Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)

1959-04-01 / 7. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

15

iíjút, eskettek 3 párt és eltemettek 20 halottat. Kiemelkedő pontja az évi jelentéseknek az egyháztagok meglátogatása. Lelkész Bodnár Imre uj főgondnokuk kíséretében 42 családot, Laczó János presbiter kíséretében további 38 családot látogatott meg, ezeken kívül még 250 ízben egyháztagoknál és 300 esetben nem-egyháztagoknál tett látogatást, úgy hogy látogatásainak összes száma 630 volt. Az Egyházi Látogató című gyülekezeti értesítőt 8 ízben 500 címre küldték ki.

A gyülekezet szervei az elmúlt évben is nagy tevékenységet fejtettek ki; az egyházközség pénztárát a Nőegylet 2,204 dollárral, a vasárnapi iskola 150 dollárral, a Kossuth Kör 126 dollárral, a Harmony Club 75 dollárral és a Márta Kör 50 dollárral segítette. Az imént említett épület-javítási és átalakítási költségek 3,600 dolláros összegéből a nagyobbik részt ki is fizették; összes tartozásuk 1,500 dollár. László E. Gyula pénztáros 11,305 dollár évi bevételről és 11,072 dollár kiadásról számol el és 482 dollár áthozatot mutat ki. Az egyház missziói járú- lékban 1,380 dollárt fizetett, jóval több mint a tizedét összes bevételének. A két egyházi lapnak minden tagjukhoz járatása csak 188 dollárjukba került. Jó volna, ha megértenék és követnék példájukat két- ségeskedő gyülekezeteink (vagy lelkészeink?).

Az évi jelentés örömmel állapítja meg, hogy a múlt évben ott is erősen érzett gazdasági visszaesés dacára a tagok áldozatkészsége nem lanyhúlt, úgyannyira, hogy a fenti tartozás kivételével minden más kötelezettségüknek eleget tehettek. — Őszintén sajnáljuk, hogy nem tudjuk részletesebben ismertetni sem a vasárnapi iskolai munkát, sem pedig az egyes szervezeteknek a munkáját, miket valószínűleg külön terjesztettek be és olvastak fel a közgyűlésen az illetékes tisztviselők. Saját megfigyeléseinkről pedig — sajnos — szintén nem számolhatunk be, mert immár a szerkesztő is búsan énekelheti, hogy “az én időm, mint a szép nyár, menten eljár” — de Los Angelesbe már aligha fog eljutni földi életideje alatt. Bezzeg majd azután én is átrepülök a nagy hegyek fölött, mint ahogy azt arrafelé lakó kedves írónőnk, Dudásné oly poétikusan megírta, és megnézem azt a kedves templomot, a- hová oly sokszor hívtak, de ahová még sem tudtam elmenni e földi testben. De ha akkor nem hallanák

meg halk szavamat, most küldöm mindnyájukhoz szívből jövő áldáskívánásom!

McKeesport (er)

Lelkész: Bütösi János

Az evangélium mélységeit folyton kutató és igazságait mindenben az életre vonatkoztató lelkészünknek az évi jelentésekkel kapcsolatban írt meggondolkoztató fejtegetését kivettük az egyház múlt évi jelentéséből és a MEGFIGYELÉSEK rovatában közöljük. Híven tükrözik azok annak a feladatnak a nehézségeit, ami előtt mindegyik lelkészünk áll, mikor évi jelentésének megírásához fog. Ajánljuk, hogy minden olvasónk gondosan vegye át Bütösi lelkésznek ezt a mélyrenéző írását. (Valami ahoz hasonlót lehetne írni arról a nem könnyebb feladatról is, ami előtt a lapszerkesztő áll az esztendő első felében, amikor a hozzá beérkezett gyülekezeti jelentéseket kell itt a lapban ismertetnie, olyan parányi kis helyen, ahová csak mikrofilmek férnének. Mégis meg kell tenni.)

