Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)

1959-08-15 / 14. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press

Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio.

Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa.

Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses.

Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. Second class postage paid at Pittsburgh, Pa.

MEGFIGYELÉSEK

MENEKÜLTEK ESZTENDEJE

Julius elsejével kezdődött meg. Az Egyesült Nemzetek közgyűlése határozta el,' tehát az összes nemzetekre kiterjed; közülük harmincöt már is kötelezte magát, hogy az év folyamán segíteni fog a köztük élő menekültek sorsán.

Legfőbb ideje. A második világháború és következményei miatt legalább negyven millió ember hagyta el otthonát és szülőhazáját és bujdosott idegen országba. Legalább tizenöt millió közülük még ma sem talált otthont, munkát, uj elhelyezkedést. A legkiáltóbb esetek a túlzsúfolt Hong Kong területén szorongó khínaiaké, akiknek a száma jóval meghaladja a milliót, meg az Izraeliből kitaszított araboké, az afrikai algír menekülteké, Európában meg a kelet-németeké, és az egész föld kererkségére szétszórtan a magyaroké. Azok az arabok már tíz év óta sátorok alatt élnek; az európai menekült-táborok lakóinak sem sokkal jobb a sorsa (nemrég szemtanú leírását közöltük az olaszországi táborok borzalmairól). Magában Berlinben ötvenezer menekült szorong negyven táborban. Magyar testvéreink sorsáról is szüntelen olvasunk napilapjainkból.

Mikor támad már fel a világ közvéleménye akkora erővel, hogy ennek az embertelenségnek véget vetnének?! A diplomaták heteken, hónapokon keresztül alkudoznak Genfben, hogy mi legyen Berlin további sorsa — de sem a jogtalanúl kettészakított Németországnak az egyesítése, sem az éppen olyan jogtalanúl megszállva tartott Magyarországnak a tényleges felszabadítása felől még csak említést tenni sem mernek. Elképzelhetetlen mennyiségben felhalmozott élelmiszer-fölöslegünk tovább is ott rothad raktárainkban meg a szabad ég alatt — de még mindig nem dobjuk oda az egészet annak a sok millió éhezőnek a táplálására, pedig azzal jobban győznénk a kommunizmus

fölött, mint a világűrbe röpülés hiábavaló versenyével. Országunk is be tud még fogadni sokezer hontalanná lett bujdosót (Róma szószólói természetesen csak Dél-Európából jövőket kívánnak). Kormányunk és társadalmunk pénzbeli támogatásának emelését is sürgetik a most újonnan alakúit menekültügyi bizottságnak a vezetői.,

A mi egyházainknak kiváltságos szerep jutott ebben az életmentő akcióban. Ne hagyjuk abba, vagy ahol már abbahagytuk: kezdjük újra ezt a támogatást és ne nyugodjunk addig, amíg minden közénk menekült magyar testvérnek otthont és tisztességes munkát nem biztosítottunk. Hogyan?! A mindenható Isten segítségével. Mert ami az embereknek lehetetlen, az Istennek az is lehetséges. Megmondta a mi drága Urunk Jézus Krisztus: “Nálam nélkül semmit nem cselekedhettek.” Viszont azt már tapasztalatból is tudjuk, hogy “minden lehetséges a hívőnek!”

AZ OBERLINI GYŰLÉSEK

Julius hó első napjaiban, kilenc napon át, egymás után két egyetemes zsinatunk tartotta gyűléseit Oberlinben, ebben az érdekes kis faluban, aminek egyetlen és főnevezetessége szép és méltán híres főiskolája, a kollégiuma és a theológiai szemináriuma. Az első zsinat az Evangéliumi és Református Egyház rendes hároméves zsinati gyűlése volt, és ezt nyomon követte az uj egyházalakúlásnak, a Krisztus Egyesült Egyházának a második egyetemes zsinata. Ez utóbbit megelőzően az első ilyen zsinati gyűlést, a Krisztus Egyesült Egyházának alakúló zsinati gyűlését, az 1957.-ik év junius havában tartották Clevelandban.

Az első gyűlés a mi Evangéliumi és Református Egyházunknak rendes és szokásos zsinati gyűlése volt, amelyen a három év alatt végzett munkáról számoltak be egyházi közös szerveink és a következő ciklusra készítettek