Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-07-01 / 13. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 A. történelmi kálvínizmus nyomdokain: református gyülekezeti építés szolgálatában FUTÓ NEMZEDÉK A menekülő, futva-futó ember ismerős a Biblia világában: Ádám és Éva futva elrejtőzködtek az Ur elől s attól az első esettől kezdve az ember elidegenedett Istentől, önmagától . . . Káin az első testvér-gyilkos futott gonosz tette után . . . Hágár és fia Ismael futott Sára haragja elől . . . Jákob futott s meg nem állt csaló, furfangos bűne miatt . . . Izrael megfutamodott ellenségei elől, amikor nem engedelmeskedett az Urnák . . . Lót és felesége futottak az égő városból . . . Dávid futott Saul elől, majd élete végén elkényeztetett, lázadó, bitorló fia, Absolon elől ... A tanitványok megbotránkozva, rémülten futottak, amikor Jézus vállalta a keserű pohárt . . . Saul futott az ösztöke elől, amig a damaszkuszi ut vak vándorából Pál apostol lett. De nem is kell beleélnünk magunkat a Biblia futó emberének szerepébe: a mi nemzedékünk ugyancsak fut . . . Fut meghiúsult, szép célkitűzései elől . . . Hősökre emlékezünk a Megemlékezés napján, de mi voltunk azok, akik hőseink nagy áldozatos győzelmeit békeasztalok mellett eltékozóltuk . . . Bátorságos hitre lenne szüksége különösen politikusainknak, hogy “megálljának”, hogy kevesebbet beszéljenek és többet cselekedjenek . . . Fut az ember Isten elől, s amikor Isten elől futunk, igazi, becsületes önmagunk elől is futunk . . . pedig nem lehet. — Jól mondja a zsoltáriró (139-ik Zsoltár): “Hova menjek a te lelked elől, és a te orcád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.” Sokan a vallásba futnak felkészületlenül . . . Jézus a kereszten tudott ellenségeiért imádkozni, szenvedésével erre jogot szerzett . . . De vájjon tudunk-e, őszinte-e a mi imádságunk, amikor ellenségeinkért imádkozunk?! A zsoltáriró ki merte mondani igazi gondolatát: “Vajha elvesztené Isten a gonoszt!” akár bennünk legyen az a gonosz, akár másokban. Paál Gyula “ÉN VAGYOK AZ UT . . Égbenyuló havasok bejárásához még a sokat tapasztalt hegymászók is vezetőt keresnek. A végtelen tér, a végtelen idő bejárásához el merne-e az emberi lélek magában indulni? Krisztus azért jött a földre, hogy az egek magasságába, végtelenjébe vezesse azokat a lelkeket, kik magukat Reá bizzák. Az utazás iskolája Mind a ketten dolgozunk és lakásunktól meglehetősen messze. Feleségem két órát, én meg hármat utazom naponta. Sokszor gondoltunk sajnálattal arra az időre, ami “eltelik” az utón, anélkül, hogy valamit “csinálnánk”. Addig volt igazán nehéz, mig rá nem jöttem valamire . . . Először is arra, hogy az utazó embereknek van egy “közlekedési közössége”. Azok, akik minden nap egy időben, egy irányba utaznak, lassankint megismerik egymást s mint ahogy a közös munka, úgy a közös utazás is összeköti az embereket. Lassan én is megismertem utazótársaimat s az autóbusz vezetőit is. Aztán arra is rájöttem, hogy a közlekedésnek is van erkölcse. Az utazási erkölcs az önzés és önzetlen szeretet kérdése. Csak az tudja, aki naponta sokat utazik, hogy milyen belső küzdelem előz meg sokszor egy helyátadást. Mennyire megmutatkozik az emberi természet, ha egy nehezen várt villamosra sokan egyszerre akarnak felszállni, vagy, ha sokan akarnak egyszerre leszállni! Rájöttem, hogy a közlekedés nagyszerű alkalom az önfegyelemre s a másik ember megbecsülésére. A legnagyobb felfedezésem az volt, hogy rájöttem a közlekedés lehetőségeire. Van az utazással eltöltött idő feletti boszankodásnak ellenszere: ha az ember arra használja ki az utazást, amire máskor “nem ér rá”. Lehet például művelődni. Soha nem olvastam any- nyit, mint mostanában. És ha ülőhely hiányában valaki nem tud olvasni, lehet gondolkozni. Jó alkalom a heti, vagy napi időbeosztás el- tervezésére, vázlatok készitésére, s amire igen ritkán forditunk időt: önvizsgálatra! S végül, utazás alatt lehet imádkozni. Istennel beszélgetek az utón és érzem, hogy az imádság alatt testileg-lelkileg felüdülök. Vidámabban megyek haza, nem volt hiábavaló az utazási idő. A keresztyén ember Istennel utazik s naponta megtapasztalhatja a szép finn ének igazságát: “Velem vándorol utamon Jézus . . .” Vidáman utazhatunk igy a földön, mert tudjuk, ha céljához ér a “nagy földi utazás”, zarándoklásunk végén az Atya Ház szeretete vár. —N.
