Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-08-15 / 14. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA KÉRŐ SZÓT TOLMÁCSOLOK AHOL EGÉSZ ORSZÁGOT NYUGAT-EURÓPÁBÓL, EGY LELKÉSZ SZOLGÁL SEGÍTSÜK MEG BELGIUMI TESTVÉREINKET! Tizenkét gyülekezet alkot egy ötszörös egyházközséget Pándy András brüsszeli lelkész elmondhatja, hogy az egész világon nincsen másik olyan egyház, mint az, amit ő szolgál. Mert annak az egyházközségnek a területe az egész Belgiumra kiterjed, tagjai hetvenkét városban vagy községben laknak és öt megszervezett egyház- község keretében nem kevesebb mint tizenkét gyülekezetei formálnak. Mind a tizenkét gyülekezet rendszeres lelkészi szolgálatban részesül, ami alatt természetesen nem napokat kell értenünk, hanem percekre kimért órákat, de mégis jut belőle minden hónapban mindegyiknek. Hogy ezt miképpen lehet megtenni, az akkora teljesítmény, hogy annak megint nincsen párja sehol a mi magyar életünkben. Kedves olvasóm, ne sajnáld tőle idődet: olvasd el a havi útirendjét ennek a szolgálatnak, amit az alant közölt táblázatban kilométerek és órák meg percek szerint mutatunk ki. Nincsen ilyen másik sehol a világon; becsűid meg azzal, hogy ismerkedj meg vele. Junius első vasárnapján Brüsszelben találkoztam az ottani gyülekezetnek egy részével. Mint mindenütt, nyári időben ott is kisebb a templomi gyülekezet; körülbelül ötvenötén lehettünk. De úgy ott, mint délutáni összejövetelünkön együtt lehettem több elöljárójukkal, akikkel minden formaság nélkül, de mégis fontos megbeszélést tartottunk, amelyen nagy kérésnek a tolmácsolására kértek. Annak megértéséhez azonban szükséges, hogy előbb helyzetükkel ismerkedjünk meg. Nyugat-Európában egészen más a menekült magyarok élete, mint itt mi közöttünk, ahol mégis testvérek között vannak és segítségünkre számíthatnak. Ott azonban teljesen idegenek között és sokszor egészen magukra hagyatva és egyedül kell megküzdeniök a szörnyű feladattal: találni egy talpalatnyi helyet a maguk és családjuk számára, hogy újrakezdhessék a kettétört életet. Aligha lehetne sorsukat az amerikai bevándorlás kezdeti idejéhez hasonlítani, mert az idejött magyar akkor még aránylag könnyen kapott munkát; ott meg most még minden bizonytalan és határozatlan, nincs állandó munkalehetőség, következésképpen nincs meg a mindennapi kenyér sem; a hajlék is legtöbbször ideiglenes és gyakran változó, ami már magábanvéve is tömérdek törődés és gond. Talán a bányavidékeken lehetne több hasonlóságot találni az ő mostani életük, meg az amerikai magyarok kezdeti életsorsa között. Erről azonban nem írhatok, mert én csak Brüsszelben találkoztam magyar testvéreinkkel. De a velük beszélgetésekből annál jobban megértettem egyházuk nagy problémáit és készségesen segítettem őket azoknak az adatoknak és lehetőségeknek felvilágosításaival, amik az általuk kért segítség felől reménységet nyújtottak. A tizenkét gyülekezetből álló öt egyház- község már a múlt évben elhatározta, hogy önfenntartó egyház lesz; tagjai el is kezdték a rendszeres megajánlásokat; volt közöttük olyan is, nem egy, aki havi ötven frankot is vállalt a közteherviselésből. Az önfenntartás legalább 12,000 frankba kerül havonként, ami csaknem 250 dollárt jelent a mi pénzünkön. Maguk a dologi kiadások is nagyobb összeget tesznek ki, mint az az 5,000 frank, amit a Világtanácstól ma kapnak segélyül: a székház bérlete 2,500 frank, a telefon havi 680 frank, a lelkész útiköltsége legalább 1,850 frank. — Pedig ezeken kívül is van ám kiadás bőven: fűtésre, világításra, gázra, nyomtatványokra, stb. A lelkésznek a maga roppant munkájáért régebben havi 7,000 frank fizetést adtak; ma két- és háromezer frank között van, ami erre jut — és ez a mi pénzünkön körülbelül havi 50 dollár átlag, de volt már úgy is, hogy csak 29 jutott! Pedig neki is megvan ám a maga szeretett felesége és ott van a kicsi leányuk is — vájjon mennyit fordíthat reájuk ennyi pénzből havonként? Kitelik-é csak az ennivalójuk is?! Hát az otthonuk? Hiszen nincsen is saját otthonuk: a gyülekezeti ház hivatalos fogadószobája a nappalijuk, lent a pincében a gyülekezeti konyha a konyhájuk, talán még az ebédlőjük is; fent egy-egy emeleten egymás felett egy-egy szoba a hálóházuk, fürdőszobájuk nincs és nincsen semmi kényelem az egész házban. — És még sem hallottam egyiküktől sem egyetlenegy panaszos szót sem, sőt tele vannak lelkesedéssel, bátorsággal és reménykedéssel. Mert tele van a szívük is hittel, azzal a hittel, ami meggyőzte a világot. Mekkora volt az örömük, amikor ezt a házat megkaphatták! Brüsszelben van ugyan 18,000 (mások szerint 74,000) üres lakás, de ennek dacára jobb lakást vagy egész házat csak úgy adnak ki bérbe, ha az első havi lakbéren fölül még három havi lakbért is előre lefizet a bérlő. Ez mintegy 10,000 frank letét-
