Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-04-01 / 7. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL Ökumenikus kiállítás. — Francia- országnak harmadik legnagyobb városa Lyons, melynek népessége, csakúgy mint az egész országé, túlnyo- mólag római katholikus. Valamikor, félezer esztendővel ezelőtt, nagy szerepe volt ennek a városnak az elő- reformáció történetében: innen indúlt a waldensek mozgalma, akik aztán hazájukból száműzetve, az Alpesek elrejtett völgyeiben találtak menedéket. Lyonsban csak a legújabb időkben szervezkedett és erősödött meg a református gyülekezet, melynek most egészen uj kezdeményezéséről adhatunk hírt. Protestáns lelkészek kezdeményezésére és az Egyházak Világtanácsának támogatásával ökumenikus kiállítást rendeztek, amelyhez megfelelő helyiségekről a városi tisztviselők gondoskodtak; ami pedig az egész dologban uj, az az, hogy a római katholikus egyházak vezetői is részt vettek a kiállítás megrendezésében és leveleket küldtek ki minden római egyházhoz és iskolához, résztvételre szólítva fel őket. A leveleknek meg is volt a hatása. Több mint ötezeren — és köztük nagyon sok római katholikus is —- vettek részt a kiállításon, amelyen vezetők vitték körül a látogatókat, megmutogatva és megmagyarázva a különböző keresztyén felekezeti “fülkéket”, valamint az ökumenikus mozgalom keletkezésének és a Világtanács eddigi működésének történetét és számos felekezetközi keresztyén szervezetnek a működését. Ott volt a híres lyonsi főpapnak, néhai Couturier abbénak a képe és könyveinek kiállítása, aki először sürgette a keresztyénség különböző ágai között az együttműködés szükségességét. Rádió és televízió mindenfelé elvitte a kiállítás hírét, úgy hogy azóta számos városba meghívták. Egyidejűleg a Lyonsban megjelenő MISSI című római katholikus hetilap arról a kérdésről közölt cikket: hogyan találhatnák meg a római katholikusok az őket megillető helyet az ökumenikus mozgalomban. Ezt a lapot tizenhat szerzetrend adja ki. A prolesiánlizmus haladása Braziliában. — Jövőre lesz száz esztendeje, hogy megindúlt a reformátusok (presbiteriánusok) munkája Brazíliában, de különös erősödést az utolsó húsz év alatt vett az egyházuk. A római egyháznak egyik püspöke, Rossi, akinek jól értesült- ségét senki sem vonja kétségbe abban az országban, azt állítja, hogy i JÁRATJA A MESSENGERT? LAPUNK ELŐFIZETŐINEK CSAK ÉVI 50c-BE KERÜL! ez idő alatt sehol a világon nem volt olyan rohamos a protestántiz- mus terjedése, mint Brazíliában. — Még 1954-ben is csak két millióra ment a számuk, ma pedig már öt millió körül jár. És nemcsak bent az országban erősödtek meg, hanem most már missziói munkát indítottak Bolíviában, Paraguayban, sőt Portugáliában is! Maga a római püspök is beismeri, hogy mindebben nagy része van annak a mély vallásos tudatlanságnak, amiben az ő egyháza századokon át tartotta az ország népét. Indiában is probléma az iskolai vallástanítás. — Ceylonban egy buddhista csoport azzal a megkereséssel fordúlt az állami hatóságokhoz, hogy szervezzék újra a közoktatást, tegyék azt és a most önkéntes szervezetek által végzett társadalmi munkákat mind állami monopóliummá. (Úgy hangzik, mint valami kommunista kísérlet.) A keresztyén egyházak országos tanácsa azonnal tiltakozást jelentett be ez ellen a kísérlet ellen, hangsúlyozva, hogy annak megvalósítása nemcsak ellenkeznék a demokrácia elveivel, de kárára lenne az országnak is. Legutóbb India egyik legmagasabb tisztséget viselt államférfia, C. Ra- jagopalachari, tartott előadást a vallásos nevelés szükségességéről, kijelentve, hogy ha ezt már a gyermekkor kezdetén elmulasztják, a felnövő gyermek csak az anyagi dolgokat fogja fontosaknak tartani. Amint a gyermek tanításának legjobb eszköze az anyanyelv, úgy a lelki kifejlődésnek is legbiztosabb eszköze az a vallás, amelyet együtt tanúi meg az anyanyelvvel. Vallás tekintetében nem volna szabad széjjelválasztani az iskolát meg a vallást, vagy az iskolát meg a családot. És bár a kormánynak ez idő szerint az az álláspontja, hogy ne legyen vallástanítás az iskolákban, ha a közvélemény mégis kívánná a vallástanítás bevezetését: a kormány készséggel megváltoztatná álláspontját. (Erre volna nekünk szükségünk itt Amerikában is!) A Fillippini-szigeleken is evange- lizálnak. — Dr. Pierce, híres amerikai evangélista, három hetes evan- gelizálást végzett Manilában, a város valamennyi protestáns egyházának tevékeny közreműködésével. A város híres sülyesztett kertjében tartották az összejöveteleket, miken az első naptól kezdve nagy sokaság jelent meg; a helyi lapok 15 és 50 ezer között jelezték a résztvevők számát. Sohasem volt Manilában ehez fogható tömeggyűlés. Ötezren fogadták meg, hogy életüket Jézus Krisztusnak adják. Az ötvenöt résztvevő egyházból ezer tagú énekkart szerveztek ezekre az alkalmakra; külön az ő számukra 14,000 dollár költséggel nagy tribünt építettek. Amikor a három hetes evangelizálás véget ért, rögtön utána és ugyanott a két legerősebb egyház a fillippini szigeteken, az episzko- pális meg a független egyház, tartottak két napos összejövetelt, melyen az egyházaikból kettesével kiküldött képviselők, mintegy ötezeren, vettek részt. Peruban is erősödik a protestán- íizmus. — Peru evangéliumi egyházai éppen úgy sokfelé szakadozottak, mint Latin-Amerika (sőt az egész Amerika) többi országaiban. Ez egyházak közös tanácsa 30 évvel ezelőtt alakúit meg és azóta főként az egyházaknak a kormányhoz való viszonyában tölti be a közvetítő szerepet. Most tartották évi gyűlésüket, amin számba vették eddigi tevékenységüket. Minden évben ők rendezik meg a reformáció ünnepét, amin mindig nagyobb tömegek vesznek részt, úgy hogy az ősszel már két ünnepélyt kellett tartani. Ezeknek perselypénzéből megvették a Luther-filmet, de csak pár hétig mutathatták be a fővárosban, mert a helybeli katholikusok állandóan tüntettek ellene. Hasonlóképpen két helyen kellett megismételni az őszszel rendezett dalos-versenyt, melyben 25 egyház énekkara vett részt. A tanács meghívta Billy Graham evangélistát, hogy Limába is jöjjön el evangelizálásra. Prado elnök eleinte betiltotta a protestánsok nyilvános népgyűléseit, de második terminusára való hívatalbalépése óta ilyen tilalmak nem korlátozzák a protestánsokat. A tanács levelet adott át Colombia limai követének, amiben kérték, hogy lépjen közbe kormányánál a protestáns-üldözések megszüntetése érdekében. E levél másolatát a tanács megküldte valamennyi amerikai állam külügyminiszteréhez is, mint akik mindnyájan aláírták az Egyesült Nemzetek által az emberi jogok biztosítására kiadott deklarációt.
