Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-06-01 / 11. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of Ihe Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press Published semi-monthly from September to June, monthly July and August, for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: Carl J. Bender, Secretary of the Board, Chairman; Fred A. Kaiser, Treasurer of the Board; John W. Cooper, Fred Smith, Dr. Emil Bassler; Dr. Norman Zulauf, President of the Board, ex officio. Second-class postage paid at Oberlin, Ohio, and at additional mailing office. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be affected three weeks after receipt of both old and new addresses. Send all correspondence and subscriptions to: Dr. László Harangi, Editor 65 North Pleasant Street Oberlin, Ohio Telephone: 5-7733 KENYÉR Irta: Nagy Balázs Dezsőné Kenyér! Földi életünk egész léte, tápláléka ebben az egy szóban összpontosul. A családapa azért harcol, dolgozik és ve- ritékezik egész nap, hogy övéi számára kenyér kerüljön az asztalra. Manapság, sok esetben még az édesanya is kenyeret keres a háztartás munkája mellett. A nagy leány is azért dolgozik már, hogy segitsen a családnak a kenyérkeresetben. A nagy fiú is azért tanul, hogy majd ő is meg tudja keresni családja számára a kenyeret. Oh, milyen nagy dolog is a kenyérkereset! Amikor Buenos Aires utcáin járok és meglátom a járda szélére kirakott szemetes edényeket, sokszor megállók és a fájdalomtól szinte a könnyem csordul: mert ezek a szemetes edények telve vannak egész fehér kenyérrel, jó puha zsemlével és beleharapot kenyér szeletekkel. Ilyenkor fáj nagyon a szivem és félelemmel gondolok a holnapra. Istenem! Vájjon lesz-é kenyerünk? Meddig nézi el Isten e bűnös hanyagságot, amely nem becsüli a kenyeret?! Aztán elgondolom: mennyi embernek nincs ma egy falat kenyere sem! Éhezik. Nem ismeri a kenyér éhséget kielégitő, megnyugtató, boldog hatását! Itt pedig ebben a hatalmas városban, ebben a gazdag országban kidobva, az utcán hever a kenyér! Az egész világon TRIANON A történelmi Magyarország 3C0 ezer négyzetkilométer területén 21 millió ember élt. A trianoni gyászos békeszerződés az ország területének két-harmadát s lakosságának is majdnem kétharmadát szakította el. Területe 93 ezer négyzetkilométerre, lakossága pedig 8 millióra csökkent. 22.304.000 hold szántóföldjéből 9,583,000 maradt. 2.001.000 darab lovából 897,000-et, 6,418,000 darab sertéséből 3,331,000-et hagytak meg az anyaország számára. 12.642.000 holdra kiterjedt erdőségéből csak 1,834,000 hold maradt meg a békeszerződés után. harc folyik a kenyérért — a nagyobb darab kenyérért. Mégsem tudjuk megbecsülni, hanem a szemetes kosárban adunk neki helyet. Az isteni bölcsesség szüntelen munkálkodik és olyan tanításokat ad, melyek életünk végéig kellene, hogy elkísérjenek. De mi érzéketlenek vagyunk ezekre s ezért vétkezünk szüntelen. Félve és rettegve emlékszem vissza német- országi, emigrációs, kenyértelen esztendeinkre és sohasem fogom elfelejteni azt az élményt és eseményt, amely családunkban történt. 1947 májusa lehetett. Abban az időben igen sokan, már az utolsó darab kimentett értékeiket, családi ékszert, kedves emléktárgyakat adogatták oda kenyérért. Akkor bajor földön sok volt az éhes ember, a jó foszlós kenyeret már csak hirből ismerő, hontalan, bolyongó magyar! Szomorúan, kétségbeesetten nézték a hideg kövekben gazdag bajor földet és sóhajtva mondták: “Oh, hogy is adna nékem e sivár hideg föld, kenyeret?!” Mi is keserű szivvel gondoltunk sokat arra, hogy gyermekeink — különösen a kisebbik — nem ismeri a drága, magyar kenyeret. Épen Pünkösd ünnepe közeledett, amikor férjem elutazott egy távolabbi körzetbe a lelki kenyér után is éhes menekülteknek az Igét hirdetni. Úrvacsorát is osztott. Egy asszonyka az urvacsorai kenyeret, még hazulról hozott magyar lisztből sütötte. Az úrvacsora osztás után megmaradt kenyeret átadta férjemnek és azt mondotta: “Tiszteletes ur, tudom, hogy van két kis gyermekük, vigye haza nekik és mondja meg, hogy magyar kenyér! Fogyasszák jó egészséggel!” Oh, milyen boldogan repült haza az édesapa! Hogy siettette volna a vonatot! Hiszen magyar kenyeret viszen két kis gyermekének! Ezalatt a hegytetőn, a kis bajor falu szélén, izgalommal várták haza édesapjukat a (Folytatása a 9-ik oldalon)
