Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-05-01 / 9. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 Gjcu&cLcic^ a “IDESANYÁM” — Üdvözlet egy 101 éves édesanyához — áldozatok árán is, sírig hűségesen támogatják és szeretik. “Özv. Kocsis Sándornét hol az egyik, hol a másik leánya viszi el magához. Jelenleg özv. Papp Andrásné viseli gondját, akit Kocsis néni kitartóan csak “idesanyám”-nak szólit, a- miért annyira anyáskodik mindig körülötte. Semmi betegsége nincs, kitűnő és erős a szive.” A levélből Papp néniről is sikerül megtudnunk, hogy nemcsak az ötödik parancsolat fekszik közel a szivéhez, hanem “nagyon szerény, szorgoskezü, istenfélő asszony.” — Néki köszönhetjük, hogy fényképet is közölhetünk lapunkban Kocsis néniről, aki valószinüleg a Molnár Lajos daytoni lelkipásztortól érkezett levél szerkesztőségünkbe. Amikor felnyitottuk, nem sejtettük, hogy a szürke betűk milyen ritka adatokat tárnak fel előttünk s hogy belőlük anyák-napi cikk fog születni. “Gyülekezetem legidősebb tagja: özv. Kocsis Sándorné, aki 101-ik születésnapját fogja ünnepelni ez év október 9-én.” így kezdődik a levél, s a következőkben Nt. Molnár hivatalosan sorolja tovább az adatokat özv. Kocsis Sándornéról, úgy, ahogy azt az ősz folyamán kiküldött körlevelünkben lelki- pásztor társaimtól kértük: “Pocsaly községben (Bihar vm.) született 1859 október 9-én. Férjével együtt jött Amerikába 1910-ben.” Ettől kezdve megszűnik a levél hivatalos hangja, s ahogy a többi adatokat olvassuk, bennünket is eltölt az a jó érzés és meghatottság, amely bizonyára Nt. Molnár Lajos szivét is átjárta. El tudjuk képzelni azoknak a perceknek az érzéseit, amikor hazatérve látogatásából tollat vesz kezébe, hogy beszámolót Írjon. Hivatalos vizitálásnak indult, igaz, és azt könnyű volna leírni . . . Csakhogy más lett belőle! Mintha mindannyiónk édesanyjától tért volna meg, s ugyanakkor találkozott volna azzal az ideális anya iránti tisztelettel is, melyet mindannyiónknak hordoznunk kellene a szivünkben. Ezt mondják a sorok özv. Papp Andrásnéról, özv. Angi Istvánnéról és özv. Kurpé Jánosnéról, Kocsis néni három leányáról: “. . . megható az a gyermeki szeretet, ahogyan gondozzák, ápolják. Meg vannak győződve arról, hogy édesanyjuk azért él ilyen sokáig közöttük, mert “nagyon tisztelte és szerette szüleit”. Ők is ezt teszik. Szivükben él az ötödik parancsolat.” Nt. Molnár Lajos a továbbiakban leirja, hogy eszébe kellett, hogy jusson Shakespeare “Lear király”-ának három leánya s boldogan adott hálát az Úristennek, hogy azok példájával ellentétben, ime a mi kis magyar gyülekezeteinkben is élnek olyanok, akik szüleiket legidősebb magyar édesanya Amerikában. (A felvétel tiz esztendővel ezelőtt készült.) Megkülönböztetett szeretettel köszöntjük özv. Kocsis Sándornét Anyák-napja alkalmából a Reformátusok Lapja egész olvasótáborának nevében. Az Úristen tartsa meg őt és szeretteit — 3 leányát, 11 unokáját, 27 dédunokáját és 11 ükunokáját — további jó egészségben és békességben. “Kezét megfogva imádkozom vele — fejezi be levelét Nt. Molnár Lajos — s mikor elbúcsúzom, mindig igy köszön el: Isten áldja meg, kedves Tiszteletes Ur!” Mi is búcsúzunk: “Isten áldja meg, kedves Kocsis néni!” És Isten áldjon meg minden “Kocsis nénit”, minden édesanyát szerte a világban! 'Úgy lekinls az emberekre. Hogy a föld se jó, se ferde: Se gyönyör, se bu tanyája. Csak magadnak képe mása." Reviczky Gyula
