Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)

1959-10-15 / 18. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 13 ból álló Amerikai Magyar Református Egy­házat, két egyházkerülettel, élén két magyar református püspökkel. Megalakulhat az egy­séges egyház zsinata és konventje. Felállíthatnánk a magyar református fő­iskolát, ahol a jövő magyar református veze­tőit adhatnánk az élet egész területére. — Minden más felekezetnek vannak főiskolái, csak nekünk nincs széttagoltságunk miatt. Megold­ható lenne lelkészképzésünk, hiszen a lelkész­hiány valóságosan megoldhatatlan lesz rövide­sen: nincsenek angolúl és magyarúl jól tudó utánpótlásaink. Csak néhány kiragadott példát említve: egységes magyar református heti vagy akár napi lapunk lehetne, mindkét nyelven, né­pünknek református öntudatot, világnézetet és hitben elmélyülést adva. Azt az összeget, amit a négy denominációba tartozó egyes gyüleke­zetek angol és magyar nyelvű lapokra jelen­leg külön-külön elköltenek, könnyű szerrel le­hetne felhasználni egy egységes magyar refor­mátus újság kiadására. Mennyi tehetség, ener­gia, pénz nem veszne így kárba és református szempontból Kuyper Ábrahámmal kérdezzük: vájjon van-e az életnek olyan területe, mely­ről Krisztus, a szuverén úr azt ne mondaná: “enyém”? Iratterjesztés, akár egyházi nyomda szol­gálhatná szent ügyünket, ha szétforgácsolt erőinket egyesítenénk. Csak gondoljunk a legfontosabb szolgálatra a missziói munkára: ha az Evangéliumi és Református Egyház magyar kerületének évi 30,000 dolláros, a presbiteri egyházak évi tiz- ezer és az amerikai magyar református egyház tízezer dolláros missziói költségvetését egysé­gesen felhasználhatnánk, mennyivel jobban és közvetlenül az Istentől számunkra kirendelt munkamezőnkön szolgálhatnánk ama “maradék” ügyét: ígét és a megváltás üzenetét nyújtván az arra szomjuhozó és azt nélkülöző lelkeknek. Missziónk egy csapásra megoldaná az evan­géliummal el nem ért amerikai magyarság problémájának vajúdását, kis egyházainkat ma­gunk tudnánk segíteni és az ellenegyházak jelenlegi visszás problémáját egy ilyen hatal­mas egység szeretetteljes közösséggé változ­tatná át. És legyen szabad visszatérnem kiinduló pontunkra: ma a szenvedő magyar református Siont segítenünk kell. A világ vezető protes­táns szervezeteiben már ott van a vezetésem alatt álló Amerikai Magyar Református Egy­ház, de mennyivel szebb, jobb és tökéletesebb képet tudnánk adni, ha a Református Világ- szövetségben, az Egyházak Világtanácsában, nemzetközi konferenciákon az amerikai magyar reformátusság egészének, minden tehetségének, lelki kincsének fénye megragyogna, nemcsak egy kicsiny töredéké. Az ökumenikus pár­beszédben ma ránk hallgatnak. Nemzetközi fórumokon szólni tudunk, azokban részt ve­szünk. Még egyszer Dr. Schaeffer tanácsára gondolva, vájjon a sajátságos magyar refor­mátus hitnek és egyháznak nincs-e számunk­nál sokkal nagyobb jelentőségű minőségi tar­talma? Csak gondoljunk korunk nagy öku­menikus problémáira: az egyházkormányzat, az úrvacsora és az istentiszteleti rend kérdéseire. Meggyőződéssel valljuk, hogy Isten a magyar református egyházban olyan világosságot gyúj­tott, melyet eddig sajnos véka alá rejtettünk és belharcaink, visszavonásaink miatt nem tud­tunk jól képviselni. Van jövőnk Meri-e valaki azt kérdezni, hogy van-e jövője az amerikai magyar református egyház­nak? Egy önálló, hatalmas magyar református egyház, mely Megváltó Krisztusunk hívásának engedve, gyökereit az idők viharait átszenve­dett történelmi magyar kálvinizmusban bírja, hosszú időkön keresztül megmarad, mert Isten­től különleges szolgálatra van megbízatása és azt a történelemben még nem fejezte be, il­letve el sem kezdte. Tehát van létjogosúlt- ságunk és jövőnk, mint az eredetileg a Hei- delbergi Káté erejéből táplálkozó német refor­mátus egyháznak, az eredetileg a skót törté­nelmi kálvinizmuson alapúló presbiteriánus egyháznak és a Révész Imre szerint “szigorúan következetes, de bensőségesen mély lelki” hol­land református egyház amerikai ágainak. — A nyelv változik, de a hit, az ősi örökségek és az Istentől nyert elhívatás a mi speciális szolgálatunk végzésére megmaradnak. S ennek az egységes egyháznak kell kinevelnie egy olyan ifjúságot, amely tudja az ősök hitét leg­alább annyira szeretni, mint az atyák és azért annyi áldozatot meghozni, mint ti azért meg­hoztatok. Mi lett volna a keresztyén egyházból, ha az apostolok a jövő felől aggodalmaskodtak volna? “Ne aggodalmaskodjatok!” — ezt az ígét kell végre jól megtanúlnia az amerikai magyar reformátusságnak. “Aki az eke szar­vára veti a kezét és hátratekint, nem alkal­mas az Isten országára.” (Lukács 9:62.) SZERETNÉM, HA EGY BIZOTTSÁGOT ALAKÍTHATNÁNK, MELY MINÉL ELŐBB HÍVNÁ ÖSSZE ORSZÁGOS REFORMÁTUS KONGRESSZUSRA, HA LEHET CLEVE- LANDBA, A MAGYAR DEBRECENBE, AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSSÁGOT, HOGY OTT IMPOZÁNS ÉS BENSŐSÉGES KERETEK KÖZÖTT NÉPÜNK JUSSON EL HITBELI DÖNTÉSRE AZ AMERIKAI MA­GYAR REFORMÁTUSSÁG EGYSÉGÉNEK ÉRDEKÉBEN. Testvérek! Szívemet és lelkemet őszintén kitártam előttetek. Isten igéje lehet egyetlen

Next

/
Thumbnails
Contents