Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-12-01 / 18. szám
22 REFORMÁTUSOK LAPJA KARÁCSONYI AJÁNDÉKUL RENDELJE MEG ROKONAI, BARÁTAI RÉSZÉRE A MAGYAR REF. MENEKÜLTEK AUSZTRIÁBAN (Áthozat a 10-ik oldalról) Reformátusok Lapját Csupán 2 dollár 50 centért 12 hónapon át küldjük bármelyik kontinens bármelyik államába lapunkat az ezévi karácsonyi számmal kezdődően. Első számunkhoz diszes kártyát csatolunk, melyen tudatjuk a címzettel, hogy kinek az ajándékaképen és mennyi ideig fogjuk számára a Reformátusok Lapját küldeni. Szebb és alkalmasabb ajándékot senki sem adhat szeretteinek Krisztus születésének emlékünnepén, mintha bekopogtat otthonukba hónapról-hónapra a Reformátusok Lapja evangéliumi hitet és igaz, tiszta magyar szellemet épitő Írásaival. ! ! RENDKÍVÜLI AJÁNLAT ! ! Három ajándék-rendelés $5.00 (Három különböző cimre, egy-egy esztendőre) Rendelésnél használhatjuk az alábbi szelvényt: Reformátusok Lapja 65 N. Pleasant St., Oberlin, Ohio Szíveskedjenek a Ref. Lapját az 1960 decemberi számtól kezdődően nevemben, személyes ajándékként megküldeni a következő cimre (címekre): 1. Név________________________________________________ Cím________________________________________________ 2. Név_ Cim _ 3. Név Cim A rendelés küldöm. ellenértékét Tisztelettel: dollárt csatoltan Név Cim Akik erői és örömet ölnek. Nem lesz majd kegyelem azoknak. Néhány ezer évig lür az Isién, De azután jaj a gyilkosoknak. Nem lesz majd kegyelem azoknak. (ADY) A reí. ifjúság helyzete. Igen kényes, bizonytalan és elkeseredett. Egyrészük tovább szeretne vándorolni, más részük szeretné tanulmányait folytatni, de lehetetlen, mivel nem beszélik a nyelvet jól. Ide-oda lézengenek és nemhogy megjavulnának, hanem elromlanák és úgy szétszóródnak a nagy világban, mint az őszi falevél. Az ifjúságot most kellene összetartani, amig hajlékony a jóra, illendőségre és becsületre. Az ösztöndíjak nagyrészét már ebben az esztendőben beszüntették és igy sok diák sorsa bizonytalan, mert saját maguknak kell gondoskodniok ellátásukról. Máról holnapra minden támogatás nélkül az utcára kerültek, és hogy ne nyomorogjanak 50-100-200 S.-et adtam nekik segitségül, de ott állok, hogy én sem tudok már adni, mert nincs szociális alapom. Ami volt az elfogyott. Ha hamarosan nem kapok utánpótlást valahonnan, az reájuk nézve nagyon káros lesz. így semmisülnek meg a jól megalapozott pályafutások, reménységgel indult életek, magyar célok stb. és ne csodálkozzon a világ, ha annyi elkeseredett ifjú biztosabb megélhetés után igyekszik. A ianoncok elhelyezése. Nagyon komplikált, mert vagy túl telítettség áll fenn a szakmában, vagy pedig a tanoncnak nincs kedve idegen szakmába fogni, amikor ő otthon már 1-3 évet lehúzott valamelyik mesternél. A tanoncokat nem tudjuk otthonban elhelyezni, mert nem áll rendelkezésünkre. A kis diákok sorsa. Aggasztó, mert elemi osztályaikat nem tudják egy helyben befejezni, örökké vándorolnak szüleik. így sokat veszítenek, s nem tudnak előrehaladni. A meneküllek lelkigondozása. Linz és környékén nincs kis papunk, vagy theológusunk. Minden vasárnap délután Salzburgból jön ki Végh Károly iisz- ieletes, hogy istentiszteletet tartson Linz-Wegscheidben és Astenben. Az asteni gyülekezet a legnagyobb, az ot élő 25-30 gyermek eddig református hitoktatásban nem részesült. Komoly tanítókra volna szükségünk, akik jószóval, türelemmel életük példájával vezetik rá a gyermekeket a jóra. Ilyen tanító volna Buda Imre, de parlagon hever, mivel otthonainkban idegenek, magyarul nem beszélők vannak vezető állásba helyezve, akik vajmi keveset értenek az ifjúság vezetéséhez. — A menekültek családlátogatását, a különböző szerveknél való dolgaikban való segítését titkárom, Tólh ur végzi becsülettel, szorgalommal, de ott tartok, hogy őt is el kell bocsátanom, mert nincs fizetésére fedezet. Ha ő elmegy nem tudom, ki végzi majd el munkakörét, mert ő nagy gyakorlatra tett szert. — Lázár János öreg presbiterünk nagyon jól bevált még a betegápolás területén is, elismerést érdemel. Amint értesültem, útban van az U. S. A.-ba, kérem szives támogatását. — Elismerést érdemel még D. Szűcs Sándorné, aki szorultságában hozzám fordult és én a segitséget meg is adtam. Ő az egyedüli, aki a kölcsönkért összeget az utolsó fillérig visszafizette . . . . . . Zárom soraimat, kívánok a jó Istentől erőt, egészséget, kitartást ottani munkájukhoz, közösségi életükben boldog egyetértést. Az Isten áldása legyen a Szerkesztő Ur életén és munkálkodásán. Szeretettel gondolok Önre: V Bolz Heinrich.'
