Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-02-15 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 len tartozásuk van, az is saját tagjaiknál, kamatmentes kölcsönökben. Mekkora hálát érzünk jó Istenünk iránt ezért a kegyelemért is! Hiszen még alig pár éve, hogy azt a gyönyörű templomot megépítették és már is majd csak hogy nem egészen ki is fizették az árát! Bizony Istené a dicsőség, Aki sohasem hagyja cserben azokat, akik Ő benne bíznak! Jönnek aztán az egyházi szervezetek jelentései: Lapcsik Jánosné elnök a Lorántffy Zsuzsánna Nőegylet kiváló évéről jelent: 4,025 dollár bevételükből 2,400 dollárt adtak át egyházuknak. Havi összejöveteleiket énekkel, imádsággal és Bibliamagyarázattal kezdik és szeretetvendégség- gel végzik. Másik női testűletük- nek, a Mission Guildnek a jelentése viszont lapunkhoz áll különösen közel, mert bár az ő évi bevételük még a 600 dollárt sem érte el, mint ezt Váralj ay Mihályné titkár jelenti, mégis ez a csodálatosan lelkes kis csoport látja el az egész gyülekezet minden családját és tagját egyházi lapjainkkal: a magyarul olvasókhoz a REFORMÁTUSOK LAPJÁT, az angolúl jobban olvasókhoz a UNITED CHURCH HERALD számait küldetik kitartó hűséggel. De nemcsak ezt tették; egyházuknak 125 dollárt, különböző missziói célokra is adományoztak, ők tartják fenn a vallásos röpíra- tok asztalát a templom bejáratánál; és ami talán a legfontosabb volt a múlt évben: ők hívták meg a mi kiváló ghanai (Afrika) misszionáriusunkat, Rév. Graut és nejét, vetített képekkel illusztrált előadás tartására, amire meghívták másik két bridgeporti egyházunk asszonyait it. Hasonlóan meghívták a Women’s Guild egyik főtisztviselőjét is, Mrs. Stallert, akinek előadásából örömmel állapították meg, hogy ők is ugyanazt a munkát végzik, amit országos szervezetünk többi többi osztályai. A Friendship Circle taglétszáma csak 12 fiatal házaspár, de azért ők is igen tevékenyek havi gyűléseiken; Mrs. Paul A. Kish az elnökük, Mrs. Kozma a titkárjuk. Minden második hónapban rendeztek valamit és hatszáz dolláros bevételük felét ők is az egyháznak adták. A legfontosabb jelentések természetesen a gyermekek és ifjak között végzett munkáról szólnak. És ebben van ennek az egyházközségnek a legnagyobb ereje. Vasárnapi iskoláját tíz osztályban (a felnőttekéről, mit a lelkész tanít, már szülöttünk) öt kiváló és lelkes asszony és öt lelkes fiatal leány tanítja, akik minden csütörtökön este találkoznak és lelkészükkel együtt beszélik meg következő leckéjüket, sőt végeznek próbatanításokat is. Körülbelül 120 gyermek jár az iskolába, akikkel gyakran rendeznek külön összejöveteleket is. 1200 dolláron fölül volt az iskola bevétele — és a kiadása is, saját tananyaguk segítő eszközeire. Mrs. Turrell és munkatársai valóban csodálatos munkát végeznek itt. A Junior Youth Fellowship munkáját Mrs. Link és Mrs. Winner vezetik, az Intermediate Youth Fellowship hetedik és nyolcadik osztályos és konfirmációra készülő csoportjának Mrs. Farkas és Mrs. Sedlák a tanácsadói, míg a hal- latlanúl nagy tevékenységű Senior Youth Fellowship nagyszerű szervezetében Ronald Tripoli az elnök és Carolyn Kish a titkár. Még sokat szeretnénk írni erről az itt folyó szép munkáról, amit olyan kegyetlenül megzavart a múlt évben a templom mögé épült országút. De ki fogják ők heverni ezt a problémát is, megoldják vele majd az uj lelkészlak kérdését is, mert “akik az Istent