Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)

1958-01-15 / 2. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press

Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio.

Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa.

MEGFIGYELÉSEK

ÖSSZETÖRT VILÁGBAN IS LÉGY EGÉSZ EMBER

Röviden tettünk már említést az Egyházak Országos Tanácsának St. Louisban december hó első napjaiban tartott nagygyűléséről. Olvasóink jól tudják, hogy ez a Tanács országunkban a legnagyobb egyházi alakúlat: nem felekezet, hanem 33 különböző felekezetnek közös szerve azoknak az ügyeknek a megtárgyalására és együttes intézésére, amik mindnyájukat egyformán érdeklik. Harminchét milliónál több úrvacsorázó egyháztag tartozik e szervezet keretébe, sőt több mint ötven millió ilyen egyháztag — tehát nemzetünk összes egyháztagjainak a fele — használja azokat a különböző szerveket vagy kiadványokat, amelyekkel ez a testület a maga munkáját végzi. Minden kétségen felül áll, hogy országunkban ez a legnagyobb egyházi testület. Tizenkilenc emeletes székházának építését most kezdték el New York városában. Egyházi tekintetben olyan, mint a nemzetek között az Egyesült Nemzetek szervezete, minek szintén New Yorkban van a székháza, a városnak másik oldalán. Csakúgy mint ez a testület, az Egyházak Országos Tanácsa sem jutott még el erejének, sőt fejlődésének sem, a tetőpontjára: mindegyiknél messze még az út a csúcsig. De az Egyházak Országos Tanácsánál már megvan az az érzésünk, hogy jó irányban haladunk. Urunk főpapi imádsága vezet: ötször könyör- gött abban azért, hogy akiket neki adott az Atya, azok mindnyájan egyek legyenek. Az ökumenikus gondolat itt Amerikában már nagy lépésekkel halad a tényre-változás megvalósúlása felé, és az élen tagadhatatlanúl ott jár a most kiformálódó uj egyháztest: a Krisztus Egyesült Egyháza.

Sohasem fogom elfelejteni azokat az érzéseket, amik az Országos Tanács alakúló-gyűlésén elfogtak. 1950 telén, borzasztó hóviharak napjaiban, gyűlt össze Cleveland város nagy auditóSubscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected five weeks after receipt of both old and new addresses.

Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938.

riumában ez az első gyűlés, melynek akkor kitűzött csodaszép mottóját (Lincoln örök szavait) azóta a nemzet hivatalosan is magáévá tette: “E Nemzet Isten Alatt”. Önkénytelenül is az 1896-ban végignézett budapesti milleniáris felvonúlás jutott eszembe. Annak a pompáját távolról sem érte utói ez a felvonúlás, de az ellentétek mégis csodálatosan tanítottak. Amott a múlt vonúlt fel és mutatta meg ezer esztendőnek azóta letűnt dicsőségét; itt a jövő indúlt csodálatos diadalútjára. Amott harsonák harsogtak, zenekarok zengedeztek, ágyúk dörögtek és százezer ajkról zúgott az éljen — mégis meghalt az ezer-esztendős régi dicsőség. Itt bár még több milliók képviseletében, de csak hétezer ember ajkáról szállott ég felé az ének: “Erős várunk nékünk az Isten!” — és már is megindúlt, hogy azóta mind hatalmasabban tartson az összeomlása négyszáz esztendős szégyenünknek, a keresztyénség botrányának: az Egyház szétszakadozottságának — hogy helyébe megindúljon az egyesülés igaz dicsősége: az ökumenikus uj reformáció nagyszerű felvonú- lása. Amott a dicsőséges este, emitt a dicsőséges hajnal. Amarra szörnyű fekete éjszaka következett — emitt most bomlik ki a reggelnek egész fényessége. És mekkora lesz a dél ragyogása, ha már a reggel ilyen fényes!

• Őszintén boldog vagyok, hogy a mostani gyűlésen is ott volt három magyar hittestvérem, az Országos Tanácsba most felvett Független Egyház három képviselője. Hogy ők is belekapcsolódtak ebbe a testületbe, ami most már a második, ahol egyformán tagok vagyunk velük. Szeretettel köszöntjük őket ebben a keresztyén és egészen amerikai szervezetben, amibe belépésük megint világos bizonysága annak, amit mindig állítottunk, hogy a keresztyénség síkja magasabban fekszik, mint a nemzetiségé.

E sorok megírásának az igazi célja azonban az, hogy fellelkesítse olvasóinkat annak az erőteljes Szózatnak az elolvasására, mit jelen számunk első oldalain közlünk. Nemcsak átfogó világnézetet nyújt a Tanács mostani kiáltványa, hanem igazi emberi biztatást: azt a mindenfelé keresett és sehol másutt meg nem található biztonság-érzetet, amire a ma emberé