Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-10-01 / 17. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 barátja, de Mária valóban alkalmas arra, hogy hősies bátorság, elszánt önfeláldozás, meleg és türelmes emberszeretet szempontjából mintaképe legyen leányainknak. Két diakonisszaháznak volt tagja, azonban sza- badságszeretete, önálló hivatástudata tovább vezették, de soha nem volt férj vadász. Sokoldalú és alapos orvosi tudáskörénél fogva egy orvos nélküli nagy szigeten sokakon tudott segiteni, amit nagy örömmel csinált. A könyv kb. 250 oldal (oktáv) lenne, a “Hét év”-ben olyan sok jól sikerült münyomat van, hogy azokat érdemes volna klisirozni. A nyomás alatt már lehetne előfizetéseket gyűjteni s öt világrész magyarjai között vagy 30 magyar lapban lehetne propagandát csinálni a könyvnek. — Én Nyugat-Európát vállalom. Az ügyet imádságos megfontolásodba ajánlva és kedves feleséged kezét csókolva, téged meleg szeretettel ölellek: Sándorod. Amikor készséggel és örömmel teszek eleget e levélben emlitett kérésnek, ugyanakkor szeretném, ha megirnák nekem e sorok olvasói, hogy hol vannak Molnár Mária Körök? Vannak-e valakinél Molnár Máriától levelek? Van-e olyan gyülekezetünk, ahol a “Molnár Mária Alap”-on van még valamilyen pénzösszeg? — Eezkre az adatokra sürgősen van szükségem! Minden elgondolást, esetleges tervet és segítséget szintén hálás köszönettel fogadok. Ha összefogunk, sokat tehetünk! Molnár Mária, Kunszt Irén, Döbrössy Lajos és Babos Sándor missziói munkáját nem szabad véka alá rejtenünk! Dr. Böszörményi M. István MARTHA ES MARIA (Luk. 10:38-42.) Pihenni vágy az Istenember, Mindenkit útjára ereszt el, Mert Bethánia nyájas képe Tűnik szép isteni szemébe. Hol annyi kedves órát töltött, Hoz lelkében új drága gyöngyöt, A két nővér örömmel látja, Áhítat csordái ajakára. Szem a szemben ragyogva úszik, Mária a lábához kúszik, Hogyha nyílik a Mester ajka, Gyöngyeit a szívére rakja. Mártha konyha dolgára rátér, Hogy kitegyen méltón magáér’, Tegye boldoggá ezt az estét, Művészetét is megszeressék. De lelkében nőnek az árnyak, Sok a művészet egymagának, Vendégéhez gyorsan befordúl, Ajkán ily szó cseng szinte zordúl: “Uram, nincsen-é gondod arra, Mint hagyott Mária magamra? Szolgálatomban senki nincsen, Mondd neki, hogy nekem segítsen!” Szelíd szóval feddi a Mester: “Mártha, Mártha, sokra igyekszel! Terhed Mária meg nem osztja, Mert ő a jobb részt választotta. Mert szükséges dolog csak egy van: Az Ige, mely romolhatatlan, Ki testnek, ki léleknek foglya, Sorsát is akként birtokolja. Mária oly jutalmat nyert el, Mit meg nem foghatsz két kezeddel, Ami el nem vétetik tőle, Isten annak hatalmas őre. Ő odafelvalókra nézett, Meglátta az örökre Szépet, Égen-földön — nincs benne kétség — Mi legnagyobb: a lelki szépség!” És Márthának elszáll a gondja, Krisztus kezét szívére vonja, Bocsánatot könnyei kérnek . . . S asztalánál dalt zeng a lélek. Hawaii SZABÓ LÁSZLÓ
