Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)

1960-05-15 / 10. szám

REFORMÁTUSOK

LAPJA

Hungarian Reformed Religions Paper

^routided in \9oo

eVANGeLICAL AND R0FQRMGD CHURCH unit6pchurch^christVolume LX., Number 10. OBERLIN, OHIO May 15, 1980.

HOL VAN MOST A MI FELTÁMADOTT URUNK?

A kérdés fontos és mindnyájunkat személyesen is érdekel, mert Urunk azt kívánta, hogy mi mindnyájan, akiket Neki adott az Atya, ott legyünk, ahol Ő van. Nem is tiltott el bennünket attól, hogy feleletet keressünk e kérdésre, sőt megütközött azon, hogy tanítványai nem kérdezték tőle, hogy hová megy? Igaz, hogy nyíltan és ismételten megmondotta nekik, hogy Ő az Atyához megy. Az időről és az óráról határozottan kijelentette, hogy nem a mi dolgunk azoknak a tudakolása, amelyeket

§!

í

i

I

\í

I

$•

I

I

I

I

f

i

i

TAVASZODIK

ÁPRILY LAJOS VERSE

Sáncban a hóviz

könnyű hajót visz

füstöl a fényben a barna tető.

Messze határba indul az árva, lenge madárka: billegető.

Titkon a Bükkben moccan a rügyben

— mint csibe héjban — kandin a lomb s mintha a róna kedve dalolna,

úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.

Indulok. Értem.

Jól tudom: értem,

értem üzenget a zsenge határ:

"Szived, a bomlott, ócska kolompoí

hozd ide, hozd ide, hozd ide már!"

$

i

I

$

$

%

%

az Atya saját hatalmába helyezett, vagy ahogy ma mondanánk: saját magának fenntartott. De még azok felől is előre jelezte, hogy amikor eljön az Igazság Lelke, akit Ő küld, az hírűi fogja adni nekik a bekövetkezendő dolgokat. És már Pál annyira megértette a Lélek kijelentéseit, hogy Annak vezetésével mindeneket mert vizsgálni, még az Isten mélységeit is. Mi is hisszük, hogy ugyanez a Lélek minket is elvezérel a kérdésünkre várt felelethez.

Áldozó-csütörtök történetét oly kevés szóval írja le a Szentírás, hogy ez sok hitetlenben keltett fel meggyőzhetetlen kétségeket. “Szemük láttára felemeltetett és felhő takarta el Ot szemük elől.” Ez a “mennybemenetel” egész története. Megértése és elfogadása tisztára képtelenség a hitetlen számára. Soha senki sem emelkedett fel a földről, hacsak nem gépek segítségével: felvonó vagy repülőgépeken; de akik így mentek fel, azok mind visszatértek. És merre van “fel”? Ami ott a Szentföldön “fel”, az itt nálunk “le”; vagy ami reggel felfelé van, az este már lefelé van, hisz ma már tudjuk, hogy földünk folyton forog. És merre van a menny? — kérdi a hitetlen, ki a csillagok birodalmában csak a nagymindenségnek mindig messzebbre tágúló kiterjedését tudja meglátni folyton tökéletesedő távcsövein át. Meddig kellett Jézusnak utaznia a végtelenné váló űrben? Mikor érkezett meg abba a trónterembe, ahol régi hivatásának uj dicsősége várt rá, amiről a föld minden keresztyén egyháza egyetemes hitvallással hirdeti: “űle az Atya Istennek jobbjára”?

Bizony ezen az úton soha el nem jutunk oda, ahol a mi Urunk reánk vár. Pedig olyan szeretettel vár, hogy már meg is készítette számunkra a lakóhelyet mennyei Atyjának (Folytatás a 13-ik oldalon)