Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-02-15 / 4. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ EGYHÁZ SZABADSÁGA Irta: Dr. Vassady Béla 1935-ben, Barth Károlynak, a világhírű svájci református theologusnak ötvenedik születése napjára, tisztelői és volt tanítványai meglepetésként egy Emlékkönyvet adtak ki. Ez Emlékkönyv megjelenésekor csak kevesen tudtak arról, hogy eredetileg tervezett sokat mondó címét Hitler kormánya egyszerűen nem engedélyezte. így azután a “Theologiai Tanulmányok” szürke, színtelen címe alatt látott a könyv napvilágot. Az igazi, tervbe vett címe azonban ez volt: “A megkötözött ember szabadsága” (“Die Freiheit des Gebundenen”). — Találó megszólaltató ja volt ez eltiltott cím annak, hogy az “istenfiak szabadságát” semmiféle önkényuralom, semmiféle rendőr-állam meg nem olthatja. A magyarországi egyházak múltévi szabad- ság-megbizonyítása is ugyanezt igazolta. A kommunista önkényuralmi rendszer kényszerindok- trinálásának kérlelhetetlenül ellene szegült az evangélium lelkiismereti szabadságra építő ereje. S az istenfiak szabadságtudata polgári szabadságjogok érvényesülési igényét is szükségszerűen maga után vonta. A szabad választás és az önkéntes felajánlkozás elveinek ellenállhatatlan jelentkezése szinte máról-holnapra megtörte az erőszak önkényének hatalmát. Megtörte, de csak a magyar nép lelkében. Az orosz szuronyok beavatkozását azonban meg nem akadályozhatta. Pallós püspökök? De vájjon alkalmas-e mindenre a szurony? Harmadik Napoleon féltestvére, Morny őrgrófja valamikor találóan jegyezte meg: “A szuronyt sok mindenre fel lehet használni, csak éppen arra nem, hogy ülhessünk rajta.” A New York Times szerkesztő-tulajdonosa sietett ehez hoozá- tenni: arra pedig még kevésbbé, hogy kormányozhassunk rajta. Nos, a legkevésbbé épp az egyház kormány-' zása lehetséges oly egyének által, akiknek tekintélyét nem a belső és külső elhívás, hanem egy idegen hatalom szuronyos ereje biztosítaná. Épp ezért mi nem tartunk attól, hogy a magyarországi protestáns egyházak életében újra és tartósan szóhoz tudhatnának jutni a lemondásra kényszerült püspökök. A történtek után ugyanis most már csak “pallós püspökök” (bayonet bishops) formájában kellethetnék magukat. Az Új Szövetség sok mindent követel meg a jó püspöktől, csak épen azt az egyet nem, hogy egy istetelen hatalom szurony-erdejére és erejére építse rá a maga bizonyságtevő tisztséggyakorlását. Magyarországon jelenleg általános gyűléstilalom van. Emiatt a püspökök, főgondnok, az esperesek és egyházmegyei gondnokok lemondását formailag tudomásul vevő egyházkerűleti és egyházmegyei közgyűléseket sem lehet egyelőre egybehívni. Az új egyházi tiszthordozók választása épp ezért késedelmet szenved. Ám az egyház lelki megújhodását, az új, ellenállhatatlan szabadságharcára való felkészülését mindez ugyanakkor nem késleltetheti. Sőt: csakis előmozdíthatja. A lelkek kiegyensúlyo- zódásának és egyenesvonalba juthatásának érlelő időszaka ez a mostani, forradalom-utáni és új választások előtti időszak. Mi itt, Amerikában, lélekzetvisszafojtva várjuk, vájjon az egyház szabadsága a magyarországi egyházi választások függetlenségében, méltóságteljességében és bátor biztosságában meg fog-e tudni mutatkozni? Egy dolog kétségtelen: az egyház szabadságát sohasem csupán bizonyítgatni, hanem mindig megbizonyítani kell. KÉT COLUMBUSI MAGYAR Minden évben kiválasztunk és leközlünk egy párat azok közül a jelentések közül, miket lelkészeink az egyházközségi közgyűlések elé terjesztettek. -— Kiválasztásukhoz az alapindokot nemcsak tartalmuknak belső értéke és szépsége, hanem az a tény is adja, hogy köz- érdekűeknek találtuk azokat: olyanoknak, amik mindnyájunkra vonatkoznak és amikből mindnyájan tanúihatunk. Columbusi lelkészünk mindig ilyen magas szempontból írja jelentéseit. A mostaniból mindnyájunk szívét meg fogja ragadni az a négy szó, amibe beletakarja a mostani magyar tragédiát: “Odahazúlról borzalmak szele fújt.” A borzalmak szele végigzúgott az egész földön. Hozzánk is eljött. Nemcsak menekülők tízezreit sodorta közénk, hanem pőrére vetkőztetek bennünket is, akik már itt élünk. Némelyik emberről lesodorta a hamis mázt, amivel eddig álcázta magát. De hála Istennek, a legtöbbről megmutatta, hogy becsülettel és méltán viselheti a magyar nevet. Egy néhányat közülünk ki is emelt és a tisztességnek megérdemelt helyére állított. Csak Isten látja, mily boldogokká tett minket az a hír, mit Marsalko József lelkészünk egész szokatlan, sőt tudtunkkal eddig páratlanéi álló kitüntetéséről olvastunk. Ohio állam fővárosának a múlt év folyamán legjobban kitűnt tíz polgára közé beválasztották. Hozzá
