Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-01-01 / 1. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc HIRDETETT NÉKÜNK NAGY ÖRÖMÖT Isten! aki népedet bűnben, gyászban nem hagyod, rád tekintve vártuk a bethlehemi csillagot. Soha úgy nem vártuk, mint most: a bethlehemi csillagot, a született Megváltót, az angyal biztatását: ne féljetek . . . Óh én szerelmes Jézusom, édes Megváltó Krisztusom: jöjj be hozzám, otthonomba. Jelenj meg az óhazában “síri csendességben elhagyatva” levőknek, hazájukat, otthonukat elveszített menekülőknek! Jöjj mindnyájunkhoz és adj biztatást, reménységet! Ámen. Aligha volt oly szomorú karácsonyunk, mint most. Szívünket fájdalom égette az óhazáért, ártatlanéi legyilkoltakért, szenvedőkért, menekülésben, haza, otthon nélkül bujdosókért, Krisztus kicsúfolásáért, újra megfeszítéséért. Soha nem szomjuhozta szívünk úgy az adventi biztatást, mint most: “Nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van. A nép, mely sötétségben jár, lát nagy világosságot, akik laknak a halál árnyéka földén, fény ragyog fel nekik.” Bús szivünk jobban epedve várt a karácsony biztatására, az angyal szavára, mint esőért szomju föld eped: “Ne féljetek, hirdetek néktek nagy örömöt, mely az egész nép öröme lészen: született néktek Megtartó, ki az Úr Jézus . . .” Tudunk-é hinni, bízni az adventi ígéretben? karácsony örömüzenetében? Tudunk-é bízni abban, hogy született nékünk Megtartó? megvalósúl az angyalikar éneke: Dicsőség Istennek — a földön békesség — az emberekhez jóakarat? Az Egyiptomból kivonult zsidók a Veres tengerhez értek. Utánuk jött az egyiptomi hadsereg. Kétségbeejtő helyzet: előttük a tenger, hátukban az ellenség. Mit tegyenek? Isten parancsol: menjetek előre! Megindulnak. A tenger kettéválik. Átmennek. Az egyiptomiak utánuk. Ezeket elborítja a tenger hulláma. Elpusztulnak. A jajkiáltás, félelem elnémul. Csendesség. Síri csendesség van. És a csendességben a választott nép elnyomóinak holttestét látja. Történelmük legsötétebb kora ért ott véget. Előzőleg sokszor megpróbálták szabadságukat kivívni. Mindig leverték őket. A szívtelen zsarnok még kegyetlenebből, még dühösebben sanyargatta őket. De most mindennek vége. Rabszolgaságuk, elnyomatásuk véget ért. Megindulnak a puszta, a jövő elé. De azzal a bizonyossággal indulnak: velük az Isten! A hosszú elnyomatás alatt mindent elveszítettek. Csak egy maradt meg. Az a tudat, hogy még mindig Istennek gyermekei. Könyörül rajtuk az Úr. Eljön a nap, mikor a rabláncok szétpattannak, szolgák szabadok lesznek. A történelem azt tanítja, hogy az emberiségnek mindig sikerült elnyomóikat legyőzni, a zsarnokokat túlélni. Hol vannak a kegyetlen egyiptomiak? Hol vannak a diktátorok? Tudunk-é bízni karácsony üzenetében: “Ne féljetek, nagy örömöt hirdetek néktek, mely az egész nép öröme lészen: született néktek Megtartó, ki az Úr Jézus!” Legyőzi Ő a mi egyéni életünket sanyargató zsarnokot, bűnt, hitetlenséget, szenvedést, halált! Legyőzi a nemzetek kegyetlen diktátorait, a magyart oly lelketlenül gyilkolókat is. “A világosság eljött és a sötétség többet ki nem olthatja azt!” Sisiphusnak, a régi monda szerint, rettenetes sorsa volt. Nagy kősziklát gurított a hegyre fel. Mikor közel volt a tetőhöz, mikor azt gondolta: most már sikerül . . . csak egy kis erőfeszítés . . . most már ott vagyok mindjárt — akkor visszagurult a szikla. Neki újra kellett kezdeni. Újra és újra és újra. Isten nem akarja, hogy az Ő gyermekei Sisiphusok legyenek. Született nékünk Megtartó, Szabaditó, ki győzelmet ad. Valamikor három kereszt állott a Golgotán. Sötétségben, síri sötétségben állott a három kereszt. A halál sötétsége volt ez. Míg egyszer csak a halálos sötétségben, a középső keresztről, elhangzik a Megváltó kiáltása: “Elvégeztetett!” Vége a kísértésnek, bűnnek, zsarnok kegyetlenségnek. Vége az elnyomatásnak. “A nép mely sötétségben jár, lát nagy világosságot . . . Ne féljetek: nagy örömöt hirdetek néktek, mely az egész nép öröme lesz: született néktek Megtartó, ki az Úr Jézus!” 1956 szomorú karácsonyán és 1957 elkezdésekor is bízzunk abban, hogy a született Megtartó győz. Eljön az idő, mikor az angyali karral boldogan énekeljük: “Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat!” Uraknak Ura, Királyok Királya, Megváltónk! bizalommal, alázattal kérünk Téged, kié az ország, a dicsőség, a hatalom: adj győzelmet az igazságnak, szeretetnek. Adj békességet mi nékünk. Ámen.
