Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-08-01 / 14. szám
14 REFORMÁTUSOK LAPJA (Áthozat a 11-ik oldalról) Keleteurópában nincs más, mint cigány eredetű zene. Szemrebbenés nélkül állitja, hogy Reményi Ede, a múlt század kiváló magyar hegedűművésze “minden hangversenykörutja után visszavonult a pusztába cigány törzséhez, hogy megtisztitsa magát a civilizáció salakjától.” (Reményi Ede magyar kereskedő szülők gyermeke, a szabadságharc után az USA-ban élt; San Franciscóban halt meg.) Berkovici másik megállapitása szerint “Bulgária, Oroszország, Magyarország nagy hálával tartozik a cigányságnak azért, amit a lefolyt ezer év alatt a földművelés terén tanult a cigánytól.” Az irói felületességnek ily csúcsteljesítményei láttára a jóhiszemű krónikásnak leesik az álla. És Berkovici könyvére komoly nyugati enciklopédiák forrásként utalnak. Evans és Berkovici kötetei valóságos láncreakciót váltottak ki a Broadway-komplexumos amerikai irodalom, színes magazinok, film-rádió- gramofon és night-klubok életterében. Egyenesen cigánydivatot teremtettek, legalábbis részleges Liszt kultuszt miméivé. így tenyésztődött ki a két világháború között az átlagos amerikai képzeletében a Wagner-operák siegfried-parsifali mintája után a közkedvelt operettek cigányprímásainak erényeivel demokratizált uj, exo- tikus figura, a jazzdivathős néger mellé: a Gypsy. Igazi, vagy “beöltözött” Gypsy-band-ek versengve adagolták a “puszta-csárda” örök mélabuját, metronómmal is mérhető szabadság- deliriumát a Waldorf-Astoriától le a szerény magyar lokálokig. A fent előadott körülményekből adódik a cigányzene fogalmának mai társadalmi szemlélete az amerikai kontinensen. Amint rávilágítottunk az okszerűen egymásba kapcsolódó, ködösítő tényezőkre, megállapíthatjuk azt is, hogy a zenetörténeti valóság elködösitéséért legkevésbbé a muzsikus u. n. cigány okolható. Ő csak azt muzsikálta, amit odaát megtanult. Se Evans, se Berkovici, se egyetlen külföldi hallgató nem kérdezte tőle, hogy Liszt 2-ik számú rapszódiáját mikor, hol és miért tanulta meg. Még kevésbbé azt, hogy a 19 rapszódia közül miért csak pont ezt az egyet muzsikálják világszerte, holott Evans és társai szerint a többiben is csupán eredeti cigánydallamok szerepelnek. E fölött a mindent megmagyarázó tény fölött a nyugat épen olyan szó nélkül tért napirendre, mint a magyar szakkritika Evans és Berkovici “forrásmunkái” fölött. És ezen a ponton a cigányzene fogalma körül a zenetörténeti valóság nyugaton olyan kátyúba zökkent, melyből nem könnyű kivergődnie. Bartók Béla posthumus cikkére (Musical Quarterly, 1947) néhány tucat nyugati zenetudós bizonyára ugyanolyan figyelmesen felhúzta a szemöldökét, mint az első folklore kongresszuson (London, 1891) megjelent lelkes etnográfusok, amikor Leland elnök felolvasta a magyar Hermann Antal pontjait. Mindketten, Bartók is, Hermann is világosan megmagyarázták, hogy az u. n. cigányzenekarok nem cigány dallamokat muzsikálnak, hanem mindenkori környezetük zenéjét. Mindezek ellenére “nyugaton a helyzet változatlan” maradt. Mikor fogja a nyugat megtanulni, hogy a “Cserebogár” (6. rapszódia) és a “Káka tövén” (7. rapszódia) és a többi, rövidebb-hosszabb, idáig divatban volt népies magyar müdal (Szentirmay: “Csak egy kislány”; Serly Lajos: “Kék nefelejts”; Lányi Ernő: “Minek a szőke” stb.) nem cigánynóta? Aligha előbb, mint amikor már minden magyar, akit érdekel, tudni fogja azt, hogy a nyugat miért tartja cigánynak. Ezért kell itt, messze nyugaton időnként meggyujtani a magyar zenetörténet minden ködön átvilágító lámpáját. (Vége) Nt. Vitéz Ferenc (Perth Amboy, N. J.) Köszönjük a meleghangú levelet. Számunkra is öröm volt a perth-amboyi egyháznál, junius 11—12-én végzett, közegyházi-sajtó- vasárnappal kapcsolatos szolgálatunk. Nemes Jenőné (Cleveland, Ohio.) Kedves leveléből örömmel olvastuk, hogy a május 1-i számunkban Szath- máry Lajostól közölt “Gondolatok Anyák napján” c. cikk annyira megindította lelkileg, hogy verset irt 78 éves édesanyjához. Mindannyiunk őszinte reményét fejezi ki versének ez a két sora: “Hiszem, hogy a Mennyországban — Viszontlátlak jó Anyám.” Az Úristen ápolja szivének nemes érzéseit továbbra is! Kováts Sárika (S. Norwalk, Conn.) Köszönjük szépen a kedvet cikket. Jön. Nt. Szabó László (Kailua, Hawaii.) A küldött cikk az augusztusi számunkhoz már későn érkezett, igy szeptemberben fogjuk közölni. A legnagyobb készséggel állunk a nemes ügy pártolói közé. Rev. H. Bolz (Linz, Austria.) Köszönjük a hireket és lapunk iránti jóindulatát. Cikket örömmel fogadunk, de magyar fordításban kell eljuttatniok szerkesztőségünkbe. Kish Bálintné (New York, N. Y.) “Treuga Dei” magyarul azt jelenti: Isten békéje. A XI. sz. derekán, cluny-i kezdeményezésre lépett életbe. Később a legtöbb európai országban elfogadták a zsinatok és uralkodók hivatalosan is. KISFIÚNK A kisfiúnk vonul a Bibliával: csendes helyet keres tűnődve — rá vall — mint a nagyok, olvashat örömére! Hiszi, viszi . . . Olyan komoly a képe! Kinyitja és botorkál szeme rajta. Nem tudja még, hogy megfordítva tartja. FÜLE LAJOS
