Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)
1958-01-01 / 1. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 Bridgeporti egyházunkban segíteni fog a vasárnapi iskolában, az ifjúsági Istentiszteleten, az énekkarokban és a vasárnap esti ifjúsági összejöveteleken. Erőteljes ifjúsági munka programmján dolgoznak a középiskolai ifjúság között tartandó Bibliaórák, áhítatok, és csoport-kirándúlá- sok kereteiben. A Junior Youth Fellowship munkájának a vezetését is átveszi januártól kezdve. Isten áldását kérjük működésére! CLEVELAND (PR) Lelkész: Csutoros István December elsején nagy napja volt az erősen haladó presbiteriánus egyháznak: régi orgonájukat ujjal cserélték fel. Mindjárt hozzá is tehetjük az örömnek másik felét is: mire megkapták, már ki is fizették a szép és jó hangú orgonát. Egyed Aladár esperes, kiváló órgonaművészünk, játszott rajta először az ünnepélyes Istentiszteleten, szerkesztőnk pedig az alkalmi igehirdetést végezte. Ennek a gyülekezetnek különös szüksége van jó orgonára, mert pompás énekkara van, mit Csutoros lelkész énekművész felesége nagyszerű szakértelemmel vezet. A jeles alkalmat természetesen gazdag közebéd követte, mit a Nőegylet készített a gyülekezetnek és a vendégeknek. Utóbbiak sorában boldogan köszöntöttük többi clevelandi lelkészünket, Dr. Szabó Istvánt, Daróczy Mátyást és Brachna Gábor evangélikus lelkészt, akik hárman valóban csillogó szellemességgel tele köszöntőket mondottak. Korán reggel jó volt hallgatni a rádiót, mit Csutoros lelkészünk már évtized óta használ igehirdetésre; sőt még előbb, kényelmes hotelszobánkban a nagy naphoz készülődve, igazi lelki gyönyörűséggel hallgattuk Dr. Szabó Istvánt, aki a clevelandi Lelkészegyesűlet protestáns óráján a múlt évben már tizennégyszer hirdette az igét az ő bril- liáns angol nyelvkészségével és tudásával. Visszatérve azonban presbiteriánus egyházunk dolgaihoz, nagy örömmel szemléltük ennek a kettős gyülekezetnek a haladásáról beszélő kimutatásokat. Láttuk pl. azt a nyomtatott és képekkel gazdagon illusztrált költségvetést, ami az angol gyülekezet remélt bevételeinek és várható kiadásainak a jegyzéke. 13,360 dollárról kell gondoskodniok ebben az évben — pedig ez az angol gyülekezet csak mintegy 40 százalékot vállal a magyar gyülekezet 60 százalékos részesedésével szemben. — Angol gyülekezetüknek már egész berendezkedése teljesen olyan, mint amerikai egyházainké; e másod, sőt harmad-generációs egyházakban már szinte semmi más nem maradt a bevándorló elődök életéből, mint az a tiszta református szellem, aminek átörökösítéséről köztük működő lelkészeink még gondoskodnak; és ez reméljük, hogy nem is hal ki közülük soha! — Ebbe a gyülekezetünkbe is minden magyarúl jobban olvasó családnak vagy tagnak jár lapunk, míg azok számára, akik már angolúl olvasnak és értenek jobban, az egyház a PRESBYTERIAN LIFE című pompás egyházi közlönyt járatja. HOMESTEAD (ER) Lelkész: Paál Gyula Dicséretes régi szokást elevenít fel a gyülekezet tudós lelkésze, amikor — mint ezt egyházának heti értesítőjében advent elején jelentette •— “a szerda esti Biblia-órákon, majd talán az egész évi szerda esti alkalmakon, talán éveken keresztül, Isten segítségével a Heidelbergi Kátét és a Második Helvét Hitvallást fogja magyarázni párhúzamosan, amerikai magyar református hátterű kátékkal, egybevetve: Dr. Tóth Sándor, Har- sányi Sándor, Nánássy