Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-12-01 / 21. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL A Menekültek Esztendeje. — Ez év március hónapjában szervezték meg azt a nemzetközi bizottságot, amelyben egyesítették talán ugyanannyi országnak 69 menekültügyi bizottságát, és a nyár folyamán ez a bizottság két teljes gyűlést tartott, az egyiket júniusban, a másodikat szeptemberben, mindegyiket Genfben az Egyesült Nemzetek Palotájában. A szeptemberi gyűlésen a németek megrázó bejelentéseket tettek. Annak dacára, hogy a világháború befejezése óta már 14 esztendő telt el, Nyugat-Németország lakosságának egy - negyedrésze még ma is menekültekből áll. E menekültek száma csaknem 13 millió! Ezeknek legnagyobb része, 9.3 millió, olyan németek tömege, akiket faji származásuk miatt utasítottak ki azokról a területekről, amik most nem-német kormányzás alatt állanak. Három és egy-harmad millió azoknak a németeknek a száma, akik Kelet - Németországból vagy Berlin keleti részeiből menekültek át Nyugat-Németországba; negyed- millió pedig más nemzetiségű menekülteknek a csoportja. Nyugat- Németország valóban hallatlan erőfeszítéseket tett, hogy ezt a roppant tömegű népvándorlást befogadhassa és önmagának az életébe beolvaszthassa. A világtörténelemben még soha nem volt ehez hasonló nagyságú feladat. Aminek a legnehezebb része természetesen a lakáskérdésnek és a munkaalkalmaknak a problémája volt. Még ma is 191,000 kiutasított német él 1,234 táborban, míg másik 800 táborban a szoviet-zónából kiutasított 126,000 német menekült él, 57 táborban pedig körülbelül 16,000 más nemzetiségű menekült (köztük sok magyar is). Helyesen állapította meg a genfi gyűlés egyik vezetője, hogy mégis csak borzasztó tehetetlenségáldozata egész világunk: mert íme már tizenegy esztendeje annak, hogy világszerte elfogadták az emberi jogok egyetemes deklarációját, amely minden egyénnek minden tekintetben való teljes szabadságát biztosítja — és mégis milliók kénytelenek életüknek folytonos kockáztatásával menekülni otthonaikból és választani a földönfutók keserves sorsát! Bizony nagy szégyene korunknak: ilyen szégyenteljes tehetetlenségre sem volt még példa a világ történelmében! A nemzetközi bizottság tárgyalásai természetesen azokra a nagy problémákra vonatkoztak, amiknek a megoldása vagy legalább előmozdítása érdekében szervezték meg a Menekültek Esztendejét. Ezek között a problémák között a legelső, hogy minden rendelkezésre álló felvilágosítási eszközzel oszlassák azt a tudatlanságot, amiben az emberiség legnagyobb része majdnem semmit sem tud NEGYVEN MILLIÓ MENEKÜLT szörnyű sorsáról; a másik még ennél is nagyobb: hogy minden felhasználható segédeszközzel próbálják egyesíteni a rendelkezésünkre álló segélyezési lehetőségeket és a segítséget mindig oda irányítani, ahol legnagyobb és legsürgősebb szükség van rá. Ilyen irányú a célkitűzése az Egyházak Világtanácsának, melynek ez évi költségvetésében ez a feladat hat millió dollárt jelent; a lutheránus világszövetség egy millióval, a Y. M. C. A. világszervezete félmillió dollárral készül segíteni. Bármily szépek is azonban ezek az összegek: mily szomorú jelei megint a tehetetlenségünknek, ha NEGYVEN MILLIÓ MENEKÜLT sorsára gondolunk! Hiszen még negyven millió dollárból is csak egyetlenegy jutna mindegyiküknek — és ugyan bizony mekkora segítség egyetlenegy dollár egy hontalanúl bujdosó szegény vándor kezében?! . . . Az Egyházak Világíanácsa valóban rendkívüli tevékenységet fejtett ki az idei nyáron. Illő, hogy fontos gyűléseiről legalább röviden tájékoztatót adjunk olvasóink számára. Tíz napos nemzelközi konferencia. — Öt évvel ezelőtt, az evanstoni világgyűlésen, arról a meggyőződéséről tett bizonyságot a Világtanács, a világ népeihez küldött szózatában, hogy “nem elég az, ha a keresztyének a maguk számára keresik a békességet. Mások számára is keresniük kell az igazságot. A világ sok részében óriás embertömegek éheznek és olyan körülmények között élnek, amik megcsúfolják emberi értéküket. Beszél vagy tesz valamit egyházatok az ilyen igazságtalanság ellen?” Ehez képest a Világtanács központi bizottsága 1955- ben elhatározta, hogy nemzetközi konferenciát hív össze annak megtárgyalására, hogy mik a keresztyének kötelességei olyan területeken, amelyek nagyon gyors és gyökeres társadalmi változásokon mennek keresztül? Ezt a konferenciát tartották meg most julius végén, Görögország Saloniki városában, az Anatolia kollégium helyiségeiben. Harmincnégy országból 160 hivatalos delegátus jött össze erre a konferenciára, amilyent még soha sehol sem tartottak. Mintegy hatvan lelkész mellett százra ment a száma a kiváló közgazdászoknak, társadalmi munkásoknak, politikai vezetőknek, a tőke és a munka képviselőinek. A tárgyalás anyagát hét éven át végzett előtanulmányok szolgáltatták. Európai tudósok mellett az (Folytatás a 14.-ik oldalon) így élnek magyar iestvéreink még ma is a menekültek táboraiban
