Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-05-15 / 10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 Istennek ez a kegyelme a kiválasztáson alapul, mert nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. (9:16.) Az eleveelrendelésnek és kiválasztásnak örök gyöngy betűi csendülnek fel Pál apostol szavaiban, mely református hitéletünknek sarkalatos tétele. A levél végén Pál apostol gyakorlati utasitásokat ad a keresztyén életre, a Krisztusban hivő emberek egymáshoz való viszonyát illetőleg. A római levelet Pál apostol Korinthusból irta Gaius otthonából, a levél vivője Fébé volt, a kenkhreabeli gyülekezet szolgálója. Luther annyira fontosnak tartotta a római levelet, hogy követőinek tanácsolta: tanulják meg könyv nélkül minden versét. "AKI JÁR A BÖLCSEKKEL, BÖLCS LESZ . . Aristoteles (384-422 Kr. e.) a jellembeli tulajdonságokkal foglalkozva három csoportba ossza őket. Az első és az utolsó hiba és túlzás, a középső tulajdonság viszont erély, vagy kiválóság. így például a gyávaság és vakmerőség közt ott van a bátorság; a fukarság és a pazarlás közt a bőkezűség; alázat és gőg közt a szerénység; komorság és bohóckodás közt a jó kedély és zsémbeskedés és hizelgés között a barátság. (Folytatás az első oldalról) házában. Ám ehez a mennyei városhoz sem földi, sem csillagászati térképek soha el nem vezethetnek minket. Mikor fogják már a hitetlenek is megérteni, hogy a lelki dolgok nem a tér és az idő síkjában történnek? A látható és véges világon kívül és amellett van az a másik világ, ami láthatatlan és végtelen. Valóságáról és létezéséről minden nap több bizonyságot veszünk, úgy hogy ma már nem tagadhatjuk többé, hanem egyszerűen azt állapítjuk meg, hogy testi érzékeink nem alkalmasok e másik világ jelenségeinek befogadására. Hiszen még a látható és véges világnak is mily nagy részét csak külön génekkel, fény- és hanghullámokkal tudtuk láthatóvá és hallhatóvá tenni. És vájjon ki az, aki mindezeket a felfedezéseket vezeti, ha nem az a Lélek, akit Isten a magáéból adott a mi testünkbe? Jól mondták, hogy minden ember-születéskor Isten öltözik embertestbe. De óh hány embertestben előbb vész el a Lélek, mint meghal a test! Jézus Krisztusban azonban még a test halálát is túlélte a Lélek hatalma, aminthogy *s:c«:4s*i8**si5**$*************ss$**'«*****:*^** jg , * ä 90 nap alatt tökéletesen $ $ * * TANULJUNK - KÖNNYEN - GYORSAN jjj | ANGOLUL $2.50 | M Irta: Dr. Szenczi Miklós H 1 * I NOVÁK RUDOLF | , * & magyar könyvkereskedése $1 ki *1 Wien, I. Köllnerhofgasse 4, Austria - s*j s H p|T Kérje ingyenes “R” katalógusunkat! {Jj I * ennek így is kell történnie minden esetben, ahol az embertestbe öltözött léleknek nem szakadt meg az összeköttetése a lélek ősforrásával, az Atyával. Jézus Krisztus jól mondta, hogy soha sincsen egyedül, mert az Atya mindig vele volt, mert Ő mindig az Atyával volt, érte és benne élt és az Atya Őbenne. Egyedül halála pillanatában rejtőzött el előle, hogy Fia elvégezhesse a váltság munkáját. Az emberi, tehát testi világnak szüksége volt erre a váltsághalálra; de az isteni Lélek a kereszten is csak győzedelmes lehetett. Jézus Krisztus csak testében halt meg érettünk; Lelke azonban oly teljes diadalt aratott a halál felett, hogy még a meghalt testet is vissza tudta hozni az életbe, sőt meg tudta dicsőíteni: átformálni és alkalmassá tenni arra a másik világra, amibe aztán negyven nap múlva oly fenséges bemenetelt nyert. A bethlehemi jászolban emberré lett Isten-Lélek nem térhetett vissza az Atyához dicsőségesebb módon, mint ahogy Bethániában felemelkedett a földről és vitte magával a megdicsőített, a halálból kimentett embertestet a mennyei világ láthatatlan, pedig végtelen birodalmába, ahol a földnek nincsen többé nehézségi vonzereje. “Felhő takarta Őt el szemük elől.” Az egész szenttörténet felhőben mutatja Isten jelenlétét. A Sinai hegyen, a pusztai zarándoklás alatt a szent sátor fölött meg a vándorló nép előtt, Salamon templomának a felszentelésekor: mindenütt Isten beszél a felhőből. Jézus meg- kereszteltetésekor, vagy a megdicsőülés hegyén Isten szava hangzik megint a felhőből: “Ez az én szerelmes Fiam, őt hallgassátok!” Ha Isten a ragyogó felhőn keresztül éreztette meg, hogy Ő ott van a Fia mellett, hogyan lehetett volna találni megfelelőbb és szebb módját az Ó visszatérésének annál a ragyogó felhőnél, ami eltakarta Őt végképpen az embertesti szemek elől? De nem a Lélek elől! Mert a Lélek pontosan ebből érzi legjobban és állandóan Isten közellétét, jelenlétét! Áldozócsütörtökön a testi elválásból és búcsúvételből a lelki közösség és örök együttlét születése lett.
