Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-01-15 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 végzik. Az egész kikötő egy nagy daruerdő. Nagy élvezet volt a tömérdek hajó mozgásában, nyüzsgésében gyönyörködni; és e látvány órákig tartott, amíg ki tudtunk jutni a szabad tengerre és megindúltunk a hanyatló nap irányába. Mögöttünk maradt Európa, mit testi szemmel nem látunk többé. Megyünk hazafelé. Egyelőre Amerikába — azután majd azon is túl. Útban hazafelé. Mielőtt azonban az örökös hazába áthívott volna, Istenünk kegyelme megengedte nekünk, hogy még idelent is építhessünk magunknak egy kis uj otthont, azután, hogy nagy útunk- ról visszaérkezhettünk. És most ennek meleg és barátságos falai között írtam meg e visszaemlékezéseket erre a csodálatos útra, amelynek tüneményes szépségei méltók voltak ahoz a még nagyobb szépséghez és jósághoz, ami azt megszerezte nekünk: hittestvéreink irántunk így megbizonyított szeretetéhez. Áldja meg őket a mindenható Isten olyan gazdagon, mint ahogy minket a múlt esztendőben megáldott! Tóth Sándor EGYHÁZI ÉLET LELKÉSZVÁLTOZÁSOK Nincs jobb alkalom annak meglátására, hogy milyen kicsiny kör is ez a mi egész amerikai magyar református életünk, mint amikor megint eljön reánk a lelkészváltozások időszaka. Egyetlen lelkészünknek a halála vagy munkából félreállása mindig egész sor lelkészváltozást hoz maga után. Most a közelmúltban pedig nem egy, hanem két lelkészünk lépett ki a lelkészi munkában dolgozók sorából, és mind a kettőnek a távozása legelső sorban álló egyházainkban okozott személyi változást. Az első volt Dr. Zsiros József toledói lelkészünk, akit a Hope College hívott meg tanárának. Távozása ugyancsak nehéz döntés elé állította toledói gyülekezetünket, ahol egyházi és iskolai életünk olyan magasan fejlett, hogy oda természetszerűleg ugyancsak meg kell válogatni, hogy milyen lelkészt hozzanak. Nem is volt hiány a jelentkezőkben, akik hajlandók lettek volna e nagy felelősségű állás vállalására. Az egyháztanács és a gyülekezet Hartó András south nor- walki lelkészünk személyét választotta, aki éveken át volt keleti egyházmegyénk elnöke és Magyar Egyházkerületünkben szinte ennek alakúlása óta az ifjúsági munka előadója és vezetője. Távozása a kelet egyik legnagyobb és legvirágzóbb gyülekezetét hozta hasonlóan nehéz helyzetbe; itt aránylag hamar megtörtént a döntés: ide viszont az evangelizálás munkájának szakemberét és egyházkerűleti előadóját, Biitösi János mckeesporti lelkészt választották meg, aki már szintén elfoglalta uj állomását. A sorban így McKeesport következett; de ők nem sokáig tanakodtak, hanem újabb nemzedékünknek egyik sokat ígérő tagját, Király Zoltánt hívták meg Leechburgból. így persze leechburgi egyházunk lelkészi állása üresedett meg; ennek betöltésén most dolgoznak illetékes hatóságaink. A másik távozó e lap szerkesztője volt, akinek helyére — mint olvasóink már jól tudják — Egyházunk bizalma Dr. Harangi László pittsburghi lelkészünket állította. Az ő lelkészi állásának a betöltése sem volt könnyű dolog: Pittsburgh nagy város és minél nagyobb a város, annál nehezebb lelkészi munkájának az ellátása; legrégibb gyülekezetünké is, melynek népe már öt-hat időréteget s csaknem ugyanannyi nemzedéket foglal magában. Az egyháztanács nagyon gondosan nézett széjjel és meggyőződésünk szerint kitűnően választott Babos Sándor fairfieldi lelkészünk személyében. Az ő hosszú — tizennégy éves — külmissziói szolgálata és utána az amerikai egyházi életben is végzett gyakorlati működése kiválóan alkalmassá teszik őt erre a nehéz feladatra. Fairfielden igen jó munkát végzett, de itt sokkal nehezebb várakozik reá. Ez a mi Urunknak az előléptetési módszere: nem a magasabb fizetés vagy a jobb lakás vagy a kényelmesebb életmód az, amihez Ő mér minket, hanem mindennek csaknem az ellentéte: a több szolgálat, hiszen a mi életünknek igazán csak a szolgálat az értelme. Hogy aztán a Babosék helyére kit találnak majd fairfieldi testvéreink, ezt ma még nem tudhatjuk. Akárkit visznek oda, annak a helyére megint mást kell hívni — és így megy még ez a megindult körforgás mindaddig, míg mindenki megtalálja a maga helyét. Az is megtörténhetik, hogy a végén már nem lesz magunknak emberünk, és akkor a kanadai vagy más külföldi lelkészekhez kell A bridgeporli Első Egyház uj nagytermének képei
