Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)

1959-01-15 / 2. szám

8

REFORMÁTUSOK LAPJA

TESTVÉRI LÁTOGATÁS

Irta: Böszörményi M. István

a Magyar Egyházkerület elnöke

(Folytatás)

A legtöbb helyen magyar közösségek alakultak; ezek a közösségek azonban azt a célt nem tudják betölteni, hogy összetartó erőt jelentenének főképpen fiatal honfitársaink számára. Ennek oka abban keresendő, hogy egyrészt a magyar ember természeténél fogva az u. n. klub-életre alkalmatlan, másrészt legtöbb helyen nincs megfelelő helyiség, ahol otthonosan érezhetné magát. Ha a közösségek rendelkeznének magyar sajtótermékekkel és más egyéb szórakozási lehetőséggel — asztali tenisz, sakk, társasjátékok — természetesen más lenne a helyzet. Mindezeknek előfeltétele egy u. n. saját otthon. Az u. n. társadalmi közösségek létrehozásában is szerepet vállaltam, mert minden lehetőt ki kell használni arra, hogy fiatal honfitársainkkal személyi kapcsolatot teremtsünk.

Hitéleti vonatkozásban a megfigyelő igen érdekes és megszívlelendő tapasztalatokra juthat. Az ezideig érthetően bizalmatlan, tartózkodó lelkek — ha érzik a szerető gondoskodást — lassan megnyílnak s annak ellenére, hogy többen nem konfirmáltak, Istentiszteletet nem hallgattak, kihangsúlyozzák, hogy ők Isten-hivők! Nagyon szívesen veszik, ha hétköznapi beszélgetések során a keresztyén élet-szemlélet megnyilatkozásait hallják, ellenben vallásfelekezeti problémákról és felekezeti hovalarlozóságról nem szivesen beszélnek. Ha pl. egy táborba mentem és úgy akartam volna híveimet összeszedni, hogy ki a református és evangélikus, bizony nagy ellenszenvet váltottam volna ki magam körül. Érdekes jelenség az is, hogy valósággal elkapkodták a Bibliákat is, de ha főbben vannak együtt, akkor már nem szivesen kérik a Szentirást. A keresztyén élet-szemlélet megismertetése volt munkám első része, hiszen igen sokan önhibájukon kivül fogalmat sem alkothattak maguknak Krisztusról, az Egyházról. Ellenkezőleg, mint többen mondották, az Egyházról és a papokról ők csak rosszat hallottak. Értelmiségük köréből többtől hallottam, hogy szivesen elmennek maguktól a templomba, amikor nincs Isten- tisztelet, mert lelkileg szükségét érzik ennek. A felekezeti hovatartozandóság azonban egy egész távollevő fogalom fiataljaink számára. Ez nem jelent összekötő erőt s legtöbben nem is tudták egymásról, hogy ki milyen felekezethez tartozik? Ezért nagyon nehéz volt őket közösségekbe tömöríteni és sok helyen úgy van, hogy a protestáns Istentiszteletre elmegy a katholikus magyar is és megfordítva.

Sajnos, tevékenységem a diakóniai szolgálat tekintetében igen korlátozott. A nyár folyamán a hannoveri Hilfswerk 100 Care-csomagot bocsátott rendelkezésemre kiosztás céljából. Ez igen nagy szolgálatot jelentett volna a tanuló- és különösen a tanonc-sorban levő fiataljaink számára, azonban a Care-csomagok összeállítása meglehetősen ügyetlen. — A csomagok ugyanis tejporból és egy hatalmas öt font súlyú sajtból álltak, ami nagyon sokszor megromlott, mivel egy ember azt nem tudta időben elfogyasztani. Hálás kö- szönetünk kifejezése mellett célszerű lenne esetleges jövőbeni segélyezésnél a magánosokra is gondolva az egyes csomagokat többféle élelmiszerből összeállítani.

Híveim nagyrésze már nem lágerlakó, csak elenyésző kis számban laknak még táborban Hannoverben, Osteródeban és a Hamburg mellett levő Finken- werdében, valamint a Brémában levő Lesumban. Ez nem jelenti természetesen a lakásprobléma megoldását. Sőt. Különösen nagyobb városokban igen magas bért kell fizetni az egyedülállóknak, amit rendszerint megnehezít az a körülmény is, hogy albérlők lévén, főzési lehetőség csak kevés helyen van, igy nyilvános étkezőhelyekre kénytelenek menni, ami egyrészt drága, másrészt ki vannak téve költekezéseknek, stb.

Munkanélküli úgyszólván alig akad. így a megélhetési viszonyok biztosítva vannak, azonban betegek, tanulók, tanoncok számára a szeretetszolgálat megnyilatkozása feltétlenül jó lenne.

Reá kell mutatnom — folytatja jelentését Dr. Jakó — szolgálatom nehézségeire is, amennyiben pl. Sleswig- Holstein területén még nem tudtam közösséget alakítani. Ennek oka anyagiakban keresendő, helyesebben a közlekedési eszköz hiányában. Természetesen nem gondolhatok arra, hogy gépkocsim legyen, de az uti- általány is oly csekély (havi 60 márka), hogy abból a meglevő közösségeket sem látogathatnám, ha nem pótolnám a persely-pénzből s továbbá, ha a német evangélikus egyház esetenként nem térítené meg vasúti jegyem ellenértékét. Már pedig híveinknek rendszeres látogatása, munkahelyeiken, otthonukban való felkeresése nélkül, eredményes munka el nem képzelhető.

Hamburg szolgálatomnak a legnehezebb része. — Híveim egymástól szétszórtan, 20-25 km. távolságra is vannak. Látogatásuk éppen ezért problematikus, azaz heteket kellene eltöltsek, hogy megfelelő személyi kapcsolatot teremtsek, miután már 80 százalékban megállapítottam az egyházunkhoz tartozókat.

Hamburgban vallásfelekezet megkülönböztetése nélkül 600 embert tart nyilván az ottani magyar egyesület. Ezenkívül az u. n. Heimatlose Lagerdienst kb. 250 uj menekültet tart nyilván, ugyancsak legtöbb esetben a vallásfelekezet megjelölése nélkül. Ezideig Hamburgban 120 főt tartok nyilván. Több mint a felét már lelátogattam, otthonukban felkerestem, ami csak úgy vált lehetővé, hogy egy-egy alkalommal egy héten keresztül Hamburgban kellett tartózkodnom. — Erre lehetőségem csak úgy adódott, hogy a német evangélikus egyház egy evangélikus otthonban való megszállásra alkalmat adott. Esetenként kisebb körMagyar Egyházkerületünk elnöke Varga Sándor angliai és Dr. Jakó Károly németországi lelkészekkel folytat tanácskozást