Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-08-15 / 14. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 gyelmessége és el nem fogyatkozott irgalmassága. Isten csak a Jézus Krisztusban nekünk adott bűnbocsánat és bűnbánat helyén, a Golgothán, találkozik velünk, mint az Irgalmasság Atyja. így Isten kegyelmessége a nekünk ajándékozott kegyelmi időben nem más, mint KEGYELEM A KEGYELEMBEN, kegyelemtartalom a kegyelem-formában. Mi szoktuk vádolni Istent az élet vad harcában, nyomorúságaiban és terheiben — pedig Ő az Irgalmasság Atyja. Mi, ha hatalmunkban állana, elpusztítanánk a gonoszt egy szempillantás alatt! Óh hány barátunk, jó emberünk, ismerősünk és bajtársunk esett el mellőlünk, mert megmaradtunk szívünk gonoszságában és nem tudtunk irgalmasságot cselekedni. Mi is úgy vagyunk, mint a farizeusok, akik bűnös, házasságtörő nőt vittek Jézushoz, mert meg akarták kövezni. Jézus akkor azt mondta: “Az vesse rá az első követ, aki nem bűnös.” — igehirdetésem írása közben kisgyermekemhez kellett kinéznem a folyosóra. Amikor hálás, ártatlan, ragyogó szemébe néztem, szívem örvendezéssel telt meg. Akkor az a gondolat támadt bennem: vájjon a mi mennyei Atyánk tud-e bennünk így örvendezni? Óh mi már nem vagyunk azok a gyermekek, akikben gyönyörködhetnék a mi mennyei Atyánk! Óh de jó, hogy mégis irgalmas és nagykegyelmű Isten, aki nem cselekszik párhúzamosan a mi cselekedeteinkkel! De jó, hogy Nála nem az akcióreakció törvénye uralkodik! Mert ahol nincs a bűnakcióra büntetési reakció Isten részéről, ott KEGYELEM van. Ahol az életfogytiglanra vagy halálra ítélt rab előtt megnyílik a kegyelem ajtaja, ott IRGALMASSÁG van! Csak az irgalmasság cselekedetében törik meg a bűn foga. A meghosszabbított életünkben nekünk ajándékozott idő az a lehetőség, hogy élhetünk a mi Urunk kegyelmével és irgalmasságával. De vájjon biztos-e ez az irgalom az én számomra? Hiszen ha a magam cselekedeteire nézek, meg kell látnom, hogy életem állandó összeütközés volt Isten törvényével. Hiszen tudom, hogy Isten már évtizedekkel ezelőtt is jóságos volt hozzám és én ezidáig visszaéltem az Ő kegyelmével és irgalmasságával. A siralmak prófétája azonban teljes igét mond. A szenvedésein és fájdalmain diadalmaskodó Szent Lélek által így kiált fel: “Nagy a Te HŰSÉGED!” Isten kegyelmének és irgalmasságának édes testvére az Ő hűsége. Ma már lehet, hogy szüleid, hitvestársad, gyermekeid, barátaid hűségét nem tudod tapasztalni. Úgy érzed, hűtlenek lettek hozzád embertársaid, hűtlen lett hozzád az emberi társadalom. Ha ezek után akarsz nyúlni, akkor levegőt markolsz. De Isten hűségét ezen a mai vasárnapon megragadhatod. Megelégedésig jóllakhat vele a lelkünk, hogy testünk is megújúljon. Oxigén ez a te vérednek, velő a csontjaidnak, élő mozdíthatatlan vígasztalás gyászodban, meleg ölelés gyermeked híjján, édes hazád a hazát- lanságban, sziklaszirtje vert-hányatott életednek, áldott eső az aszályban. Igen, az Ő HŰSÉGE nem más, mint KEGYELEM bűneim miatt halálraítélt voltomban, IRGALMASSÁG nekünk, akik nem tudunk ir- galmazni. Ha pedig ez így van — és óh mennyire így van! — akkor ebben az Istennek hozzád megmutatott kegyelmességében kegyelmezz már végre te is magadnak azzal, hogy fogadd el az Övét, hogy azután embertestvéreidhez is tudj kegyelmezni. Az Ő hozzád megmutatott irgalmasságában irgalmazz már végre magadnak is azzal, hogy felveszed az Ő irgalmasságának ruháját és te is irgalmasságot cselekszel embertestvéreid iránt. Az Ő melletted ezidáig megmaradt egekig érő hűségében légy végre már hű önmagad leikéhez is és gondolj örökéletedre! Hogy hűséged ki tudjon tartani embertesvéreid irányában is. Mert ne feledd el, a gonosz adós-szolga mintájára, hogy Isten a te eddigi hosszanélkűli hűtlenségeidben is hű maradt tehozzád! Azt se feledd el, hogy a hűséget mindig a nehézség próbálja meg, a nyomor, embertársaid szeretetlensége és embertársaid hűtlensége próbálja azt meg. Az nem hűség, amit egy kis szellő tovább fúj. Az a hűség, amely a szaggató viharban is megáll. Amikor a siralmak prófétája Jerémiás átéli az Úr Isten hármas tulajdonságát, szeme többé már nem a múlton van. Isten kegyelmessége, irgalmassága és hűsége elszaggatta fájdalmának, nyomorúságának és szen- vendéseinek köteleit. A múlandóság is elvesztette immár embersértő élét. Szeme célegyenest előre néz. Látja a múlhatatlan örökséget. Ez maga az Úr. Az az Úr, akit az imént még tengerszenvedése miatt okolt. De győzött a kegyelem, irgalom és hűség. Győzött Isten. Ebben pihent és nyugodott meg az Ő lelke, hogy teste is megnyugodhassék. Igen, mert nyugtalan a mi szívünk, míg Ő benne el nem pihen és jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a mi szívünk. Ezért mi is, siralmak emberei, Őbenne bízunk! Pándy András brüsszeli lelkész AZ EGYHÁZ ÉLETE (Folytatás a 13.-ik oldalról) — akiket a bizalmatlanság és gyanakodás korlátái választottak el testvéreiktől. És az Egyháznak tanúskodnia kell a föld végső határáig, amerre az emberek még nem hallották a Jézus Krisztus evangéliumát. Gondolkozásra és megvitatásra alkalmas kérdések 1. Milyen mértékben végez missziói munkát a ti gyülekezetetek? — Hol és hogyan tanúskodik? 2. Meglátszik-é egyházatok költségvetésén, hogy életében a missziói munka a középpont? 3. Miben látod a keresztyénségnek a viszonyát az olyan vallásokhoz, mint az izlám meg a hindu vagy a buddhista vallás? 4. Mit tekintesz a missziói munka legfontosabb indító okának? Elgondolkoztató idézet “Az evangélizálás (misszió) bizonyságtétel. Az egyik koldús elmondja a másiknak, hogy hol fog eledelt kapni. A keresztyén nem a maga bőségéből adakozik. Neki nincsen semmi bősége. O egyszerűen vendég Mestere asztalánál és mint evangélista, másokat is oda hiv.” (D. T. Niles.) (Vége) 1
