Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-04-15 / 8. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 Hétköznapi Prédikációk Testvér, fü növi be az utadat Vasárnaponként, amikor látom templomunkban az üres padokat — a fenti mondat jut eszembe. Eredete a következő: Az első pogányokból megtért afrikaiak nagyon buzgók voltak. Miután azonban nekik még nem volt olyan hajlékuk, templomuk, ahol Istenükhöz zavartalanul imádkozhattak volna, igy mindenikük a falvak körül elterülő sürü erdőben keresett magának egy-egy elrejtett csendes helyet, hol zavartalanul társalkod- hatott Istenével, hogy előtte szivét kiöntse. Az ilyen helyekre való gyakori járásukkal kitaposták a füvet s végül egy-egy kitaposott gyalogút vezetett a természetadta templomokhoz. Köztük is akadtak azonban gyarlók, vagyis olyanok, akik megfeledkeztek a hü helyről s ilyenkor a már kitaposott gyalogút ismét begyepesedett. Ily esetben a buzgóbbak ezekkel a szavakkal figyelmeztették hittestvérüket: “Testvér, fü növi be az utadat.” De sok testvérünknek elmondhatnánk mi is ezt a sokatmondó s egyben figyelmeztető mondatot: Testvér, fü növi be az utadat! Vagy más szavakkal: Testvér, már nagyon régen nem láttalak a templomban. Testvér, hol vagy? Hol van a párod és hol vannak a gyermekeid? Egyiküket sem látni a templomban. De sok hely üres! Igen kevesen vagyunk vasárnaponként a templomban s bizony a legtöbb hely beporosodna, ha az egyházfi hétről hétre le nem törülné őket. Üres a te helyed is? És, ha ilyenkor az okot keresve megkérdezzük őket, miért nem találkoztunk vasárnap a templomban, ilyen kifogásokkal mentegetik magukat: Az egyik azt mondja, hogy nem tud jönni, mert egész héten át dolgozik s csak vasárnap az egyetlen nap, mikor tovább aludhat. A másik testvérünk azzal áll elő, hogy későn ment ágyba, mulatni volt, vagy a TV előadásait nézte s igy reggel nem volt kedve felkelni. A harmadiknak halászni, golfozni vagy esetleg kuglizni kellett mennie. A negyedik a nagy távolságra hivatkozik. Vannak azután olyanok is, akik már évek óta csak azért nem jönnek, mert valamikor valaki megbántotta őket s nem akarnak vele a templomnál találkozni. Akadnak olyanok is, akik bánják és szégyenük, hogy már régen voltak a templomban, de nincs lelki erejük a templomba való járást újrakezdeni. Gyarlók vagyunk mindnyájan, de ebbeli gyengeségünket tudja a mi Mennyei Atyánk is és én azt hiszem testvérem, egyik ok sem elég arra, hogy ne jöjj az Isten házába, hogy hagyjad a helyedet beporosodni. Amikor arról döntessz, hogy jőjj-e templomba, vagy sem, gondolj csak vissza életed éveire. Mily sok esetben érezted, hogy a jó Isten ott volt veled, védett és oltalmazott és segített terveid véghezvitelénél. De sok okunk van rá, hogy vasárnaponként felkeressük Öt az Ő hajlékában, hogy halljuk a szavát, amikor hozzánk szól és hogy megköszönjük az O drága javait és mindent, amit oly bőven osztogat részünkre. Jöjj testvérem mennél előbb, jöjj, hogy együtt lehessünk. Várunk és imádkozunk érted. Ugy-e jönni fogsz? Kiss Sándor presbiter — Chicago, 111. BALASSA BÁLINT (1551-1594) "Nem kicsiny munkával. Fiad halálával Válíoliál meg: Kinek érdeméért Most is szükségemet Teljesítsd meg. Irgalmad nagysága. Nem vétkem rútsága. Feljebb való: Irgalmad végtelen De bűnöm éktelen S romlást valló." “Isten ereje, amely minket a hit alatt őriz meg, éppen a feltámadásban mutatkozik meg. Valahányszor Krisztus haláláról történik említés, bele van foglalva a feltámadás is. Krisztus feltámadásával nyert gyözedelmet, hogy O legyen nekünk is feltámadásunk és életünk. Ezért mondja Pál, hogy hiábavaló a hit, haszontalan és csaló dolog az evangéliom, ha Krisztus feltámadása nincs bevésve sziveinkbe. (I. Kor. 15:17.,) Krisztus halálával való közösségünkből következik testünk megöldöklése, viszont feltámadásából más gyümölcsöt nyerünk. Bélé altatván eggyé leszünk Vele, ezért feltámasztásában is részesülvén, uj életben kell járnunk (Kóma 6:5.) A feltámadott Krisztus hívogat az uj élet követésére; azonban azt is meg kell tanulnunk, hogy az igazságra való újjászületésünk az 0 ereje általa történik.” KÁLVIN
