, hogy egyáltalán akárki emberfia, hogyan jöhet ahhoz, hogy kergesse Jézust?! Az apa nagyon komolyan vette a kérdést s őszintén kijelentette, hogy nem tud rá kielégitő feleletet adni. (Bizony a Jézus-kérdésben mond egyet-mást a tudomány, a tankönyv, az irodalom, az ékesszólás . . . Valamivel többet tud róla mondani a személyes bizonyságtétel, de hol vagyunk mi még attól, hogy a gyerekszoba egyszerű kérdéseire egyszerű feleletet adjunk!) A Saul-probléma, a kergetés-probléma még sokáig újra meg újra visszatért. Időközben súlyosabbra fordult az alattomos influenza, magasra szökött a lázmérőben a higanyoszlop. Láthatatlan vásznon egy láthatatlan mozigép rémeket vetitett Tamás ágya fölé: — Jöttek a külvárosi parókia hétköznapi “ügyfelei”, közöttük Saul, rohantak a képek, Tamás arcán sárgára váltak az ijedelemtől a láz tüzrózsái. Pedig születésnapja közelgett. Pár nap múlva megjött a közép-fülgyulladás. Tamást elvitték egy nagy-nagy házba. A doktort hosszú folyosón kellett várni. A folyosóról egy üvegajtón keresztül Tamás szédülten figyel egy nagy-nagy szobát, a szobában sok kis fehér ágyat, az ágyakban kis gyermekeket. (Befejező közlemény a következő számban) ÜZENETEK Dr. Vasady Béla (Lancaster, Pa.) Jókívánságaidat köszönjük, ugyanakkor kellemes pihenést, lelkiekben gazdagodást kívánunk Európában töltött vakációtok hónapjaira. Geszti Imréné (Melbourne, Fia.) Köszönjük érdeklődését, de, amint már levelében is irta, nem ilyen “nótákat” keresünk. Papp Mihályné (Bridgeport, Conn.) A Reformátusok Lapját Isten segítségével továbbra is küldjük. Keresztyén kötelességünk és szivszerint is óhajunk, hogy ingyen is küldjük továbbra lapunkat, amikor egy 72 éves özvegy, betűt és evangéliumot szomjuhozó testvérünk filléreiből az előfizetésre továbbra már nem telik. Péter Paul Flint, Mich.) Köszönjük kedves levelét, azonban kifejezetten olyan magyar népdalok után kutatunk, amelyek a nép ajkán születtek és Amerikáról szólnak. Kívánunk a már megért 74 esztendejéhez még számosat, s hogy azokat egészségben, békességben töltse el. Munkácsy Pálné (Bridgeport, Conn.) Célunk olyan népdalok felfedezése, melyeket annakidején tömegesen ismertek, énekeltek. Azonban beküldött verse, melyet saját maga irt 1903-ban, első levélként haza, olyan kedves, hogy itt ismertetjük olvasótáborunkkal: “Kedves édesanyám, bocsásson meg nékem, Hogy magoktól messze távól jöttem, Igen messze jöttem,, szerencsét próbálni, Hogy ha azt majd majd nékem meg nem kell majd bánni. Kedves egy jó anyám, bízzék az Istenbe’, Nemcsak magam jöttem ez idegen földre, Ha az Isten segít, egypár esztendőre Meglátjuk még egymást friss jó egészségbe’! Addig pedig kedves egy jó anyám Legyen nyugodt szerető leányán, Kedves édesanyám ez a versem vége, Áldja meg a jó Isten, áldja meg örökre.” Menyhért Balázs (Massena, N. Y.) Köszönjük testvére cimét és a csekket. Papp Sándor (Kisco, N. Y.) Nagyon jól eső érzés volt levelét olvasni. Adományát Dr. Tóth Sándorhoz továbbítottuk. Igaza van, a küldött dalok nem a mi lapunkba valók. Prof. Molnár Gusztáv (Old Bridge, N. J.) Köszönjük a jó kívánságokat. A kérésnek eleget tettünk.
