Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-12-15 / 22. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

9

KARÁCSONY 1957-BEN

Irta: Dr. Takaró Géza

Néhány évvel ezelőtt Pittsburghban a szállítómunkások sztrájkja miatt az üzletek nem tudták házhoz küldeni a nagyobb karácsonyi ajándékokat. Élelmes üzletemberek a megvásárolt tárgyakról jó nagy fényképet készíttettek s küldtek ki ezzel a felírással: “Ez az Ön karácsonyi ajándéka; sajnáljuk a késedelmet, amint lehet, szállítani fogjuk.” Több volt az, mint szép kép, mert kezességgel ment ki, hogy maga az ajándék követi.

A karácsonyi kép ismét előttünk ezzel a kezességgel: “Úgy szerette Isten e világot, hogy Fiát adta.” Csillagpecsétes levélben kapta a világ e nagy ajándékot a kezességgel, hogy valóban — adta. A minap egyik magyar menekült pártfogoltunk fényképet mutatott szülei malmáról. Tetején nagy vörös csillag latható. Annak a jele, magyarázta a fiatalember, hogy a kormány — elvette. Egy fillér kártérítés nélkül. Ez a különbség a hivő és a hitetlen világ csillaga között.

Nap és műhold. A két csillag két ellentétes világba vezet. A hajnalcsillag prófécia: “Imé, eljön a nap, lángoló, és olyanná lesz minden kevély és gonosztevő, mint a pozdorja; és feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az Igazság Napja, és gyógyulás lesz ...” A másik csillag egy műholdhoz, mint az emberi alkotás fődicsekedéséhez vezetett. A tudomány a görög ábécé első betűjével jelölte meg, mint ahogy az asztronómusok szokták a csillagokat: Alpha. A biblia végén a Világ-Világossága magát jelöli meg így, de kiegészítve: “Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég.” — Melyiktől várhat többet a világ? A Naptól vagy egy Műholdtól? Az ősember megérezte már, hogy a föld legnagyobb jóltevője a Nap. Leborult előtte: a Nap az Isten. A zsidó zsol- táros kijavította: Isten — Nap, olyan, mint a Nap! Ami élet, szépség, jóság, igazság van e földön, mind Tőle jő; Reá vezethető vissza minden igazi kultúra.

Szinte érthetetlen hát az a figyelem, amiben a műhold részesül. Tudósok és tudatlanok lesték, hogy megpillanthassák, mert ha a Nap feljött, többé nem volt látható! (Milyen szug- gesztiv!) Furfangos üzletemberek már a karácsonyfa hegyére is sputnikot kínáltak a beth- lehemi csillag helyett. Nagy izgalmat támasztott. A világ felzavart méhkassá lett. Egyik komoly lapban ilyen címmel jelent meg a kiáltvány: “Ébredj Amerika, míg nem késő!” Hát csakugyan ilyen nagyjelentőségű dologról van szó? Olyan nagy súllyal esik az emberiség sorsának mérlegébe? 184 font igazán nem nagy súly. Nem? Itt álljunk meg egy pillanatra. Százmilliók nyögnek súlya alatt, akiknek kenyeréből s ruhájából vették el a rávalót a

műhold készítői. De még egyébbért is nagyon nehéz az a 22 és félhűvelyknyi sputnik.

Ézsaiás grafikusan írja le egy birodalom összeomlását. A szörnyű zűrzavarban a babilóniaiak menteni próbálják bálványaikat, melyekben bíztak. Jobb időkben pompázó menetek tárgyai voltak ezek az esetlen figurák — elefántokra szíj jazva — most ökrös szekerek vonszolják. A próféta látja, amint “ledől Bél (Baál), elesik Nabó (a babiloni Pantheon Jupiterje és Merkúrja), barmokra kerülnek szobraik, terhéűl a fáradt állatnak; amiket hordoztatok, felrakatnak. Hallgassatok rám, Izráel házának maradéka, akiket magamra raktam és hordoztalak születésetek óta: én teremtettem és én hordozom . . Van kultúra, van vallás, amely teher, ami alatt az emberek roskadoznak, amit vonszolnak. És van kultúra, vallás, amely felemeli és hordozza az embert. Nem lenyomja, hanem felszárnyazza. Ez a próbája, hogy bálványokkal van-é dolgod, vagy az élő Istennel, aki teremtett s ezért hordoz. Fiatal művész első festménye messze van egy Ra- fáelétől vagy Munkácsyétól, de néki kedvesebb, mert ő alkotta. A szülő szeretete nem függ a gyermek jóságától. Teremtőnk hordozni is segíti életünk terheit; nem úgy, mint egy halottat, hanem mint élőt hordoz — felülről segítve. Karácsony a Teremtő-Megtartó Isten ünnepe.

Angyalének vagy kutyaugatás? Nem szabad lebecsülni — bár túlbecsülni se — az orosz, helyesebben elhurcolt német tudósok művét. Nem mondjuk róla, mint a tízévi rabságot szenvedett magyar képviselő azon a gyönyörű ünnepélyen a Carnegie Hallban: légi poloska. De nem is várjuk tőle a világbékét. Egyetlen lélek békéjét se. Egyetlen test kenyerét se. Még ha ezt adna is ennek az embervilágnak, amelynek fele minden este éhen fekszik le, nem elégíthetne ki, mert az ember nem csak kenyérrel él.

“Jer, Jessica!” — mondatja Shakespeare Lancelottal azon a csendes nyári éjjelen. — “Nézd, im az ég tere kirakva csillogó aranyhímekkel, a legkisebb kör, mely főnt látható, angyalszerűen zeng forgásában gyengédszemü cherubok dalkarához. Örök lelkekben ily össz- hangzat él . . .” Korunkban a legkisebb körből sziszegés és “Bíp! Bíp!” hangzott le a földre a sputnikban elhelyezett rádió útján, a Bétá-val jelzettből pedig annak a szegény kutyának az ugatása volt hallható, állítólag három napig. Szerencsénk, hogy Shakespeare nem ma él. Sputnikok nyomában nem nyílnak költemények rózsái. Sem melódiák nem zengenek, melyeket már Krisztus előtt félezer évvel hallott Pythagoras. A természetben mindenütt harmóniát fedezett fel ez a nagy bölcsész, a legfenségesebbet az égitestek . szféráiban. A középkorban pedig a modern csillagászat egyik pionírja, Kepler, a pályájukon elzúgó bolygóknak tulaj-