Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)
1958-02-01 / 3. szám
14 REFORMÁTUSOK LAPJA A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HÍREIBŐL Elégűlellenség a Világtanács magatartásával szemben. — Az Egyházak Világtanácsának központi bizottsága a múlt nyáron New Havenben tartott gyűlésén olyan állást foglalt a magyarországi egyházakat illetőleg, ami nem elégítette ki a református egyház jelenvolt két kiküldöttjét, Muraközy Gyula budapesti lelkészt és Dr. Pákozdy László debreceni theológiai tanárt. Legalább is erre lehet következtetnünk abból az átiratból, amit a magyarországi kon- vent elnöki tanácsa intézett a Világtanács elnökségéhez, amiben sok mindent kifogásoltak. Nagyon keményen kifogásolták Visser’t Hooft főtitkárnak az októberi forradalommal kapcsolatban tanúsított magatartását, aki november első napjaiban örömét fejezte ki az események fordúlata fölött és afölött, hogy olyan egyének vették újra kezükbe az egyház kormányzását, akiknek az egyház iránt való szeretete fontosabb, mint bármi más. Még mindig felrój ják azt az állítólagos nyilatkozatát is, hogy a gallyatetői gyűlés segített a forradalom előkészítésében. A konventi elnöki tanács kifogásolja a new-haveni gyűlés tagjainak a magatartását a magyarországi kiküldöttekkel szemben, de még jobban az oda el sem jutott Pap László Dr. irányában, aki mellett — szerinte — valóságos politikai tüntetést rendeztek. Hasonlóképpen erősen kifogásolták azt a tüntetést is, amit Hromadka József prágai tanárral szemben tanúsítottak. Mindezekért nyilatkozatát a következőképpen végzi a konventi elnökség: “Egyházunk már kezd magához jönni a múlt évi nagy lelki megrázkódtatás után. Felépülését külföldi testvéreink segíthetik vagy a- kadályozhatják. Kérünk tehát benneteket, hogy ne zavarjátok meg felépülésünknek ezt a folyamatát basáskodó beavatkozásokkal vagy meg nem fontolt nyilatkozatokkal. A mi egyházunk nagyon is tisztában van úgy a maga emberi gyengeségével, mint azzal az izenettel, amit az Egyház Ura bízott reá. — Egyházunk sem megfélemlítésre sem bármi más okból fel nem adhatja a maga sajátos hivatását. Hittel vallja, hogy jobban meg tudna felelni a maga hivatásának az Egyházak Világtanácsának közösségében, mint magára hagyatva, mert a testvéri megértésnek nem kis mértékét tapasztalta a Világtanácshoz tartozó számos egyház részéről, akik helyesen értelmezték egyházunk magatartását és törekvéseit és akik segíteni is kívánják a maga nagy szolgálatában és munkájában. Ezért még egyszer hangsúlyozzuk azt, hogy meg akarunk maradni az Egyházak Világtanácsának kötelékében, de kérjük, hogy ne tegyétek ezt lehetetlenül nehézzé számunkra. Nagyon fájdalmas volna az a Magyarországi Református Egyházra nézve, ha jószándékú törekvései nem találnának megértésre a Központi Bizottság részéről.” Péter János püspöksége. — Tudvalevőleg az októberi forradalom pillanatnyi sikerének hatása alatt az egyház elnöksége — más tisztviselőkkel együtt — Péter püspököt is elmozdította ez állásából. A forradalom elnyomása után következett “rendcsinálás” viszont a visszatért régi szolgákat mozdította el és helyreállította az újakat, köztük Péter püspökségét is. Ennek dacára Péter János levelet intézett a tiszántúli egyházkerülethez, melyben megismételte lemondását és állását ennek az egyházkerületnek a közgyűlésére bízta. A közgyűlés, csakúgy mint a dunamelléki a Bereczky püspök hasonló eljárásával kapcsolatban, egyhangúlag kérte a püspökök visszamaradását, teljes bizalmat szavazva nekik. Mint legújabban értesültünk, Péter püspök ennek a határozatnak dacára is fenntartotta a maga lemondását és végleg visszavonúlt a püspöki állástól. A kormány igen magas hivatalt alkotott részére, a- minek birtokában már is tett nagyon jelentős útazásokat (Angliába, sőt az Egyesült Nemzetek new-yorki székházába is), és valószínűleg külügyi téren fog további szolgálatára állani kormányának. A debreceni püspökség most így betöltés alá került; négy jelöltnek a nevéről is hallottunk, köztük Gaál István hevesnagykunsági esperes, aki ez átmeneti idők alatt a püspökség hivatalát is ellátta, és Dr. Pákozdy László theológiai tanár, kivel itt New Havenben ismerkedtünk meg. A többi püspök. — Mint fentebb említettük, Bereczky Albert budapesti püspök is lemondott, de a dunamelléki egyházkerület nem fogadta el a lemondását és így most már megint ő látja el e hivatalának és konventi elnöki tisztének a teendőit. Meggyógyúlt betegségéből Győry Elemér dunántúli püspök is, aki ideiglenesen a konventi elnökség teendőit is ellátta. A Tiszán- innen pedig egyhangúlag megválasztották Darányi Lajos sárospataki lelkészt, a zempléni egyházmegye esperesét, gondnoknak pedig Dr. Dienes István miskolci ügyvédet, a borsodi egyházmegye gondnokát. — Beiktatásuk november 5.-én történt Miskolcon. Reformációi emlékünnepély Budapesten. — Egyik szép bizonysága az ökumenikus mozgalom hatásának az a reformációi közös ünnepély, amit a Kálvin-téri templomban tartottak október 31.-én. Hecker Ádám metho- dista szuperintendens, Sólyom Jenő lutheránus theológiai tanár, Muraközy Gyula református konventi igazgató, Szabó László baptista elnök szolgáltak az Istentiszteleten, Katona Lajos operaházi tag énekelt, Ákom Lajos Kálvin-téri orgonista orgonázott. Theológusok és diákok. — A budapesti theológia akadémiának 72 növendéke van, kik között 28 az elsőéves; a debreceni theológiai a- kadémián 83 a theológusok száma, köztük 32 az elsőéves. — A debreceni református gimnáziumnak 337 diákja van, köztük 71 leány. Ezek közül 211 fiú és 41 leány bentlakos. Debrecen városából bejáró diákok száma 74, a vidékről 9. Minden héten két óra vallástanítás van a rendes tanmenet keretében; minden napot énekléssel, Bibliaolvasással és imádsággal kezdenek és imádsággal végeznek. Minden vasárnap Istentiszteletet tartanak a diákok részére. Bibliaosztályuk is van, két tanárjuk és theológusok vezetésével. Nem vágják lejjebb az államsegélyt. — Az idén lett volna esedékes, hogy megint újabb 25 százalékkal levágják azt az államsegélyt, amit az 1948-ban az állammal megkötött egyezmény biztosított az egyháznak. Ez egyezmény szerint ötévenként levágnak újabb 25 százalékot és így az 1968.-ik évben az egész államsegély megszűnik. Most került volna hát sor a harmadik ötszázalék levonására. Bizonyára a lelkészek nehéz anyagi helyzete és az egyházak részéről várt hozzá- járúlás elégtelensége okozta, hogy a kormány újabb egyezményt kötött a református egyházzal, melynek értelmében nem vágják lejjebb az államsegélyt, illetve későbbre halasztották annak levágását. A kardot nem vették öl az egyház feje fölül, csak éppen hogy nem vágták el még a zsineget, ami tartja.
