Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-02-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press Published semi-monthly from September to June, monthly July and August, for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: Carl J. Bender, Secretary of the Board, Chairman; Fred A. Kaiser, Treasurer of the Board; John W. Cooper, Fred Smith, Dr. Emil Bassler; Dr. Norman Zulauf, President of the Board, ex officio. Second-class postage paid at Oberlin, Ohio, and at additional mailing office. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be affected three weeks after receipt of both old and new addresses. Send all correspondence and subscriptions to: Dr. László Harangi 65 North Pleasant Street Oberlin, Ohio BÚCSÚZÓ ÉS BEKÖSZÖNTŐ Ősz ember szólta az Igét az uj esztendő első vasárnapján a pittsburghi templomban. Ötven esztendeig járta az amerikai magyar templomokat s élőszóval tett bizonyságot Isten királyságáról. Ugyanakkor kéthetenként bekopogtatott igehirdetésével minden magyar hajlékba a világ legrégibb magyar vallásos újságján, a Reformátusok Lapján keresztül. Hetvenöt évével vállán, de fiatalos lendülettel és lelkülettel szólt a legrégibb magyar gyülekezet tagjaihoz. Búcsúzott, de szavai inkább a jövendő felé tekintettek. Felemelő érzés volt hallani a töretlen hitnek keresetlen és őszinte szavait. Mi lelki- pásztorok abban a kényszerű helyzetben vagyunk, hogy amikor vendég hirdeti az Igét, beszéde alatt nem tudunk szembenézni vele. Mert az arc, az ajkak, a szemek külön beszélnek s nekünk ott kell ülni a Mózes székben rendszerint a bizonyságtevő mögött vagy oldalt. Oda csak a hang jut el, de nem az arckifejezés, a szemek beszéde. így is lelkembe vésődtek mondatai s a drága örökséget, amit reánk hagyott, szeretnénk szolgálni a világ legszebb és legférfiasabb nyelvén: magyar nyelven. Adjon neki csendes és békés nyugalmi éveket az az Isten, aki se vénségig, se őszülésig nem hagyja el az embert. Ami pedig a beköszöntőt illeti: őszi virágoskertet veszek át a Reformátusok Lapjával. Amerikában az ősz csaknem tovább tart mint a nyár s hiszem, hogy amerikai magyar életünk még hosszú ideig tündökölni fog a maga alkotásaiban és életerejében. Ennek a virágoskertnek minden szépségét szeretném bemutatni és előhozni. A magyar igét, a magyar imádságot, a magyar könnyet, a magyar örömöt. Sokfélék vagyunk s nincs talán a világnak egyetlen népe sem, melynek azt adta volna meg a Mindenható, hogy lelkében az élet ellentéteit oly hamar lássa meg, mint a magyar. Ezért tépjük olykor egymás haját, hogy utána mindent feledve ölelgessük egymást. Ady igy énekelte meg dalában: Valami nagy-nagy Sors, Ok, Cél van itt, Valami nagy-nagy ős tanulság, Amely kis népeket tanít. (— Szép magyar sors —) KÖRLEVÉL A MAGYAR EGYHÁZKERÜLET ELNÖKÉTŐL Dr. Szabó István, egyházkerületünk elnöke, az uj esztendő küszöbéhez érkezvén levélben fordult egyházaink presbitériumaihoz. Isten áldását kívánta ezévi munkálkodásukhoz, ugyanakkor segítségüket kérte az Egyházkerület kéréseit illetően. Leveléből az alábbiakat közöjük: "Most, amikor a megélhetési kiadások soha nem ismert szörnyű magosságot értek el, úgy érzem, hogy az én hivatalbeli kötelességem gyülekezeteink érdekében is, gyülekezeteink világi vezetőinek a figyelmébe hozni, hogy el ne feledkezzenek az uj költségvetésben lelki- pásztoruk jövedelmét olyan arányban emelni, vagy rendezni, hogy az valóban biztositsa lelkipásztorukat és családját, hogy a mai közismert árdrágulás világában anyagi gondoktól mentesen végezhesse Istentől adott szent hivatását. Legyen ebben vezérük saját lelkiismeretük, józan életismeretük és gyülekezetük iránti felelősségük érzése. Az utóbbi években magyar egyházaink sok értékes lelkipásztort veszítettek el, kik angol egyházak meghívását azért fogadták el, mert azok több megértést mutattak az anyagiak terén és könnyebbé tették az egyébként is elég gonddal teljes lelkipásztori munkamezőt. Ezeknek a helyére többé utánpótlás aligha van, ami kerületi vezetőségünknek egyre több és nagyobb gondot jelent. Legyünk megértőek és a szeretet leikével tárgyaljuk meg presbitériumaink gyűlésein ezt a fontos ügyet és bírjuk igaz megértésre gyülekezeteinket is ezen a téren. A lelkipásztori javadalom méltó rendezése mellett, ugyancsak fel-
