Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-08-01 / 14. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 “URAM ISTEN, MIT TETTÜNK?!“ Ég és föld között úszott az “Enola Gay”. Pár perce, Hiroshima fölött szabadult meg tízezer fontos, két billió dolláros terhétől, a “Little Boy”-tól és óvatosan menekült a negyven ezer lábnyira felszökő gomba-füst hatása elől. Korareggeli napfényben ragyogtak a gépmadár acél szárnyai. — My God, what have we done?! — Robert A. Lewis kapitány ajkát önkéntelenül hagyták el a szavak s dermesztő erővel némitották meg a tizenkét pilótát. — Uram Isten! Mit cselekedtünk?! — Tizenöt esztendő óta hallatszik Lewis mondata a világűrben. 1945 augusztus 6-án indult el Col. Paul W. Tibbets, Jr. vezetésével a hét gépes bombázó-raj Tinián szigetéről Japán felé. Holdsugárban úszott alattuk a tajtékzó Pacific és csillagok ezrei világítottak az égbolton, amint lassan emelkedtek 4-9-30 ezer láb magasra. Szürkületre hátuk mögött maradt Iwo Jima is a mélyben, halálosan komoly kötelességtudás (és félelem) merevült a katonaszemekbe: parancsot kell teljesíteni. Háború volt. Hiroshima százezer és Nagaszaki (három nap múlva) hetvenhárom ezer halottja megállította az évek óta tartó embergyilkolást és bomba-robajt. Megdöbbent a világ. Tizenöt esztendő morzsolódott fel azóta. Van, ahol könnyebb és van, ahol nehezebb lett az élet, de mindenütt változatlanul gyűlölködő és fegyverkező. Igen félő, hogy ma csak Hamlet klasszikus mondása, a “Lenni, nem lenni?” foglalkoztatja a különböző izmusok helyességének bizonygatásában elferdült és kimerült világ tömegeinek nagy részét, nem pedig — elsősorban az Úristen felé kötelező — lclkiismeretének szava. Az elmúlt esztendők alatt az emberi elme még jobban úrrá lett az atomok felett, felfedezte szerkezetének újabb titkait és sikerült azt részeire bontva még nagyobb romboló hatású nuclear “csodafegyverekbe” építenie. Az állandó halálos veszedelem között való élésbe már-már beleszoktunk, s közben észrevétlenül fakul bennünk sok régi fogalom, morál, idealizmus, határsorompók tisztelete . . . és az Úristenben való hit. A tudomány már rádöbbentett emberi kicsinységünkre és tehetetlenségünkre, de még mindig csak lázasan, félmagyarázatokkal takaródzunk. Kollektiv - büntetések, kollektiv - mártiromsá- gok ferde filozófája hajt újra és újra halálos kalandba tüntető tömegeket, s még ha távol is állunk fizikailag az egyes eseményektől, keményedünk, szárazakká, cinikusokká és szeretetlenekké formálódunk saját Ítélkező gondolataink hatása alatt. ★ ★ ★ 15 év óta hirdeti Hiroshima: Az Úristen a történelem ura. Az Apokalipszis pusztító lovait O tudja csak megzabolázni. Nem az ember. Sem hideg-háborúval, sem billiókkal, sem kém-sputnikokkal, sem embermilliók megfélemlítésével nem irányíthatja történelmét — mert az a világot teremtő és ma is fenntartó Isten kezében van. A hiroshimai tragédiára való visszaemlékezés újítsa fel bennünk a félelmet és irtóza- tot, ugyanakkor töltse el szivünket azzal a bizonyossággal, hogy az Úristen őriző szeretete ma is igaz menedékünk. Egyetlen menedékünk! Ni. Szigelhy Béla (Wharton, N. J.) volt a passaici magyarság Trianoni Gyászünnepélyének magyar szónoka. ★ ★ ★ NI. Elek Áron és feleségének (Fairport Harbor, O.) junius 30-án kisleánya született. A lelkészpárnak ez a harmadik gyermeke. ★ ★ ★ Nt. Kosa András (New Brunswick, N. J.) junius végén társutazást vezetett Magyarországra, melynek keretében Debrecenbe, Sárospatakra és Miskolcra is ellátogatott. ★ ★ ★ Büiösi Mihályt (Bütösi János south norwalki lelkipásztor édesapját) május 28-án, 77 éves korában, Magyar- országon, az Örök Hazába szólította el az Ur. Nt. Bodor Dániel (Grafton, Ohio) ny. lelkipásztort kérte meg a bar- bertoni St. Peter’s Evangelical and Reformed Church a szószéki szolgálatra, mindaddig, amig uj lelki- pásztort választanak. “A helytelen szokás nem egyéb, mint régi bűn.” Kálvin Dr. James E. Wagner, közegyházunk elnöke egyik körlevelében meleg szavakkal emlékezik meg arról, hogy a budapesti theológián 1955-ben kapott diszdoktorátusát mindenkor nagy kitüntetésnek tekinti, mint amelyet egy küzdő, de hitben élő egyház ajánlott fel neki magyarországi látogatásakor. ★ ★ ★ Ágosion Sándort, a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház püspökét folyó év junius 23-án, életének 79-ik évében, haza szólította az Úristen. Gyászolják felesége, szül. Kelecsényi Mária, két leánya és két fia, kiterjedt rokonsága, a fekecsi ref. gyülekezet, valamint a jugoszláviai és az egész világ magyar reformátussága.
