Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-05-01 / 9. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA NINCS AKADÁLY Jó pár hónappal előre elhatároztuk, hogy a Reformátusok Lapja uj szerkesztőjét, Dr. Harangi Lászlót meghívja gyülekezetünk egy közegyházi sajtóvasárnapra. Egy-két levélváltás után megállapodtunk március 6-ban. Sőt, sikerült úgy döntenünk, hogy az uj szerkesztő a nagytiszteletü asszonyt is magával hozza s igy előtte, szombat este egy részben vallásos, részben magyaros irodalmi estét rendezünk gyülekezetünk tagjai számára. Március 3-án reggel telefonált Dr. Harangi, hogy “mit tegyünk?” Oberlinben, a tó mellett, óriási volt már akkor a hó. Március 4-én este azonban, az újabb telefonhívást már Philadelphia mellől kaptam tőle, hogy útban vannak és idejében meg fognak érkezni. Először nem akartam hinni a fülemnek. Péntek reggelre nemcsak itt, de az ország nagyobb részét is olyan hó borította, hogy a gyárak, sőt üzletek és iskolák is sok helyen bezártak, összejöveteleket, gyűléseket halasztottak el s a vonatok is többórás késéssel közlekedtek. És ők már Philadelphiában vannak! Legyőzték az akadályokat! Feltettem magamnak a kérdést: miért voltak ilyen bátrak Harangiék? Bizonyosan azért, mert érezték a felelősséget. És a felelősség- érzettel rendszerint együtt jár a képesség, a készség, a bátorság és az erő! A bátorság nem valaminek a félelem nélküli megkockáztatása, még csak nem is a veszély figyelmen kívül hagyását jelenti — hanem a bátorság tudatos elszántság valami igaz ügy érdekében. A Reformátusok Lapjának és az előrehaladás programjának ügye mindennél fontosabbnak látszott Dr. Haranginak. Ez volt uj szerkesztőnknek az első hivatalos kiszállása egy gyülekezetbe. Világosan állt előtte, hogy a vállalt kötelezettség szólítja s az el nem végzett munka olyan, mint a ki nem fizetett váltó, amit előtt utóbb rendezni kell. “Aki tehát tudja, hogy jót kell cselekednie és még sem celekszi, bűne az annak.” (Jak. 4:17.) Isten valósággá akkor lesz számunkra, mikor megbízatást kapunk Tőle. Ezt érezte meg szerkesztőnk és ezért voltak bátrak és ezért nem volt legyőzhetetlen a látszólagos akadály. Elindultak: szolgálni az Ur ügyét! Megvallom, nyugtalanul vártam az estét. Ha ők — ilyen hóviharos időben — tudtak 600 mértföldet hajtani és eljönni, vájjon a szomszédból, 5-6 mértföldnyi távolságokról el- jönnek-e majd a hívek? Azonban, ha a megjelentek száma nem is volt korántsem annyi, mint jobb idő esetén lett volna, mégis velünk volt az Úristen, s akik eljöttek, gazdag lelkikincsekkel megrakodva térhettek haza. Az est programja az elejétől a végéig lenyűgözően felemelő, szép, tartalmas és magas színvonalú volt! A Harangi-házaspár közvetlen modora, ritka előadóképessége mindenkit magával ragadott! Úgy a vallásos, mint a magyar- vonatkozású költemények, beszédek, duett énekszámok és csoportos éneklés: a szivek mélyéig hatottak! A jelen voltak úgy érezték, hogy egy rövid időre kiemelkedtek ebből a világból s egyik percben a tiszta ég felé repültek lélekben, a másik percben pedig az óceánon is túlra, vissza, azokba az otthonokba, ahová olyan jó eljárnunk legalább gondolatban! Szombaton este a költészet és melódia vitte közelebb a sziveket az Úristenhez, vasárnap pedig Dr. Harangi prédikációja, az élő Igének komoly tanítása vezette a gyülekezetei Krisztus felé. Moody D. Pál mondotta egyszer, hogy az emberek nagyságát nem azzal mérik le, hogy hány szolgájuk van, hanem azzal, hogy ők hány embert szolgálnak. Dr. Harangiék az amerikai magyar reformátusságnak számban és erőben legnagyobb csoportját szolgálják. Hívjuk meg őket gyülekezeteinkbe és vegyük igénybe szolgálataikat. Az ő szolgálatuk és munkájuk lelkeket gyönyörködtető tiszta művészet és “nem hiábavaló az Urban!” Dr. Böszörményi M. István POSTALÁDA ". . . szeretettel küldök két kis cikket, ha megfelel és szolgálhatok vele, szivesen küldök máskor is. “Visszavár a szarkaláb” c. darabodat decemberben adtuk elő, nagyon szép este volt, nagy erkölcsi siker. Az anyagiakra sem panaszkodhatunk . . . Adja Isten, hogy a Reformátusok Lapja az egész világ szétszórt magyarságának szellemi táplálékává lehessen. Nagyon tetszik a lap. Nagyon változatos ...” — Nt. Nagy Balázs Dezsőné, Buenos Aires, Argentina. ★ ★ ★ “. . . A Lap önmagáért beszél, nem kell dicsérni! Anyaga gazdag. Az Apáczai Csere-ről irt cikk, a hitvallásos idézetek, Dr. Csikesz Írása és a rövid hírek különösen nagyon jók . . . .” — Nt. Paál Gyula, Homestead, Pa. ★ ★ ★ “. . . nagyon nagyszerű a Reformátusok Lapja, részemről mindig figyelmesen olvasom ...” — Varga James, Fairport Harbor, Ohio. ★ ★ ★ “Nagyon szépen köszönöm jókívánságaitokat. Boldog meglepetés volt számomra, hogy levél által felkerestetek betegségemben. Isten áldjon meg benneteket az uj munkaterületen. Elmúlt két hónapja, hogy a kórházban vagyok, de Isten segítségével minden nap erősödök.” — Nt. Laky Zsigmondné, East Orange, New Jersey.
