Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-06-15 / 12. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 A történelmi kálvimzmus nyomdokain: református gyülekezeti épités szolgálatában AZ IMÁDKOZÁSRÓL Ki ne értené meg a tanítványok kérését az Ur Jézus Krisztushoz; az egyik tanítvány igy fejezte ki ezt emlékezetesen: “Uram, taníts minket imádkozni.” (Luk. 11:1.) A Biblia tanítja, hogy Mózes a táboron kívül vitte a gyülekezet sátorát s ott imádkozott. A későbbi történetírók bizonysága szerint szinről-szinre, úgy szólt Istenhez, mint ember a barátjához. A zsoltáriró (Zsolt. 50:14-15) szivünk szerint beszél: “hálával áldozzál Istennek és teljesítsd a Fenségesnek fogadásaidat . . Azt sejtjük, hogy a kemény reformátor csendesen, egyszerűen és céltudatosan imádkozott, minden szó-cifrálkodás nélkül . . . Aztán tanított is az imádságról. Azzal kezdte, hogy aki az igaz vallásban járatos, az tudja, hogy üdvösségünk (boldogulásunk) elnyerésében segítségre van szükségünk s ezt a segítséget Isten a Jézus Krisztusban megadta. Az imádság előkészítésében Kálvin azt ajánlja, hogy emlékezzünk Jézus Krisztusra, talán Pál apostol tanítása értelmében, hogy Isten, aki elküldötte Jézus Krisztust, általa nekünk is megadja azt, amire szükségünk van, mert minden jónak adója az Isten. Ugyancsak Kálvin tanítja, s mások is, hogy az imádság kommunikáció. Nehéz magyar szót találni erre, talán érintkezés, gondolat-kicserélés, üzenet-váltás Isten és ember között. Milyen töredezettek ezek a kifejezések! Az a reménységünk, hogy a mi töredezett szavaink, kéréseink, valami általunk meg nem magyarázható utón eljutnak rendeltetési helyükre és meghallgatást nyernek. S mivel igen fontos kegyelmi eszköz az imádság, arra fel kell készülni: önmagunk megismerése, kéréseink megvizsgálása, illedelmes bünbánat, mindezek, dicsérettel, háladással, másokért való könyörgéssel, részei, előfeltételei az imádságnak. Paál Gyula---------------------------------------------------------------------s “Oh Uram Isten, kegyelmes Atyám! Mivelhogy az én idvességemnek sarka a boldog halálon forog, igazgasd az én elmémet, hogy a boldog halálról legyek mindenkor szorgalmatos és magamat s dolgaimat úgy rendeljen, hogy valamely órában fog néked ez életből való ki- szólitásom tetszeni, készen találtassam és a boldog halál által ama te boldog országodba Altalvitessem. Ámen." (Eperjesi Madarász Márton, 1643) “A ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet” (II. Péter 1:5) Magyarországról származó ember számára, a húsvéti ünnepekkel kapcsolatban éppen úgy emlékezetes a húsvéti, szálára fejthető, aranysárga kalács, mint a himes tojás. Ize, zamatja talán azért is marad meg örökké bennünk, mert felidézi otthonunkat, a barkát-ibolyát- nefelejcset áruló sarki gyékénybódés nénit, az ünnepi templomozókat s mindezeken felül és mindezek előtt: a kalácsot sütő édesanyát. Éppen ezért nagyon is érthető, hogy külön is említést kívánunk tenni arról a kedves szolgálatról, melyet a Lorain, Ohio-i magyar református egyház hírei között olvastunk. Husvét szent ünnepén, a keresztyén szeretet tolmálcsolására, melegszívű asszonyok magyar kalácsokat sütöttek és azt vitték ajándékul “áldott ünnepeket kívánva”, amint végig látogatták otthonaikban az egyház betegeit. “Beteg voltam és meglátogattatok” — szól Krisztus szava a Szentirásból. S a látogatás élményén felül, mennyire személyessé vált a betegek számára — hisszük — a loraini asz- szonyok kalácsos jókívánsága, s meleg-édes ize nemcsak testüket táplálta, de sokkal inkább lelkűket. Amikor a Reformátusok Lapja Isten áldását kívánja a nemes gondolat szülőjére, a sütő asszony-testvérek és látogatók életére, ugyanakkor az Áldott Orvos segítségét kérik azok számára, akiket betegség látogatott meg. — Őszintén kívánjuk, hogy minél előbb, felépülve, a hívek közösségében dicsérhessék Őt Szentegyházában. Rákóczi induló a Hofburgban A bonni Beeihoven-ünnep után Liszt Ferenc fényes udvari körben zongorázott. — Viktória angol királynő elkésve érkezett. Kíséretével nagy körülményességgel elhelyezkedett, suhogtak a ruhák, ablakot nyitottak, majd ismét suttogni kezdett a királynő és az ablakot becsukták. Liszt néhány futammal és záróakkorddal befejezte játékát. — Fantáziája rövidnek tűnt fel nekem — szólt hozzá a király. — Attól féltem — felelte Liszt — hogy őfelsége Viktória királynőt megzavarom a parancsosztogatásban. ★ ★ ★ Hasonló jelenet folyt le 1842-ben egy szentpétervári udvari hangversenyen, amidőn I. Miklós cár hangosan beszélni kezdett Liszt játéka közben. Liszt játékát hirtelen abbahagyta. — Miért szakitolta félbe a játékát? -— kérdezte a cár. — Ha a császár beszél, a többieknek hallgalniok kell.
