Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-03-15 / 6. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA Istent s az ő népét. Mózes azonban a könnyű élet helyett a kötelességet választotta, a kellemes rossz helyett a kemény jót. Mikor aztán egy hosszú, gyötrelmes életutnak végére ért, ő is választás elé állitotta az általa annyi viszály között vezetett népet: “Bizonyságul hívom ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam élőtökbe, az áldást és az átkot: Válaszd azért az életet!” Utódjául Józsuét választotta, aki halála előtt szintén nagy kérdés elé állitotta a választott népet: “Ha rossznak látjátok azt, hogy az Urnák szolgáljatok, válasszatok magatoknak még ma, kit szolgáljatok, akár a folyóvizén túli, akár a helybeli pogány bálvány-isteneket — én azonban és az én házam az Urnák szolgálunk.” Mert Isten nélkül és szolgálat nélkül nem élhet az ember. Aki az Isten vezetése alól kivonja magát, előbb-utóbb zsarnok hatalma alá esik. Akár egyén, akár nemzet. Dávid király nagy bajában igy kiáltott fel: “Legyen segitségemre a Te kezed, mert a Te határozataidat választottam!” (119. zsolt.) Fia, Salamon, a trónon utóda, egy éjjel Gibeonban azt álmodta, hogy megjelent az Úristen és azt mondta neki: “Kérj tőlem, a- mit akarsz.” — Salamon igy felelt: “Adj a Te szolgádnak értelmes szivet, hogy tudja Ítélni a Te népedet és tudjon választást tenni a jó és rossz között.” Nagy kisértés volt számára ez az alkalom, de okosan választott. “Ezért Isten mondta neki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél gazdagságot, hanem bölcsességet kértél az Ítélettételre, a te beszéded szerint cselekszem.” A nagyság jóság nélkül értéktelen. Világgyőző Nagy Sándor “nagy” volt, de nem elég jó is. Részeg dühében legjobb barátját megölte, saját életét is kicsapongásai miatt veszítette el. Hannibál többször legyőzte a rómaiakat, mégis, végül mi volt a vége? Egy félreeső helyen kétségbeesésében megmérgezte magát. Julius Cézárt, Británia legyőzőjét, aki nyolcszáz várost vett be és embermilliókat ölt, legközelebbi barátja szúrta le. A nagy Napóleon, mint kiábrándult fogoly halt meg Szent Ilona szigetén. Jó vagy rossz sorsunk, egész életünk — választásunktól függ. Tudnunk kell azonban, hogy a mi választásunk előtt már történt egy fontos választás: Isten választása. Pál apostol mély meggyőződéssel mondta: “Isten választott ki engem, hogy a pogányok az én számból hallják az evangéliumot és higyjenek.” Isten választása igen eltér az emberekétől. Az O szempontjai egészen mások, s a rövidlátó emberek előtt gyakran érthetetlenek. A világ bolondjait — mert bolondnak tartják sokan Isten gyermekeit — választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtlenéit választotta, hogy megszégyenítse az erőseket; a semmiket, hogy a valakiket megsemmisítse! És mivel “kezdettől” fogva kiválasztott, nem természetes-e, hogy a bethániai Mária és annyi más millió lélek “a jobb részt választotta — Jézus lábainál leülvén, hallgatni az Ő beszédeit? Dr. Takaró Géza Az egyházi éneklésben három szempont kívántatik meg. Először, hogy az írásból merített kegyes énekeket énekeljünk. Józanon, szerényen és épületesen. Másodszor, hogy szivvel- lélekkel és ismeretes nyelven énekeljünk, hogy a hallgatók tanulhassanak és okulhassanak. (I. Kor. 14.) Harmadszor, hogy lélekben és igazságban, kellemesen és a nép hitbeli épülésével énekeljünk Isten magasz- talására és dicsőítésére. (Kol. 3:16, El. 5:19.) Az apostol azt parancsolja, hogy mérsékelten, alázatosan és minden nép és nyelv között a nemzeti nyelven hirdessük az Igét és énekeljünk. Azok is hibáznak, akik az éneklésben való részvételt megtagadják s csak hang nélkül akarnak szivükben mormolni, midőn az Ur lelke azt parancsolja, hogy lélekkel, azaz szóval, értelemmel, oktatólag és intőleg zengedezzünk és énekeljünk. Hallgatással pedig senki a gyülekezetben nem taníthat. (DEBRECENI HITVALLÁS, 1562) Teleki és Garibaldi Teleki Sándor emigrációja alatt együtt harcolt Garibaldival. Egy csúnya, sáros menetelés után egy kis kunyhóba tért meg Garibaldi és táborkara. A vezér lediilt egy pádon és készült lefeküdni. Széttekintett az öt kísérő tiszteken és mint a legfiatalabbon, Telekin akadt meg a szeme.- Kedves Teleki, huzza le a csizmámat! Teleki odament és segített Garibaldinak az ormótlan nagy sáros csizma lehúzásában. A többi tiszt bajusza alá mosolygott. Garibaldi észrevette és rájuk szólt: —• Tudják az urak, miért kértem éppen Teleki századost erre a szívességre? __ ?»» —- Mert az urak közt ő az, akinek én is szívesen segítenék lehúzni csizmáját! “Az igazság nem tesz bennünket gazdaggá, de szabaddá tesz.’’
