Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)

1959-08-15 / 14. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 11 gyelmessége és el nem fogyatkozott irgalmassága. Isten csak a Jézus Krisztusban nekünk adott bűnbocsánat és bűnbánat helyén, a Golgothán, találkozik velünk, mint az Irgalmasság Atyja. így Isten kegyelmessége a nekünk ajándékozott kegyelmi időben nem más, mint KEGYELEM A KEGYELEMBEN, kegyelem­tartalom a kegyelem-formában. Mi szoktuk vádolni Istent az élet vad harcában, nyomorúságaiban és terheiben — pedig Ő az Irgal­masság Atyja. Mi, ha hatalmunkban állana, elpusz­títanánk a gonoszt egy szempillantás alatt! Óh hány barátunk, jó emberünk, ismerősünk és bajtársunk esett el mellőlünk, mert megmaradtunk szívünk gonoszságá­ban és nem tudtunk irgalmasságot cselekedni. Mi is úgy vagyunk, mint a farizeusok, akik bűnös, házasság­törő nőt vittek Jézushoz, mert meg akarták kövezni. Jézus akkor azt mondta: “Az vesse rá az első követ, aki nem bűnös.” — igehirdetésem írása közben kis­gyermekemhez kellett kinéznem a folyosóra. Amikor hálás, ártatlan, ragyogó szemébe néztem, szívem ör­vendezéssel telt meg. Akkor az a gondolat támadt bennem: vájjon a mi mennyei Atyánk tud-e bennünk így örvendezni? Óh mi már nem vagyunk azok a gyermekek, akikben gyönyörködhetnék a mi mennyei Atyánk! Óh de jó, hogy mégis irgalmas és nagy­kegyelmű Isten, aki nem cselekszik párhúzamosan a mi cselekedeteinkkel! De jó, hogy Nála nem az akció­reakció törvénye uralkodik! Mert ahol nincs a bűn­akcióra büntetési reakció Isten részéről, ott KEGYE­LEM van. Ahol az életfogytiglanra vagy halálra ítélt rab előtt megnyílik a kegyelem ajtaja, ott IRGAL­MASSÁG van! Csak az irgalmasság cselekedetében törik meg a bűn foga. A meghosszabbított életünk­ben nekünk ajándékozott idő az a lehetőség, hogy élhetünk a mi Urunk kegyelmével és irgalmasságával. De vájjon biztos-e ez az irgalom az én számomra? Hiszen ha a magam cselekedeteire nézek, meg kell látnom, hogy életem állandó összeütközés volt Isten törvényével. Hiszen tudom, hogy Isten már évtizedek­kel ezelőtt is jóságos volt hozzám és én ezidáig vissza­éltem az Ő kegyelmével és irgalmasságával. A siralmak prófétája azonban teljes igét mond. A szenvedésein és fájdalmain diadalmaskodó Szent Lélek által így kiált fel: “Nagy a Te HŰSÉGED!” Isten kegyelmének és irgalmasságának édes testvére az Ő hűsége. Ma már lehet, hogy szüleid, hitvestár­sad, gyermekeid, barátaid hűségét nem tudod tapasz­talni. Úgy érzed, hűtlenek lettek hozzád embertársaid, hűtlen lett hozzád az emberi társadalom. Ha ezek után akarsz nyúlni, akkor levegőt markolsz. De Isten hűségét ezen a mai vasárnapon megragadhatod. Meg­elégedésig jóllakhat vele a lelkünk, hogy testünk is megújúljon. Oxigén ez a te vérednek, velő a csont­jaidnak, élő mozdíthatatlan vígasztalás gyászodban, meleg ölelés gyermeked híjján, édes hazád a hazát- lanságban, sziklaszirtje vert-hányatott életednek, ál­dott eső az aszályban. Igen, az Ő HŰSÉGE nem más, mint KEGYELEM bűneim miatt halálraítélt voltom­ban, IRGALMASSÁG nekünk, akik nem tudunk ir- galmazni. Ha pedig ez így van — és óh mennyire így van! — akkor ebben az Istennek hozzád meg­mutatott kegyelmességében kegyelmezz már végre te is magadnak azzal, hogy fogadd el az Övét, hogy azután embertestvéreidhez is tudj kegyelmezni. Az Ő hozzád megmutatott irgalmasságában irgalmazz már végre magadnak is azzal, hogy felveszed az Ő irgal­masságának ruháját és te is irgalmasságot cselekszel embertestvéreid iránt. Az Ő melletted ezidáig meg­maradt egekig érő hűségében légy végre már hű ön­magad leikéhez is és gondolj örökéletedre! Hogy hű­séged ki tudjon tartani embertesvéreid irányában is. Mert ne feledd el, a gonosz adós-szolga mintájára, hogy Isten a te eddigi hosszanélkűli hűtlenségeidben is hű maradt tehozzád! Azt se feledd el, hogy a hű­séget mindig a nehézség próbálja meg, a nyomor, embertársaid szeretetlensége és embertársaid hűtlen­sége próbálja azt meg. Az nem hűség, amit egy kis szellő tovább fúj. Az a hűség, amely a szaggató viharban is megáll. Amikor a siralmak prófétája Jerémiás átéli az Úr Isten hármas tulajdonságát, szeme többé már nem a múlton van. Isten kegyelmessége, irgalmassága és hű­sége elszaggatta fájdalmának, nyomorúságának és szen- vendéseinek köteleit. A múlandóság is elvesztette im­már embersértő élét. Szeme célegyenest előre néz. Látja a múlhatatlan örökséget. Ez maga az Úr. Az az Úr, akit az imént még tengerszenvedése miatt okolt. De győzött a kegyelem, irgalom és hűség. Győzött Isten. Ebben pihent és nyugodott meg az Ő lelke, hogy teste is megnyugodhassék. Igen, mert nyugtalan a mi szívünk, míg Ő benne el nem pihen és jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a mi szívünk. Ezért mi is, siralmak emberei, Őbenne bízunk! Pándy András brüsszeli lelkész AZ EGYHÁZ ÉLETE (Folytatás a 13.-ik oldalról) — akiket a bizalmatlanság és gyanakodás kor­látái választottak el testvéreiktől. És az Egy­háznak tanúskodnia kell a föld végső határáig, amerre az emberek még nem hallották a Jézus Krisztus evangéliumát. Gondolkozásra és megvitatásra alkalmas kérdések 1. Milyen mértékben végez missziói mun­kát a ti gyülekezetetek? — Hol és hogyan tanúskodik? 2. Meglátszik-é egyházatok költségvetésén, hogy életében a missziói munka a középpont? 3. Miben látod a keresztyénségnek a vi­szonyát az olyan vallásokhoz, mint az izlám meg a hindu vagy a buddhista vallás? 4. Mit tekintesz a missziói munka legfon­tosabb indító okának? Elgondolkoztató idézet “Az evangélizálás (misszió) bizonyságtétel. Az egyik koldús elmondja a másiknak, hogy hol fog eledelt kapni. A keresztyén nem a maga bőségéből adakozik. Neki nincsen semmi bősége. O egyszerűen vendég Mestere asztalá­nál és mint evangélista, másokat is oda hiv.” (D. T. Niles.) (Vége) 1

Next

/
Thumbnails
Contents