Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-03-15 / 6. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA Hong Kongba Vörös Khína még mindig ontja az elhagyatottak éhes tömegeit. Pakisztán és India máig sem heverték ki az árvizek pusztítását. Éhínség fenyeget. Németországban a régi és uj menekülteknek ezrei még mindig az egyházak által küldött ruhák és élelmiszerek segítségével pótolják szűkös eltartatásuk hiányosságait. Ausztriában a Magyarországból odatódúlt menekültek tömege tarthatatlan helyzetet teremtett. Olasz- és Francia-országokban árvák, aggok és elhagyatottak ezrei szorúlnak a mi keresztyén egyházaink könyörűletességére. Görögországban a háború és katasztrófák két millió áldozata még mindig nagy szükségben van. Mennyi pénz kell? Több mint tizenegy és fél millió dollárra van szükségünk, hogy különböző felekezeti, valamint együttes és közös világsegély-program- munkat (Church World Service) tovább folytathassuk tengereken túli szolgálatunkban. Ha ez a szükségelt összeg most összegyűl, az 1957.-ik év folyamán a tengereken túl sokkal nagyobb segítséget tudunk nyújtani, mint eddig bármikor. Ez esetben együttmunkálkodó felekezeteink ez év folyamán — a Church World Service útján — több mint 400 millió font élelmiszert, ruhát, orvosságot és más szükségletet tudnak átküldeni a tengereken túlra, amiknek összértéke mintegy 45 millió dollár lesz, költsége pedig nem több mint két és negyed millió. A mi Egyházunk részesedése Az amerikai egyházak e közös együttműködési programmjában részt vesz a mi Evangéliumi és Református Egyházunk is. Még ezen felül is viseli a helyreállítás és segélyezés költségeit Európa 22 országában, Közép-Keleten, Ázsiában és Dél-Amerikában. A lancasteri egyetemes zsinat 600,000 dollárt vett fel Egyházunk költségvetésébe e közös és külön világsegélyezési programmra. A RÉSZESÍTÉS NAGY ÓRÁJA, amit a böjti időszak keretében tartunk meg, jó alkalmat ad gyülekezeteinknek, hogy ebben az egész világra kiható részvét-szolgálatban ők is részt vegyenek. Az adományok csekkjét e névre állítsuk ki: Dr. F. A. Keck, Treasurer, és erre a címre küldjük: Commission on World Service, 1720 Chauteau Avenue, St. Louis 3, Missouri. AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉ G HÍREIBŐL "Hazaárúlók" pőre Dél-Afrikában. — Az egész keresztyén világ osztatlan figyelemmel kíséri a délafrikai eseményeket. Míg az Egyesült Államok kormánya, törvényhozása és legfőbb bírósága egyértelműleg küzd a négerek teljes egyenjogúsítása és minden faji megkülönböztetés végleges eltörlése érdekében, addig Dél- Afrikában a kormány pontosan az ellenkező eszményt akarja minden áron keresztűl-erőszakolni. Az évek óta folyó elszigetelési politika (apartheid) amit még Maian volt miniszterelnök vezetett be, most már elérkezett a döntések kritikus időszakához. 156 egyént tartóztattak le “hazaárulás” vádja alatt, és bizonyára lesz még sokkal több letartóztatás is. És majd a bíróságnak kell eldöntenie, hogy csakugyan hazaárúlást követtek el vagy sem azok, akik nem egyeznek meg a kormány politikájával, hanem nyíltan azzal szemben foglalnak állást. A letartóztatottak mindegyike részt vett 1955 júliusában azon a konferencián, amelyet a Nép Kongresszusának neveztek, és amelyen megállapították az úgynevezett Szabadság - Szabadalomlevelet, az afrikai nép függetlenségi nyilatkozatát. -— Nincsen józan elméjű ember Dél- afrika határain kívül, aki fenntartás nélkül el ne fogadná ez okmány elveit, amiket itt kivonatolunk: “Dél- afrika azoké a feketéké és fehéreké, akik benne élnek; a kormány csak az egész nép akaratából veszi tekintélyét; az ország csak úgy virágozhat, ha egész népe testvériségben él, egyforma jogokkal és alkalmakkal bír; csak a nép akaratára támaszkodó demokratikus állam biztosíthatja mindenkinek születési jogát, színre, fajra, nemre vagy vallásra való tekintet nélkül.” Dél- afrika fehér népe azonban félti szerzett jogait, fél hogy kisebbsége mindig veszedelmesebbé lesz (három millió fehérrel szemben ma 13 millió afrikai!), féltik kultúrájukat, vallásukat. Pedig ez a szembeszállás a korszellemmel csak azt fogja eredményezni, hogy a leszámolás mindig keserűbbé válik. Ez ideig még a feketék megőrizték a győzelmet számukra egyedül biztosító Gandhi- elvet: erőszakot nem alkalmaztak. Viselik a börtönbüntetést is, és minden más fenyítéket, hősiesen. Az ügyükkel rokonszenvezők tábora pedig világszerte nő: New Yorkban is irodát tartanak fenn és a most indúló nagy hazaárúlási per költségeire gyűjtést végeznek; élükön a székes- egyház dékánja, Dr. Pike áll. Emelni kell a lelkészi fizetéseket! — Angliában egyik felekezet a másik után mozdúl meg, hogy lelkészeinek hallatlanúl alacsony fizetését magasabbra emelje. A kongregácionálisok közt maguk az egyháztagok indítottak sürgős mozgalmat 1300 lelkészük közül annak a 353-nak az érdekében, akiknek évi 1200 dollárból kell él- niök, ami a most kezdő 20 éves Írnokoknak a fizetésével egyenlő. “Hogyan várhatjuk lelkészeinktől, hogy tehetségeik legjavával szolgáljanak bennünket, mikor életüket gyötrelmes szegénység nyűgözi le” — mondják ezek a jóakaratú egyháztagok.- Az anglikán egyházban Canterbury érseke sürgeti, hogy a lelkészi fizetések minimuma évi 600 font (vagyis 1680 dollár) és lakóház legyen. A methodista egyházban a 30 évet meghaladott lelkészek minimális fizetése 1500 dollár és lakóház. Hasonló mozgalmak folynak Skócia és Wales egyházaiban. Indonéziai hírek. — Március 18.- ától 27.-ikéig Sumatra sziget Prapat városában fogja tartani közös igazgatósági gyűlését az Egyházak Világ- tanácsa meg a Nemzetközi Missziói Tanács. Körűlbelől 110 kiküldöttet várnak a gyűlésekre, mikben “a (Folytatás a 14.-ik oldalon)
