Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-01-01 / 1. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 TESTVÉRI LÁTOGATÁS Irta: Böszörményi M. István a Magyar Egyházkerület elnöke (Folytatás) HARWICK — HAARLEM — ÉSZAK- NÉMETORSZÁG Fájó szívvel vettünk búcsút londoni testvéreinktől (aug. 3.-án), de a vonatunk és a hajónk indult, így nekünk is mennünk kellett, hogy a kitűzött időre az európai kontinensre megérkezzünk. Taxi-vezetőnk olyan sok, uj nevezetességet mutatott még Londonban, hogy a Liverpool St.-i állomásról Harwick-ba induló vonatot is majdnem lekéstük. Harwick-ból késő este indult hajónk és a “Hook of Holland”-en keresztül augusztus 4.-én reggel 5:45-kor érkeztünk meg Hollandia Haarlem nevű kikötővárosába, honnan külön vonat vitt Hágán, Lei- denen és Heemsteden keresztül Amsterdamba. Előző éjjel keveset aludtunk a hajón, így álmosak voltunk, de ennek dacára Haarlemtől Amsterdamig egy pillanatra se hunytuk le a szemünket. Mindjárt láttuk, hogy Hollandia Európa egyik legszebb és legtisztább országa. A vonat ablakain keresztül gyönyörködtünk a szép házakban, kertekben, megművelt földekben, hatalmas, modern és rendben tartott gyárakban. Mindenütt modern főutak, most építik az uj, egészen amerikai méretű és az egész országot átszelő nagy autó-utat. Mindenütt rend és tisztaság! Sehol nem látni szemetet az utcákon, sem pedig a vasuti-sinek mentén. A legelőkön gulyák, bárányok legelésznek és mindenki nagy elismeréssel nyilatkozott a holland tehenészetről és az ezzel kapcsolatos ipar- és kereskedelemről, valamint a virág és főleg tulipán-termelésről, mely hires az egész világon. Leiden iskoláiról hires. Az itteni állomáson jól öltözött férfiak és diákok csoportjait és egy magyar zászlót láttunk! — A heemstedei hatalmas római katholikus templom messziről látszik és nem látható sehol a szegénység. Hollandia igen jó benyomást tett mindnyájunkra és megcsodáltuk nemcsak a tisztaságot, rendet és látható jólétet, hanem a kanálisokat és minden háztetőn — az amerikai mintára — elhelyezett televízió-antennákat is. Amig így Amsterdam felé haladt vonatunk, sokszor gondoltam az európai országokban szétszórva élő magyar menekült testvéreinkre, hogy ők vájjon, hogyan élnek, van-e rendes otthonuk, ennivalójuk, tisztességes ruhájuk stb., stb.? És eszembe jutott Szabó László nagy költőnk, aki elutazásom előtt a következő sorokat küldte hozzám Hawaii-ból: A vigasz-utas Nagy útra mégy, mint élő vigasz, Hogy lásd, a lelkek mint zokognak. És visszajössz, szorongó hirt adsz, Tanúja vérző fájdalomnak. Torkodba fúl sok szép szavad, Jó, ha szived meg nem szakad. Ha csüggedsz, sírsz, el ne feledd, Hű Megváltónk fogja kezed. Vonatunk lassan Amsterdamba érkezett. — Mielőtt azonban beszámolnék hollandiai látogatásomról és az ott szerzett sok, gazdag és értékes tapasztalataimról, röviden ismertetem a felső-németországi helyzetet. Megbízást kaptam arra is, hogy meglátogassam a Hamburg, Hannover és környékén élő magyar menekült testvéreinket is. Észak- Németországban Dr. Jakó Károly (Hannover- Linden, Am Spielfelde 6/1) megbízott lelkész teljesít szolgálatot. Vele Amsterdamban találkoztam. — Dr. Jakó jelentése szerint az ő szolgálati területén (értsd alatta Nord-West- Deutschlandot) ezideig kb. 300 lelket tart nyilván, akiknek nagyrésze az 1956-os októberi eseményekkel került Északnyugat-Németország- ba. A mai napig a következő helyeken alakultak ki úgynevezett istentiszteleti körzetek, ahol Dr. Jakó rendszeres szolgálatot tart. És pedig: Hannover, Hildesheim, Osterode, Braunschweig, Wolfsburg, Klausthal-Zellerfeld, Bremen. Hamburgot azért nem jelölte meg, mert jóllehet a legnagyobb létszámmal rendelkező hely, azonban a mai napig még nem tudott annyira menni Dr. Jakó, hogy ott egy közösséget alakítson. Erre később majd rátérünk. “Körzetemben — jelenti Dr. Jakó — Hannover, Braunschweig, Klausthal-Zellerfeld területén hiveim egy része főiskolásokból áll, akik nagy szorgalmukkal elismerést szereztek a magyar menekült társadalomnak. Annak ellenére ugyanis, hogy legtöbbje a német nyelv tudása nélkül került ki, egyre-másra teszik le vizsgáikat. Örvendetes jelenség, hogy a Weltrat der Kirche hamburgi képviselete tanulóinknak ez év nyarán segítségére volt, amennyiben könyveket és ruhaneműket vásárolt az eddig beiratkozott tanuló ifjúság részére. Ez nagy könnyebbséget jelentett, miután 150 márkás ösztöndijukból a többszáz márkát kitevő könyvek vásárlása lehetetlen lett volna. Az eddig kialakult rend szerint, minden hónap első vasárnapján Hildescheimban, az ottani német református templomban, minden második vasárnapon Hannoverben, minden harmadik vasárnapon Bremá- ben, mig a fennmaradó negyedik vasárnapon felváltva a még hátralevő kisebb körzetekben tartok szolgálatot. Előfordul többször, hogy szombat délután is szolgálok, miután hiveim nagyrésze fiatal dolgozókból áll s szombat - vasárnapon kívül más nap nem alkalmas számukra. (Folytatjuk)
