Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-08-01 / 14. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA \sátokmc£‘ ne ruháitokat: IMÁDSÁG Mély hálával borulunk le előtted Mindenható Isten! Te, aki ronthatsz és teremthetsz száz világot s az időknek határaid, kimérted: kegyelmeddel megtartottad a mi kisebb világunkat s az éveknek során eljuttattál a, számadásnak jelen napjaihoz. Aláássál érte! — Nagyságodnak mennyei magasságából lehajoltál a mi földi alacsony Ságunkhoz és magadhoz emeltél. Mert nemcsak Teremtőnk, Megtartónk és ítélő Biránk vagy, de szerető Atyánk is. Közeledünk tehát Hozzád gyermeki alázattal annak érdeméért, Akinek büntetlen életén, kínos halálán, de diadalmas támadásán és dicsőséges mennybemenetelén át hozzánk való mérhetetlen szerelmedet megbizonyit,ottad,. - Mag ászt alt as sál érette! Oh, hányszor, de hányszor lettünk mi méltatlanok erre a végtelen szeretetre s mégis mindmáig nem vetettél el színed elől, sőt megsokasi- t ott ad rajtunk bizalmadat s munkát rendeltél számunkra is országodnak építésében. Dicséret, dicsőség Néked, nekünk pedig bűnt valló töre- delem, hogy munkáinkban jobbak nem lehettünk. Amik voltunk s amik vagyunk, igy is csak a Te Szentleikednek segítségével lehettünk, akinek elevenítő ereje nélkül meg sem állhatnánk előtted. De ime, itt állunk s könyörgünk Hozzád kegyelemért a kegyelmekhez. Tetézd meg rajtunk eddig vett ajándékaidat, könyörgést meghallgató Atyánk s midőn az imádság szárnyain lelkünk Hozzád emelkedik ne fordítsd cl szent orcádat tőlünk: Elmúlt éveinknek teltén százak távoztak el tőlünk atyai házadhoz, ahol hely készíttetett az igazak számára s ítélet szól a kárhozandóknak. Engedd remélnünk, irgalmas Isten, hogy meg- bocsátattak bü/nei a tévelygőknek s elnyerték az ígért koronát azok, akik a keskeny utón járva értek Eléd. Bármi lett légyen is eleve elrendelt végzetük, megnyugszunk a Te akaratodban midőn most emberi szomorrusággal emlékezetüket idézzük. Mert hiszen hívek vagy eltévelyedtek, de általad rendelt testvéreink voltak ők e földi térékén s fájt búcsút venni tőlük addig is, amíg a szebb és boldogabb hazában majd feltaláljuk őket. Kérünk, adj nékik nyugodalmat a boldog feltámadás reménysége alatt s add a vigaszta- lódás balzsamát a távoztukat gyászolóknak. — Nekünk pedig Atyánk, akik most számot adni és számot kérni gyülekeztünk egybe, nyújtsd Szentleik ednek jóra irányító segedelmét. Mentesíts a dicsekvésnek, önzésnek, bosszúnak, irigységnek, a csak a magunknak jótakarásnak kísértéseitől, hogy megértő és szerető testvérekként egyek tudjunk lenni mindazokban, amiknek mun- kálására a Te terved egy táborba terelt. ■— Derítsd fel értelmünket a kétségeknek felhőitől, lelkünket a félelmeknek árnyaitól, szivünket a szeretetlenség mérgező ködeitől, hogy igy egészséget és világosságot nyerve ajkaink mindig tisztán szólhassák az elegyitetlen igazság mondani valóit. Plántálj részvétet és segítő készséget kebleinkbe támasztalan öregeink s a gyámoli- tásra szorult gyermekek iránt, akiknek gondja felvételére bennünket méltattál. Adhassunk nékik, kegyelmed által, olyan otthont, amely merő szeret étből fakadottan pótolni tudja számukra az elveszettet, feldúltad vagy kényszerűségből elhagyottat. Aranyozd meg nékik az élet alkonyati napjait a megnyugvás derűjével vagy hajnalodó élet, gyermeki örömeivel és bizodalmával. És engedd most, hogy lélekben odafordulva éltető napod keletje felé, hegyeken és tengereken óit, szállva, a gondolatnak szárnyain, szabadulásért esedezhessünk Hozzád származásunk előttünk mindig áldott földjének népe, a mi hitben és fajban is testvéreink, szegény megnyomorított magyarok számára. Elégeld meg szenvedéseiket s hozz rájuk a mérhetetlen töredelmek szomorú évei üdém vig esztendőket. Rendelj igazságtételt azoktól, akik e földön az ítélkezés hatalmát bírják vagy bitorolják, hogy a csak az igazság nyomán támadható békességben fölfakadhassanak az őszinte szeretetnek üdítő forrásai, s azokból táplálkozva végre, óh végre, igazi testvérei lehessenek egymásnak azok, akik egy teremtő Atyának, Néked Istenünk, gyermekeid. íme, kérésekkel telve a mi szivünk és szánk mindig, amikor kegyes színe elé engedsz. Ki máshoz is folyamodhatnánk, amikor emberekben lehetetlen a mi reménységünk. És amikor éhezünk és szomjuhozunk másnál mint Nálad, Atyánk, meg elé gitt etést nem találhatunk. Amit kérünk, O érette kérjük, a mi Urunk Jézus Krisztusért. A men. A Református Egyesület konvencióján elmondta Ft. Borshy Kerekes György.