szeretik, azoknak mindenek egyformán javukra vannak.” — Igaz, még a népmozgalmi adatokat kihagytuk: 7 keresztelés és 8 konfirmálás volt, esketés egy sem, ellenben 13 temetés — egy kivétellel mind 50 és 60 és 70 éven felüliek. Megyünk hazafelé. Hiszen ott van a mi örökös hazánk és csak az Úrban tud megnyugodni sokat hányódott fájó szívünk. FLINT (ER) Lelkész: Nagy András Méltán kezdődik — mivel is kezdődhetnék mással? — mélységes hálaadással az egyházközség múlt évi működéséről kiadott jelentés, úgyannyira, hogy az egyház lelkésze álmélkodással kiált fel: “Szinte hihetetlennek látszik az eredmény. Ki hitte volna el tíz évvel ezelőtt, hogy kicsi gyülekezetünknek áldozatkész adakozóképessége felülmúlja valamikor a nyolc- és kilencezer dollárt, és hogy adósságmentes szép birtoka és még ugyanannyi készpénze is legyen?!” De aztán önmaga rájön a csodás “eredmény” titkának megfejtésére. Kettőt is említ. “Mindezt egyházhoz méltó pénz- szerzési módok alkalmazása által értük el: igaz, önkéntes, jószívű adakozásból.” — A másik: “Mint Istennek ajándékával, törekedtünk pénzünkkel áldást nyújtani másoknak. Talán ezért virágzik fiinti gyülekezetünk, mert nem él önmagának. Urunk rendeletéhez híven látja és boldogan teljesíti szent hivatását: segít Isten országának terjesztésében, a szenvedőkön, árvákon, öregeken, szűkölködőkön. Könnyeket töröltünk le a szemekből, gyógyúlást, vigaszt adtunk sokaknak.” — Mindezekért mi is hálát adunk Istennek Jól emlékszünk arra az esztendőre, ami uj korszakot kezdett el ez egyház életében: amikor egyetlen év alatt eladták régi birtokukat, egészen újat szereztek, paróchiával és templommal egyetemben, kifizették minden adósságukat és száz percentben küldték be missziói járúlékukat közegyházunk pénztárába. Méltán jeleztük arról az évről, hogy egyetlen egyházunk teljesítménye sem múlta felül az övéket. Az idei jelentésből azonban a fenti idézeten kívül többet nem tudunk meg: nem mondják el, hogy miként sáfárkodtak az Úr által reájuk bízottakkal. Megtudjuk, hogy 165 tagjuk van, 369-en éltek az Úr vacsorájával (amiből ugyan nem esik három alkalom mindegyikükre); 7 keresztelés, 8 konfirmálás, 3 esketés és 5 temetés volt. A bevételek összege 8,159 dollárt tett ki, a kiadásoké 7,899 és a maradványé (az előző évi áthozattal együtt) 11,138 dollárt. Többet azonban nem mond el a jelentés, aminek az adatai között ott látjuk a 6 és 12 dolláros tagsági dijak kimutatását, a névszerinti perselyadományokat, a szép missziói adakozást, a külön gyűjtéseket fűtésre, árvaházra, világsegélyre, egyházi lapokra és csaknem ezer dollárt az uj orgonaalapra. Ezeken kívül azonban csak neveket találunk: az Egneiczi József gondnok vezetése alatt álló egyháztanács tagjaiét, a Lorántffy Nőegylet tisztikaráét, melynek elnöke a lelkész neje, és a Women’s Guildét, melynek viszont Kis Jánosné az elnöke. Énekek és imádságok egészítik ki és szép rajzok díszítik a nagyon tisztán mimeogr áfáit évi jelentést, minek fedőlapján a templom rajzát látjuk. Adja Isten, hogy ezt az évet is ilyen “áldásos évnek” nevezhessék majd; ez lesz az egyházközség fennállásának 42.-ik esztendeje. LORAIN (ER) Lelkész: Tóth Bálint Lapunk zárta előtt értesülünk a jó hírről: ez a hatalmas gyülekezetünk ismét helyreállította egyházi lapjainkra való gyülekezeti előfizetését, aminek szívből örvendezünk. További részletekről később számolunk be: most csak ezt a jó hírt adjuk tovább.
