Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-12-01 / 21. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 visszatért Magyarországba, ahol viszont a kon vent külügyi előadója lett), megnyerő egyénisége és Istennek egész életén megmutatott kegyelme úgy megsegítették, hogy a- merikai magyar református életünknek a történetkönyvében minden időkre előkelő helyen marad a neve. A jubileumi ünnepélyen Dr. Újlaki Ferenc a magyar, Böszörményi István egyházkerűleti elnök pedig az angol igehirdetést végezte a nagytemplomot zsúfolásig megtöltő közönség előtt, míg az egyház ünnepelt lelkésze Kovách Ferenc főgondnok, Dr. Haller István jegyző és Köteles Béla pénztáros segédletével elégette az egyház adósságlevelét. A Bethlen Teremben tartott banketten megjelent Lausche volt kormányzó, most szenátor, a város polgármestere, városi tanácsosok, képviselők, bírók és nagyon sokan a környék lelkészei és más magyar vezetői közül. Dr. Haller jegyző hosszabb beszédben méltatta Dr. Szabó István érdemeit, a gyülekezet különböző szervezetei pedig és tagjai elhalmozták adományaikkal és jókívánságaikkal. Nagyon szép művészi programmja is volt a kiváló ünnepélynek. Úgy a gyülekezetnek, mint pásztorának, lapunk munkásai és olvasói is legjobb kívánságaikat küldik és kérik Istent, hogy továbbra is tartsa meg őket nagy kegyelmében! PASSAIC (ER) Lelkész: Bertalan Imre Méltán előzte meg hosszú fontolgatás és sok tanácskozás azt az elhatározást, amiben most mégis megállapodott az egyház elöljárósága és népe: építeni fognak! A probléma eldöntése azért volt rendkívül nehéz, mert bár maga az egyház birtoka e sok városra szétszórt gyülekezetben nagyon kedvező fekvésű és a város segítségével is megnagyobbodott területével most már a célra nagyon alkalmassá is lett: a közvetlen környezet nagyon megváltozott azóta, amikor a magyarok — évtizedekkel ezelőtt — a városnak ebben a negyedében telepedtek le és építették fel templomaikat. Évek óta tartott ez a tanakodás: menjünk-e vagy itt maradjunk? Most végre döntöttek és kiadták a megbízatást az építőmestereknek. Mit fognak építeni? Egy egészen modern külsejű-belsejű épületet (52x128 láb méretűt), amelyben a vasárnapi iskolának 15 osztályterme lesz, a színpaddal ellátott kultúrterem 450 ülőhelyet biztosít, míg a kisebbik teremben 200 ülőhely lesz, ezen kívül még egy játék- és olvasóterem is lesz, meg modern konyha és minden más szükségesek. Az épület 200,000 dollárba fog kerülni és ez összeget három év alatt kívánja kifizetni az egyházközség, melynek népe már javában folytatja is a megajánlásokat, miknek eddig elért összege már is nyolcvanezer dollár! Az építkezést tavasszal fogják kezdeni és Isten segítségével őszre be be is fejezik. A szorgalmas szervezetek már hozzá is fogtak az építkezési költségek előteremtéséhez. A nőegylet kitűnő sikerű bazárt rendezett a múlt hónap elején, a végén pedig a férfiak gyűltek össze “vadpecsenyére”. A férfikor a tél folyamán hat kitűnő magyar film bemutatását tervezi, az asszonyok pedig óriási sütemény-vásárt fognak rendezni a főútca valamelyik üzletében, sőt a fiatalasszonyok külön khínai vásárt is rendeznek. íme: itt indúl el a következő csoda egyházi életünkben — mert ahogy mi a passaici elöljáróságot és a gyülekezetei ismerjük: ez az uj építkezés is ki lesz fizetve a tervezett három évi időszak alatt! Adja Isten, hogy úgy legyen! Időről-időre boldogan fogunk