Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)

1960-06-15 / 12. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of fhe Associated Church Press

Published semi-monthly from September to June, monthly July and August, for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: Carl J. Bender, Secretary of the Board, Chairman; Fred A. Kaiser, Treasurer of the Board; John W. Cooper, Fred Smith, Dr. Emil Bassler; Dr. Norman Zulauf, President of the Board, ex officio.

Second-class postage paid at Oberlin, Ohio, and at additional mailing office.

Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be affected three weeks after receipt of both old and new addresses.

Send all correspondence and subscriptions to:

Dr. László Harangi, Editor 65 North Pleasant Street Oberlin, Ohio

Telephone: 5-7733

MIKOR KEZDED? KERESZTYÉN HIT ÉS SZOLGÁLAT

Egyik kínai keresztyén lelkipásztor összetalálkozott egy uj keresztyénnel.

“Igaz, hogy már egy hónapja ismeri Krisztust?” kérdezte tőle.

“Igen”, felelt boldog mosollyal az arcán.

“És hány uj lelket nyert már meg azóta Krisztusnak?”

“Oh, hiszen én még csak kezdő keresztyén vagyok”, válaszolt amaz. “A mai napig még Újszövetségem se volt.”

A lelkipásztor újabb kérdéssel fordult felé:

“Használnak odahaza gyertyát?”

“Igen, használunk . . .”

“S mit várnak, mikor egy gyertyát meggyujtanak? Azt, hogy akkor kezdjen el világítani, mikor már félig leégett?”

“Nem . . . Azt várjuk tőle, hogy világítson attól kezdve, hogy meg- gyujtottuk.”

A kínai uj keresztyén megértette a tanítást.

Mi is?

“Két dolgot csudálhat igen méltán e mostani, siralmakkal s szomorú változásokkal teljes időben az egész keresztyén világ. Elsőben az Isten ismeretein kivül lévő pogá- nyoknak egymás között való nagy egyességüket és mindenfelé való fordulásukban s hadakozásukban való jó szerencséjüket. Másodszor a keresztyéneknek egymás között lévő rut egyenetlenségüket és minden szándékukban való szerencsétlenségüket.”

Matkó István:

Fövenyen épített ház romlása (1666)

A keresztyén hit és keresztyén szolgálat összetartoznak. Mégpedig ugyanannak az emberenek az életében van együtt a keresztyén hit és a keresztyén szolgálat. Tehát nem úgy, hogy egyesek az egyházban hisznek, mások meg szolgálnak, hanem úgy, hogy aki hisz, az szolgál is.

Mivel a szolgálat a hittel együtt, a hit nyomában jár, ezért először a keresztyén hit után kérdezősködünk. Nézzük meg a keresztyén hitet a mindnyájunk által ismert, talán minden nap megvallott formájában: az Apostoli Hitvallásban és a Hiszekegyben.

A keresztyén hit a Szentháromság Istenbe vetett hit. Isten lényegében egy, de személyében három: Atya, Fiú, Szentlélek. Egészen egyszerűen ez azt jelenti, hogy Isten háromféle munkát végzett és végez ebben a világban. Mint Atya teremtett és gondot viselt, mint Fiú ujjáteremtett, vagyis megváltott, mint Szenetlélek pedig vezérel és közbenjár. Ebből természetfogva az következik, hogy a Szentháromság Isten tulajdonai vagyunk a teremtés jogán, a megváltás jogán és a Szentlélek vezetése folytán.

Szóljunk először a hitről.

“A hit ... a reménylett dolgoknak a valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid. 11:1.) A hit Isten ajándéka. “A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” (Róm. 10:17.) A hitet meg kell vallani. (Máté 10:32-33.) A hit a bizonyságtételnek és nem a vitatkozásnak a tárgya.

Az Atyáról először azt valljuk, hogy Ő “egy” és “mindenható”. Mindenható, tehát mindent meg tud tenni, amit akar. Atya, tehát meg is tesz mindent, ami javunkra van.

Szolgálatunkra nézve ebből az következik, hogy nemcsak a parancsot kapjuk, hanem az erőt is. Azért kapunk erőnket meghaladó feladatot, hogy kénytelenek legyünk imádkozni és mindig a másik emberre szorultnak is érezzük magunkat.

Az Atyának a tette az, hogy teremtette a mennyet és a földet. Ebből az következik szolgálatunkra, hogy Isten a maga számára teremtett és hogy a föld nem mostoha területe az Istennek és a föld a mi számunkra nem száműzetés helye, hanem rendeltetésünk, szolgálatunk egyszeri, többé vissza nem térő alkalma.

A Fiúról azt valljuk, hogy Isten egyszülött Fia és a mi Urunk. Munkája az ujjáteremtés, vagyis a megváltás. Mindaz, amit az Apostoli Hitvallás második részében vallunk, azt jelenti, hogy Isten önmaga hárította el azt a szörnyű katasztrófát, ami a teremtés után az embert és a teremtett világot sújtotta.