Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)

1958-01-01 / 1. szám

4 REFORMÁTUSOK LAPJA Isten kegyelme? És ugyan hogyne volna vele az Isten kegyelme, ha az ember valóban Isten­nel jár minden Ő útaiban? Isten hozzáférhetőségét Pál nem Jézus Krisz­tus szájából, hanem Jézus Krisztus Lelkén ke­resztül tanúlta meg. Nem látta hogyan vonult Urunk félre éjszakánként a hegyre vagy estén­ként — mint az utolsón is — a kertbe, hogy Atyjával találkozzék; ellenben éjfélkor a bör­tönben, vagy bármikor és bárhol, maga Urunk vezette őt el mennyei Atyánkhoz, hogy Ővele éppen olyan személyes összeköttetésbe léphessen, amilyenben Ő élt és amire minket is tanított. Jól látta Salamon már ezer esztendővel előbb, hogy ha valaki megőrzi az Isten parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, az együtt fog járni magával az Istennel és ezért nem eshetik semmi bántódása, amíg el nem végezte mindazt, amit rábízott az Isten. Sőt még többre is méltatja az Úr az ilyen hűséges szolgát: az ő engedel­mes életéből fogják megismerni “a földön min­den népek, hogy az Úr az Isten és hogy Ő kivűlötte nincsen más.” Pál egymaga volt, sokszor mint valami magános üldözött vad — mégis sokkal jobban be tudta váltani a' királyi áldást, mint Sala­mon a maga királyi hatalmával, templomával, népével egyetemben. Világos példáúl szolgálhat nekünk is ez uj esztendőre nézve. Hogy ne­künk sincsen senki másra sem szükségünk, csak egyedül a mi Urunk Jézus Krisztusra. Magának Istennek sincsen másra szüksége csak egyedül Ő reá. Mert csak rajta keresztül tudja magá­hoz hajtani a mi szívünket, hogy mi is “járjunk minden Ő útaiban” ebben az uj évben és akkor mások is és lassanként “a földön minden népek” megismerik, hogy “az Úr az Isten és hogy Ő kivűlötte nincsen más!” Minden keresztyénnek ez a feladata. Akkor tehát kétszeresen ez a feladata minden magyar keresztyénnek. Mert ennek a nénnek a számára is egyedül “az Úr az Isten és Ő kivűlötte nin­csen más!” B.U.É. K. és B.U.É.K. Az ünnepek alatt oly sok kifejezést vagy meghatározást hallottunk a szeretetről. Bizto­san volt olyan gyülekezet is, ahol ez volt az alapige: “Az Isten szeretet.” A másik helyen talán erről szólt a prédikáció: “Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta . . .” Intő és követendő példákat hallhat­tunk, és hangzott el talán olyan igehirdetés is, amelyből a hallgatók a szeretet különböző meg­nyilatkozási formáira figyelhettek. Karácsony után pár nap és itt az uj év. Ha már kicseréltük a naptárt és megszoktuk, hogy 58-at Írjunk, az ünnepnapok megint csak a vasárnapok lesznek. Vájjon erre az időre mi maradt meg a karácsonyi prédikációkból? — Érezzük-e jobban, hogy Aki megszületett: ve­lünk van? Nagyobb szeretettel tudunk-e köze­ledni embertársunk felé? Vájjon mit hallottunk meg a karácsonyi örömüzenetből olyat, ami végig kisér bennünket az uj év minden napján? Hányszor hallottam én is beszélni a sze­retetről! Erről a csodálatos érzésről, gondolat­ról és cselekedetről annyit beszéltek és írtak már. Én azonban nem szaknyelven és szak- kifejezésekkel, hanem az élet eseményeiből sze­retném meghatározni a szeretetet úgy, ahogyan én ezt tapasztaltam. Ha tudományos ember tart erről előadást, idézni fogja a megfelelő görög szavakat, használni fogja a lélektan modern kifejezéseit. Én csupán azt szeretném kifejezni és leírni, amit az utolsó esztendő vagy hónapok megérleltek bennem. Az elmúlt év, amit Isten segedelméből a hátam megett tudhatok, talán az az esztendő lesz, melyben egész életemnek a legtöbb élményét és tapasztalatát szerezhet­tem. Az ujhazát kereső emberek élete, kérdése, töprengése és nehézsége ott játszódott le a sze­mem előtt. Ebben a helyzetben a segítség, a támogatás és mindenekelőtt a szeretet sokszor az összes kérdésnek egyszerre való megoldását jelentette. Olyan sok képet, eseményt, nem tudok elfelejteni; vannak köztük szomorúak, végzetesek, és vannak felemelők és követésre méltók. Az egyik felejthetetlen élmény lesz mindig számomra a repülőtérről elindulás pil­lanata; vájjon mi lesz velem? Hová fogok ke­rülni, mi lesz a munkám, milyen emberek kö­zött fogok élni? Ebben a helyzetben a lélek különösen fogékonnyá válik: megérezi mindazt, mit jelent a szeretet? Nem szakkifejezések ju­tottak eszembe, hanem az a magatartás, mely örömet és boldogságot tud okozni. Amikor megérkeztem, egy professzor ajánlotta fel, hogy segít a csomagjaimat vinni. Ez itt talán nem is feltűnő, de egy Európából most érkezett szemében szinte érthetetlen, hogy a tanítvány csomagját egy professzor vigye, amikor eddig ez csak fordítva történt. Ismeretlen létemre, mint rég nem látott ismerőst fogadtak min­denhol, és olyan sokszor hallottam a biztató felhívást, hogy ha valamiben szükséget látok, csak szóljak. Ilyen körülmények között én nem úgy fo­galmazom meg a szeretetet, hogy van érdek­szeretet, van önzetlen-szeretet és van önfeláldozó­szeretet. Egy egyetemi tanár a szeretetnek talán még több fajtáját tudná meghatározni; én azt láttam és tapasztaltam, hogy szeretni csupán kétféleképpen lehet: SZÍNBŐL és SZÍVBŐL. Ennek a szívből fakadó szeretetnek legszebb jele a jászolbölcső. Mi Krisztust kaptuk és

Next

/
Thumbnails
Contents