Pedig ebben a gyülekezetben, és kivált a múlt évről, amikor aranyjubileumukat tartották, igazán sok jelentenivaló volt. E jubileummal kapcsolatban az egyház nagyon szép emlékkönyvet adott ki, mit lapunkban már ismertettünk. Most az évkönyvben is hét nagy oldal foglalkozik ezzel a kétség nélkül jelentős történelmi eseménnyel. Lelkész le- közli az egyház első, alakulási közgyűléséről (1909) felvett jegyzőkönyvet, a templomszentelésről (1911) szóló tudósítást, az alapkőbe helyezett okmány szövegével együtt, majd részletes beszámolót ad a mostani jubileumi ünneplés előkészítéséről, lefolyásáról és a lapokban meg levelekben észlelt visszhangokról, értékelésekről. Lelkész e tekintetben valóban dícséretreméltóan teljes munkát végzett: pompás alapot adott a százéves jubileum megünnepléséhez mostantól számított 50 év múlva.

Ez az ünnepi beszámoló azonban nem szorítja háttérbe az elmúlt esztendő többi eseményeit sem. Mint mindenütt, itt is nagyon nehéz volt a múlt esztendő, sőt nehezebb, mint sok más helyen. Lelkész rá is mutat jelentésében, hogy a tagok adakozásán meg is látszott bevételeik csökkenése. Ennek dacára is 13,089 dollár bevételt és 12,466 dollár kiadást mutat fel pénztáruk, valamint 6,755 dollár készpénz - maradványt, ami bizony nagyon tiszteletreméltó

pénzügyi helyzet. Az egyház szavazótagjainak átlagos adakozás $41.75 volt. A világszolgálati járúlékot 100 százalékban, a missziói járúlékot 80 százalékban fizették be. A múlt évben még egy bérházat is vásárolt az egyház, hogy helyet biztosítson jövendő terjeszkedése számára. Épületeik javítására is elköltötték 1,664 dollárt, amiről részletesen beszámol ifj. Bertók János főgondnok jelentése. A vasárnapi iskolában, Richard W. Kyslinger szuperintendens jelentése szerint, az évet 13 tanítóval kezdték; most — mondja e jelentés — a számunk kevesebb, de a lelkesedésünk annál több! Felszerelésüket javították, tanítási anyagukat bővítették. Danes Lász- lóné elnök a szintén ötvenedik éve felé járó nőegylet munkájáról jelent, kegyelettel emlékezve meg volt vezetőjüknek, Cs. Nagy Sándorné- nek a múlt évben bekövetkezett haláláról. Róluk is el lehet mondani, hogy bár számuk csökken, de bezzeg nem csökken a munkakedvük, áldozatkészségük, amint ezt a jelentésből örömmel állapítottuk meg. Women’s Guild is működik ebben az egyházunkban; elnöke tavaly Helen Marhefka volt. A Youth Fellowship tagjainak sem nagy a száma, de kitartó a lelkesedése; Georgetta Marhefka volt az elnökük.

Hadd fejezzük be egy másik ta- núlságos részlettel a lelkészi beszámolóból. Arról szól, hogy mindenkinek külön-külön kell választ adnia arra a kérdésre, hogy micsoda teljesítményt végzett az elmúlt esztendőben — és így állítja mind- egyikőnk elé a kérdéseket: “Hogyan használtam ki az egyházi lapokat, amelyeket a gyülekezeti előfizetés biztosított számomra? Használom-e a Family Altar-t és a Csendes Perceket magán elmélkedésre és családi áhítatokra? Engedtem-e, hogy Isten Lelke szóljon hozzám az Istentiszteleteken? Kész vagyok-e Isten dicsőségére kamatoztatni időmet, tehetségemet és vagyonomat? Hogyan vettem ki a részemet egyházunk szervezeteinek a munkájából? Mi részem volt a rendkívüli alkalmakban? Mindennapi életem magatartása mit tükrözött vissza: Krisztus szépségét-e vagy a magam bűnös szívének a romlottságát? — Ezek és hasonló kérdések várnak megválaszolásra.”

Kérjük Istent, hogy nemcsak mc- keesporti egyházunk félszázadon át hűségesen kitartott népe, hanem mi is mindnyájan, amerre csak vagyunk, kedvezően felelhessünk meg e súlyos kérdésekre.