Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-05-15 / 10. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA KÁLVIN, A SZENTLÉLEK THEOLÓGUSA Annak ellenére, hogy Augusztinus (354-430) a maga kegyelemtanában, mint szubjektív tapasztalást dolgozza fel az üdvözülést és ennek az üdvözülésnek egész folyamatát, kétségtelenül, teljes mértékben a Szentlélek munkájának tekinti — mégsem mondhatjuk el, hogy a későbbi évszázadok folyamán minden keresztyén hitt a Szentiélekben úgy, mint az élet forrásában. Amiképpen elmondhatjuk, hogy a bűn és kegyelem tana Augusztinustól, a hit által való megigazulás tana Luthertől ered, ugyanolyan értelemben, a Szentlélek munkásságáról szóló tant Kálvinnak köszöni az egyház. O volt az, aki rendszeresen kifejtette a Szentlélek egész tanát s elidegeníthetetlen birtokává tette azt az egyháznak. Kálvin egész theológiai jelentősége talán igy summázható: fölszabadította a lelket az emberi tekintély járma alól s vallásos életét megmentette az emberi közvetítés bizonytalanságaitól; a lelket odaállította közvetlenül Isten színe elé s megtisztulásának egyetlen forrásául Isten szabad kegyelmét mutatta föl előtte. Úgy, ahogy azt az első keresztyének is hitték. Amit Kálvin sajátképen tett, az az volt, hogy az Egyházról, mint a biztos istenismeret egyedüli forrásáról és az egyetlen üdvintézményről szóló tan helyébe — a Szentirás alapján — a Szentlélek tanát állította. Addig az emberek az egyháztól vártak minden számukra egyáltalán hozzáférhető istenismeretet és kegyelemközlést századokon keresztül. Kálvin mutatott rá arra, hogy az istenismeret és a kegyelem közlése a Szentlélek Isten kezében van, s Ő annak adja, akinek akarja. Maga az INSTITUTIO, Kálvin nagy munkája, nem egyéb, mint előadása a Szentlélek Isten munkájának. Kálvin tanítja, hogy az egyetlen erő, amely egyáltalán képes a bűnös szívben felébreszteni az élő hitet, csak az Isten lelkének ereje, amely valósággal teremtő munkát végez az áléit lélekben. A Szentlélek akkor, ott és úgy dolgozik, ahogy Ő jónak látja, Isten souverain jótetszésétől függ. így Kálvin theológiája minden izében a predesti- náción épül. Az írás tanításához híven, az élesen látó géniusz tehetségével ir a predesti- nációról s kimutatja benne Istennek önmagát végrehajtó akaratát. Ez azonban már nem sajátos vonása theológijának, mert ezer esztendővel előtte Augusztinus is igy tanította. Az ő sajátos érdeme az a világosság, a- mellyel különösen az ujjáteremtés tényét, a Szentlélek Isten működéséből vezette le és ebből a nézőpontból, a Szentlélek munkásságáról gazdag tant alkotott. A keresztyén egyház történelmében legelőször az ő kezei közt jutott teljes jogához a Szentlélekről szóló tudomány. És ezért mindennél jobban megilleti őt ez a név: a Szentlélek theológusa. Női konferencia Leechburgban A Magyar Egyházkerület Központi Egyházmegyéjének évi női konferenciája április 10-én volt a Leechburg (Pa.) Magyar Református Egyháznál. Nt. Borsay Lászlóné kedves beszámolójából értesültünk a következő adatokról: A konferencián 8 egyházból összesen 123 nő vett részt. (Leechburg 31, Springdale 16, Rankin 10, Pittsburgh 29, Homestead 16, McKeesport 10, Johnstown 6, Beaver Falls 5 delegátust küldött.) A magyar csoport részére Nt. Babos Sán- dorné, az angol csoport számára pedig Mrs. Wallace McCeoch tartott előadást — az első “Missziói élet és munkálkodás”, a második “Jóakarat és megértés az egyház nőtagjai között” címmel. 1961-ben a konferenciát a Pittsburghi Első Magyar Református Egyháznál fogják megtartani. A leechburgi konferencia, a résztvevők határozata értelmében, 50 dollárt küldött közegyházunk pénztárosához a Magyarországba küldendő orvosi sziv-gép költségeire. SZABÓ LŐRINC: BIZTATÓ A TAVASZBAN Töröld könnyed, gyűrd le fájdalmadat, te nem azért vagy, hogy odaragadj ügyhöz, múlthoz, amely nem a tiéd, és dac poshasszon és keserűség. Kaptál ütlegel, kaptál eleget (légy keresztyén s mond: érdemelteket, s könnyülsz tőle!) . . . Most ne vélt igazad emlegesd, s ne a hibát, a zavart (az benned is volt!): nézd a rétet, a nagy fényt, a Feltámadást! . . . Tavasza jött újra a földednek: nézd, a nép dolgozik, szépül város és vidék: nem árt, hogy eltűnt sok gőg, régi copf, s jobb lesz a jó, ha te is akarod, ha igazán . . : másét és magadét, úgy gyógyítod a ma ezer sebét, ha az csorditja megnyugvó szived, ami sosem elég, a Szeretet!