Lajos, Kovács István és az óhazában újonnan megjelent Református Konfirmációi Káté lesz közös tanúlmányozásunk anyaga.” Bizony e sorok írója még abban az időben kezdte a lelkészi szolgálatot, amikor a magyarországi templomokban minden vasárnap délután a káté beosztása szerint következő Űrnapot tartották és a kátét magyarázták minden vasárnapon. Itt Amerikában a vasárnap délutáni Istentiszteletek régen megszűntek (még a háborús évek előtt Clevelandban is); a szerda esti összejövetelek sokkal alkalmasabbak a Biblia-órák céljaira. Vájjon hány egyházunkban folytatnak a homesteadihoz hasonló gyakorlatot? MIAMI (ER) Lelkész: Péter Antal Péter Antal lelkész és felesége (mert ez is olyan amerikai lelkészi házaspár, akik mind a ketten egyformán szolgáják egyházukat) ez évben töltötték be amerikai szolgálatuk harmincadik évét, amiből az utolsó nyolc évet Miamiban éltek le. Nyolc év nem látszik hosszú időnek, de azon az állomáson bizony több volt, mint másutt háromszor vagy négyszer is annyi. Egyházat szerveztek, nagy társadalmi épületet építettek, azután pedig a templom felépítéséhez fogtak és Isten kegyelméből már azt is csaknem befejezték. December elsején a hálás gyülekezet és a Miamiban folyton szaporodó magyarság istenfélő része szép ünnepéllyel fejezték ki elismerésüket a fáradhatatlan buzgóságú lelkészpár iránt. A ntű asszony nemrég súlyos idegrázkódáson ment keresztül, de Istennek hála, most már jobban van és lankadatlanúl folytatja örökös tevékenységét. Igaz szeretettel küldjük mi is legjobb kívánságainkat az uj esztendőre, hogy ennek folyama alatt teljesen befejezhessék a templom építésének nagy munkáját! Most vettük kézhez az egyházközség 1956.-ik évi jelentését is, amiből e nagy késés következtében most már csak pár adatot közölhetünk. Abban az évben 21,115 dollár volt a bevételük és 19,868 dollár a kiadásuk; e kiadások között azonban csaknem 14 ezer dollárt maga az építkezés emésztett fel, úgy hogy pl. a lelkészi fizetésnek is csak kétharmad részét tudták folyósítani. Az elöljáróság, Tóth Gyula főgondnokunkkal az élén, nagy odaadással dolgozik; Nőegyletünk itt is olyan csodákat művel, mint többi egyházainkban — és észre se vesszük, mire a délvidék környezetébe oly szépen beillő templomunk teljesen készen, kicsinosított szép nagy portáján fogja élni virágzó életét! Adja Isten, hogy minél előbb! Boldogan jelentjük azt is, hogy lapunkat most már ott élő testvéreink is olvassák, sőt olyan hírt is hallottunk róla, hogy szeretik. Jól hallottuk? PASSAIC (ER) Lelkész: Bertalan Imre Az is szép foka a fejlődésnek, a- mikor valamelyik egyházközség lé- gátust hívhat karácsonyra. Boldogan bocsátottuk el oda Jalsoviczky Sándor ifjú lelkésztestvérünket, akit a budapesti theológiai szeminárium elvégzése után még Magyarországon lelkésszé szenteltek. Az októberi forradalom után Ausztriába menekült és ott a magyarországi konvent hivatalos megbízásából végzett lelkipásztori szolgálatot a menekültek között. Látva nagy elesettségüket, bizony csak nagy nehezen tudta rászánni magát, hogy kijöjjön Amerikába. Itt most a lancasteri theológiai szemináriumban akarja megszerezni az amerikai lelkészi diplomát is, míg István testvére a carlislei Dickinson kollégiumban tanúi. Nehezen várjuk vissza Sándort, kit olvasóink már írásaiból ismernek, hogy jó híreket hozzon a passaici nagy vállalkozás fejleményeiről.
