Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-10-15 / 18. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA genfiekkel. Természetesen az étkezés után itt is beszédek hangzottak el, énekkarok énekeltek, az ifjúság játékokat is rendezett, mozgóképeket is mutattak be. Ezt az egész napot igen helyesen népünnepélynek tervezték a rendezők: ez volt az ünnepségek bevezetője. Ugyanazon este azonban, de már csak a külföldi vendégek számára, volt az első bemutatója annak a pompás látványosságnak, amit aztán később a hét, sőt az egész nyár folyamán is többször megismételtek, más nyelveken is; a bemutató nyelve természetesen francia volt. A látványosság címe: Hang és Fény volt, egészen uj műfaj, mit Svájcban akkor mutattak be először; Franciaországban már előbb használták, a régi kastélyok történetének meg- elevenítésére. Itt most természetesen az egyetemi kertben, a reformáció emlékművével szemben mutatták be azt az előttünk is egészen uj látványosságot, amely — mint neve is mutatja — kizárólag csak hangnak és fénynek az együttjátéka. Késő este (de csillagoktól ragyogó tiszta égbolt alatt), a sötétből hallatszottak ki az e drámai szerepeket játszó színészek hangjai a hangszórókból, mikbe természetesen nem akkor, hanem jó eleve mondták be az egész előadást; úgy hogy akkor már csak a gépek szerepeltek: a hangszórók meg a fényszórók. Ez utóbbiak aszerint világították meg az emlékmű főalakjait, amikor kinek a szavait adták le. Gyakran persze az egész emlékművet megvilágítottak a fényszórók; máskor az óvárosra, sőt később a hátunk mögött az egyetemre szórták nappali vagy színes világosságukat. Csak hangok és fény szerepeltek. Mégis szinte megelevenítették a rég letűnt századok történetét. Mintha csak ott lettünk volna a vendég- fogadó szobájában, ahol Fárel és Kálvin sorsdöntő nagy vitája folyt le; vagy a városháza Parányi részlet a Hang és Fény című látványosságból tanácstermében, mikor a reformátor a tanács tagjaival tárgyalt; vagy az egyetem megnyitásakor; sőt átkísért az előadás a század- fordúlón is, amikor Róma fegyverrel kísérelte meg Genf visszahódítását, és a híres nagy ostrom folyt le pontosan ezeken a falakon. Bizony szerettük volna, ha lapunk minden olvasója ott lehetett volna ezen az estén és láthatta és hallhatta (és érthette) volna ezt a felejthetetlen előadást, mely csakugyan egyik “fény”-pontja volt az idei jubileumnak. Másnap, hétfőn délelőtt volt a történelmi esemény, mely különös jelentőséget adott az idei jubileumnak: az Auditórium ujra-felavatása. Lapunkban már többször írtunk erről a régi épületről, melynek a reformáció idejében is jelentős szerep jutott. Eredetileg ez is egyik temploma volt az egyháznak; a reformáció idejében azonban már nemcsak Istentiszteletekre használták, hanem Kálvin, és Béza is, ebben a teremben tartottak theológiai előadásokat a mindenünnen oda gyülekező lelkészeknek vagy diákoknak; ezeknek a száma ezerre is felment. A hitükért menekülő olaszok és franciák is itt tartottak Istentiszteleteket; Knox János a skótok számára használta hasonló szolgálatban. Még 1909-ben is itt rendezték meg néhai Claparede Sándor úrék a nagy magyar küldöttség tagjai számára az ő francia nyelvű ünnepélyüket. Az azóta lefolyt félszázad alatt azonban az épület mindig roszAz Auditórium 1909-ben