hírt adni az építkezés ügyének előhaladásáról. PITTSBURGH (ER) Lelkész: Harangi László November derekán a wilkinsburgi YWCA nagytermében Harangi lelkészünk felesége páratlanúl szépen sikerűit magyar estélyt rendezett a környék 30 protestáns egyházának közönsége előtt. Ott Pittsburghban nagyon sok művelt magyar férfi és nő él, akik külön irodalmi kört is tartanak fenn, melynek tagjai minden hónapban összejönnek és együtt töltenek egy estét. Az ő segítségükkel ez a mi testben picike, de lélekben annál nagyobb és izzóan magyar érzésű papnőnk kitűnő programmal mutatott be egy kis ízelítőt az amerikai vendégeknek a magyar kultúrából. Énekeket és dalokat, valamint táncokat is vettek fel a programúira, melynek keretében Dr. Magda DeSpur és Dr. Anna Molnár tartottak előadásokat; majd az érdeklődők között kiosztották a ntű asszony által készített ügyes történelmi és kulturális ismertetést, amiből 250 példányt vittek el a fellelkesült amerikai asszonyok. Szerkesztőnk nagy örömmel hallgatta a lapunk olvasói előtt is jól ismert író és költő Antókánknak a boldog beszámolóját erről a fényes sikerű vállalkozásáról, valamint férjének, Lel- készegyesűletünk mostani elnökének, a komoly fejtegetéseit arról a nehéz tudományos munkáról, amit ő meg a pittsburghi egyetemen végez, ahol már nem sok idő múlva a doktori fokozatot fogja elnyerni fáradhatatlan munkálkodásával. Olyan jó volt velük tölteni egy napot, a- minek a délelőttjén a két magyar Istentiszteleten a templomban hirdethette az igét régóta jól ismert magyar testvérei előtt, délután pedig a braddocki rádió-állomás hallgatói előtt szólhatott az egyházi sajtó, s közelebbről a Reformátusok Lapja jelentőségéről. — Az immár második hónapja tartó villamossztrájk dacára is nagyon szép gyülekezet volt mind a két Istentiszteleten, köztük sok menekült is, akiknek a száma talán ebben az egyházunkban volt a legnagyobb — 150 körül. ^03^ Szerkesztői üzenet. — (Helyesebben mondva személyes híradás.) Ez ősznek legtöbb vasárnapjára elígérkeztem sajtó-vasárnapok tartására, ezen kívül számos gyűlés is volt, kettő igen távoleső helyen. Tartottam is ígéretemet, ameddig egyik vasárnap, szolgálataim elvégzése u- tán, el nem szédültem. Idehaza nagyon alapos orvosi vizsgálat alá vetettek (öt napig tartott: ezért nem tudtam elmenni Elyriába, nagy fájdalmamra). Megállapították, hogy semmiféle szervi betegségem nincsen — hála Istennek — ellenben ha ezt az iramot tovább folytatom, elkerülhetetlen lesz az összeroppanás. Azt mondják, hogy a 73 éves embernek már nem szabad azt hinnie, hogy még mindig 53 éves. (Pedig jó volna, mert 53 éves koromban lettem e lapnak a szerkesztője és ugyanakkor házasodtam is. Most meg a feleségem minden áron arra próbál rábeszélni, hogy újra háza- s djunk, mert kezd nagyon nehéz lenni az emeletre vezető 16 lépcsőfok.) De hogy az orvosom ilyen komolyan követelte, bele kellett egyeznem, hogy még Clevelandba elmegyek ugyan december elsején, de azontúl a tél folyamán nem megyek ki több vasárnapi szolgálatra, hanem csak az elkerülhetetlen gyűlésekre. Ez idő alatt majd csak megbékél a kissé megerőltetett szervezet, amiről egyébként azt mondták a doktorok, hogy “rugged constitution”. Kérem nagy családom tagjait, hogy ne haragudjanak e személyes közlésért. Elvégre joguk van hozzá, mert igazolnom kell, hogy miért maradok távol kötelességem teljesítésétől a következő három-négy hónapban.
