Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-03-01 / 5. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 A LÁMPÁS Irta: BÓDAS JANOS Felhős, sötétes este volt. Mondtam a prédikációt, az arcokon szent figyelem — s a csillár kihunyt hirtelen. Sötét lett, vakság, itt, ahol — mondtuk — a Lélek zug, dalol, hol a hit csipkebokra ég, hol jelen van a menny, az ég. Kiderült rólam a titok: a szivem se világított, nem repültek tüzes nyilak a számról. Én is, mint a vak, topogtam, nem küldtem igéket, mint világitó lövedéket. Beszéltem rendületlenül, s maradt az éj kívül, belül. De vannak kegyes asszonyok, s az egyik egy lámpást hozott: kéznél legyen, ha kell, hamar, mert lehet még üzemzavar. S a templom nem lesz már sötét, ha villany nincs, a lámpa ég, de csak szemnek ád sugarat, ettől a szív még vak marad, s rajtam sem látja senki sem, hogy nem világit a szivem. Szégyellem magam egy kicsit, hogy egy lámpa helyettesit. Úgy volna szép itt a világ, ne kéne lámpás, földi láng: legyőzve földi s lelki éjt, lobognék izzó fáklyaként . . . ÚJSZERŰ GYERMEKOTTHONOK Egyházunknak, az Evangelical and Reformed Church-nek egyik legszebb gyermekotthona Fort Wayne, Indiánéban van. Az intézet hetvenhat éves, s volt idő mikor több, mint száz árva gyermeket gondozott és részesített keresztyén nevelésben. A környék gyülekezetei és zsinatai méltán büszkék is voltak erre az intézményükre s fejedelmi módon támogatták. Az évek során gyönyörű, modern és minden tekintetben impozáns épületeket emeltek. A gyermekeknek a lehető legjobb nevelést nyújtották. Azok közül akik itt nőttek fel számosán mentek főiskolákra és ma százával vannak vezető állásokban. Közben az idők változtak. Évről évre kevesebb gyermek jött az otthonba, mert kevesebb lett az árva. Az rvosi tudomány fejlődése, az újszerű, hatásosabb orvosságok feltalálása és egyéb okok működtek közre, hogy ez az állapot létre jött. Mindnyájan örülünk is ennek. Bárcsak egyetlen gyermek se jutna árvaságra soha. Most az a kérdés: mit cselekedjünk gyermekotthonainkkal, jól felszerelt és berendezett árvaházainkkal, amik igy nagy mérvben elnéptelenedtek? E sorok megírására az inditott, hogy elmondjam miként oldotta meg e problémát a Fort Wayne-i otthon vezetősége. Mindnyájunk előtt ismeretes az a szomorú tény, hogy amig az árva gyermekek száma megkevesbedett, addig a másik oldalon megsokasodtak az olyan gyermekek, akiknek szüleik élnek ugyan, de külömböző okoknál fogva nagyon kevés gondot fordítanak gyermekeik nevelésére. Gondoljuk csak meg, hány fiatal édesanya dolgozik gyárban, vagy irodában. Mi történik ezalatt a gyermekekkel? Sokan magukra maradnak, vagy hiányos felügyelet alatt nőnek fel. Vájjon nem itt van-é a magyarázata korunk egyik legszomorubb helyzetképének az ijesztően elfajult serdülő-gyermek bűnözéseknek? Ezt a problémát látta meg a Fort Wayne-i gyermekotthon vezetősége. Nemcsak meglátta, de azonnal be is rendezkedett, hogy szolgálatot nyújtson e téren. Szakavatott egyéneket keresett és alkalmazott és ma az otthon népessége állandóan növekszik. Most a gyermekek nem árvák, a szó jogi értelmében, de olyanok, akik nélkülözve a családi, keresztyén nevelést rossz útra tévedtek. Szülők, és bírósági közegek mindig növekedő számban hozzák ide az eltévedt gyermekeket. És mi az eredmény? Nem kell gondolni, hogy mától holnapra csodák történnek. Sok türelmet és igazi keresztyén lelkületű szolgálatot kíván, mig ezek a gyrmekek megértik, vagy inkább megérzik a nevelés hatását. Az örvendetes tényállás (Folytatás a 13-ik oldalon)
