Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-03-01 / 5. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc “A BOKOR ÉG — DE A TŰZ NEM EMÉSZTI MEG” Édes Atyánk! Hálát adunk, hogy “olyan főpapunk van, aki részvéttel tud lenni gyarlóságaink iránt. Ezért bizalommal járulunk a kegyelem trónjához. Add, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk jókor való segítségül. Főpapunk, Jézus nevében, Ámen. Idős ember volt Péter, mikor levelét megírta. A Mesterre emlékezik. Emlékezve ezt írja: “Szemtanúi voltunk az Ő nagyságának.” És amikor azt nézi, miben állott ez a nagyság, akkor nem arra emlékezik, amit Jézus tett, hanem arra, amit nem cselekedett: “Mikor szidalmazták, viszont nem szidott, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött . . . reáhagyta dolgát az igazságosan itélőre.” (I. Péter 2:23.) Az élet, a jellem értékének megmérésénél nemcsak azt nézzük, nemcsak az gyakorol reánk mély benyomást, amit valaki tesz, hanem még inkább az, amit nem tesz. Vannak körülmények, megpróbáltatások, amikor egészen természetesnek találnék, hogy valaki keserű lesz, kiábrándúl, darabokra esik szét. És meglepődve látjuk: nem ez történik. Nem keseredik meg. Lincoln igen nagy hatást gyakorolt nemcsak erre az országra, hanem az egész világra. — Miért? Bizonyos, hogy nagy dolgokat cselekedett. De sok hozzá hasonló, sőt nagyobb, államférfi is volt. Mégis sokkal nagyobb tiszteletben, elismerésben részesül, mint bárki más. — Miért? Mert mikor mindenki keserű volt, ő nem volt az. Mikor mindenki bosszúért kiáltott, ő nem. Gyűlölt ember volt. De “mikor szidalmazták, viszont nem szidott, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött.” Sőt őszinte szívvel tudta mondani, élni: “With malice toward none, with charity for all.” Rosszindulat — senki iránt. Mindenkihez — szeretet. Amit nem tett Lincoln, az gyakorolt mély benyomást. Az ilyen életek arra az égő csipkebokorra emlékeztetnek, amit Mózes látott. Nem nagy fa, csak egy bokor égett. Természetszerűleg azt várta, hogy elég a bokor. De nem égett el. Ha ilyen életet látunk, nem azt tesszük-é, amit Mózes tett? “Odamegyek, hadd lássam ezt a nagy csodát, miért nem ég el a bokor.” Miért nem ég el a bokor? Mi a szép élet, jellem titka? Az Istenbe vetett hit. Nem az elhivés, vagy dogma, hanem a lélek mélyén élő el- kötelezés, odaszentelődés Isten iránt. És minden iránt, ami isteni. Ennek a hitnek ellentéte a megkeseredés, kiábrándulás, hiábavalóság érzése. Bizonyos, hogy nehéz ma hinni, így hinni. Az emberi életben ma oly sok szenvedés, gyűlölet, hitetlenség kegyetlensége van. Milliók szenvednek. Közel kétszázezer magyar testvérünk menekülésben, százezerek óhazai szenvedésben. Nehéz. De Jézusnak sem volt könnyű. Gonoszabb emberek között élt, mint mi. Kíméletlenül ostorozta a bűnt, a kegyetlen, romlott vezetőket. De nem keseredett meg. “Mikor szidalmazták, viszont nem szidott, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, de ráhagyta dolgát az igazságosan itélőre.” George Matheson elveszítette látását. — Mennyasszonya ott hagyta, mert nem akart vak ember felesége lenni. Minden összeomlott. Minden ok megvolt arra, hogy megkeseredjen, kiábrándult ember legyen. De nem ez történt. Akkor irta világhírűvé lett énekét: “Óh isteni szeretet, mely soha el nem hagy, lelkem Te benned pihen meg . . . Ó, fájdalmakon felém közeledő öröm, nem zárom el szívemet előled. Könnyeimen át a szivárványt keresem, mert tudom, hogy Ígéreted meg nem csal. A reggel könnynélküli lesz . . .” Valaki azt mondotta: mikor sok bajom van, bevetem magam az örökkévalóságba. Ez az imádság. Ezt cselekedte Matheson. Ezt cse- lekszi a hivő ember. A hitből, imádságbői erő fakad. A mély hitből, imádságból mély jellem, szép, értékes, békés élet származik. Ég a bokor, ég az életünk. De nem ég el. Pál apostol azt Írja: “Ötször kaptam negyvenet egy hijján, háromszor megkorbácsoltak, egyszer megköveztek . . . Megkeseredett? — Elégett-é a bokor? Ellenkezőleg. Mély *hitéből fakad a csodálatos vallomás: . . ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok .... a szeretet hosszutűrő, jóságos . . . mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy. Megmarad a hit, remény, szeretet. E három. Ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.” Valami csodálatraméltó van az ilyen életben: a bokor ég — de nem ég el! Itt van a böjti időszak. Jézus szenvedéseire emlékezünk. Péter is emlékezett és az ragadta meg legjobban, amit nem tett Jézus: “Mikor szidalmazták, viszont nem szidott, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, reáhagyta dolgát az igazságosan itélőre.” Mit cselekszünk mi? Hinni taníts, Uram! Imádkozni, Te benned bízni taníts, Uram! Mikor a lelkem roskadozva viszem, életem belekerül a fájdalom, megpróbáltatás tüzébe, könyörülj rajtam, emelj fel, hogy a megkeseredés, a csüggedés mocsarába el ne merüljek. Adj erőt, hogy ha a szenvedés tüzébe kerül is életem, ha ég is a bokor, de el ne égjen. Hinni, békés megnyugvással járni taníts, Uram! Ámen.
