Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-08-15 / 14. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA gel és örömmel hallgatta végig. Többek között a magyar nép iránt Amerikában és Európában 35 éve végzett lelkes és áldozatos munkásságáról őszinte elismeréssel szóltak. Emlékezetünkbe idéződött, hogy 1956-ban közegyházunk elnökét, Dr. James Wagnert tüntette ki a pesti református theológia hasonló fokozattal és ugyancsak hasonló érdemek elismeréséül. ★ ★ ★ Lancaster különben érdekes és jellegzetes hely: az Amerikába kivándorolt régi német protestánsok egyik központja. Az iskola 1787- ből való s magán viseli a kemény, puritán kálvinista múltat. Tanulóknak még ma is csak a férfinemből vesznek fel az akadémiára. Talán ennek ellensúlyozásául a dékán ünnepélyesen felkérte a diplomát nyert diákok jelenlevő feleségeit, hogy álljanak fel. Bájos fiatal arcok tűntek fel, mintegy ötvenen, akik igyekeztek segiteni férjeiket a mai szép ünnepség eredménnyel teli eseményének elérésében. ★ ★ ★ Az ünnepi záróbeszédet az egyik diszdoktor, Dr. Sarnoff, a National Broadcasting Corporation főembere mondotta. Maga is fiatal ember, aki logikus vonalvezetéssel mutatott rá a technika bámulatos fejlődésére, melyben végül is az ember, az ember hite, vágya, reménysége, jövőbeli boldogulása a legfontosabb. Ügyes fordulattal fejezte be beszédét: “Köszöntelek benneteket s gratulálok nektek az elért eredményért. Érezzétek magatokat az emberi haladás tetején, később úgyis érzitek majd annak váltatokra rakodó súlyát.” Technikáról szóló fejtegetése alatt hatalmas repülőgép húzott át fölöttünk, mintegy illusztrációjául annak, hogy a gépek korszakában élünk. ★ ★ ★ A lancasteri kollégium a minőségi sorolás tekintetében az első 12 amerikai intézet között van. Különösen a természettudományok vonalán van előkelő neve, de theológiája is egyike a legjobbaknak. Számos magyar lelkipásztor innen került ki az Ige szolgálatára, akik Dr. Böszörményi M. Istvánnal együtt megbecsült tagjai az amerikai magyar lelkipásztori karnak. Közülük többeknek osztálytársa volt közegyházunk képzett elnöke, Dr. Wagner s baráti kapcsolatuk ott a tanulópadokban kezdődött. Erős meggyőződésünk, hogy az uj korszak kezdetén sajátos szinünk, szolgálatunk magyar és református volta gazdagságot jelent abban a szivár- ványszinben, amit az amerikai protestántizmus alkot s mely szinnek az elismerése az idén ily komoly kitüntetés formájában is megnyilvánult Lancasterben. Dr. Harangi László A SZERKESZTŐ BÜNHÖDÉSE Mióta lapunk júniusi duplaszámát meglátta, azóta nincsen nyugalma a lelkiismeretének. Világosan látta és tudta, hogy azért meg kell bűnhődnie. Alázatosan beszámol róla, hogy már is itt van a bünhödése. És ez abból a tömérdek anyagból áll, ami azóta gyűlt fel, mióta május végével elvált a lap írásától és szerkesztésétől. Úr Isten, mennyi minden gyűlt össze azóta! Hogyan fog az mind beleférni a mi kis lapunkba?! Hiszen sok olyan is van közöttük, amiken gyorsan túlszágúld a rohanó idő és a ma már nem hagy helyet a tegnap számára! (Milyen kegyelmes figyelmeztetése ez az Istennek, hogy észrevegye az ember, amikor már ő is a tegnaphoz tartozik, hogy számára sincsen már hely a mában.) Rendes feladatainak teljesítését a Magyar Egyházkerület tavaszi közgyűlésével hagyta abba a szerkesztő. Junius hóban magyar életünk legszebb eseménye éppen az ő lakóvárosában Lancasterben (sőt részben az ő lakóházában) történt: a Magyar Egyházkerület elnökének doktorrá avatása, ami egész csoport lelkészt összegyűjtött, csak éppen ő nem lehetett köztük. Ez is a bünhödéséhez tartozott. Júliusban jött aztán az egyetemes nagy esemény: Egyházunk kettős nagy zsinata, amin azonban már neki is szabad volt ott lennie, sőt kötelessége is volt ez. Mostani számunkban hát, már csak az időbeli sorrend érdekében is, ezekről az eseményekről fog először beszámolni. Ahogy aztán a ma eseményei engedik, sor fog kerülni a tegnapra is. Ezek közé tartozik az a kedves kötelessége is, hogy kiküldőinek beszámoljon arról a nagy útjáról, amire éppen azért küldték, hogy számukra is hozzon onnan uj látomásokat és ihletéseket. Ezekről nem fog időrendbeli útleírást közölni, hanem a tömérdek élmény közűi mindig kiragad egynéhányat és azokról próbál beszélni, amikről remélni meri, hogy ezek a tapasztalatok lapunk olvasóit is érdeklik. Egy olyan is van köztük, aminek a sürgőssége nem szenvedhet halasztást; ezzel kezdi hát, mindjárt e jelen számunkban. Azt is siet hozzátenni, hogy ilyen természetű írása nem lesz több: ezt az egy kérést hozta át onnan a tengeren túlról a mi gyülekezeteinkhez. Éppen ezért is nagyon szeretné hát, ha meghallgatnák. Általában nagyon nehéz feladat lesz a hátralévő öt hónap alatt a múltról írni; magyar egyházi életünknek egyik legmozgalmasabb és legizgalmasabb korszaka lesz ez az ősz. Az idő és a tér szűk korlátái között kell megfelelnie hivatalának, melynek főhívatása most a jelenre és a jövőre irányúi. Nehéz feladatához kéri olvasóinknak szíves és megbocsátó türelmét.
